Szivárvány, 1986 (7. évfolyam, 20. szám)
1986-10-01 / 20. szám
mikor arra ébredt a város: lövik szét. " A politikai gnómák és epigrammák közt elmés kis darabok olvashatók Leninről, Bucharinról (kivégzése előtt) és Rákosi Mátyás gyerekkoráról, és mint azt az eddigi Petri-kötetekben megszoktuk, elég sok szó esik magának az életnek a kisszerűségéről, reménytelenségéről, az elmúlás alattomos jelenlétéről, elkerülhetetlen távlatairól. Petri, úgy tűnik, naponta számot vet szervezetének biológiai rövidzárlataival, s mintegy előre látja (és talán várja is) annak leépülését: „Nem adatnak a hűs nyárvégi esték/ csak a hirtelen, hideglelős öregség” (Halálrajz). Másutt, a Hajnóczy Péter emlékére írt versben hűvös statisztikai előrejelzést ad nemzedékéről: ..Bőven számítva 2030-ig feleségestül és ellenségestül, ránk Iesőkkel és velünk lihegőkkel együtt mind, mind. mind talajgazdagítók leszünk, dózerek fura hordaléka. ” Ez persze igaz, de vannak igazságok, amelyeket fölösleges ismételgetni. De Petri szerepeinek egyike az, hogy egyfajta manicheizmussal függetlennek nyilvánítja magát az őt kiszolgáló testtől, s annak tehetetlen gépiességét mélyen megveti (Test). Ezek után nem meglepetés, hogy a szerelmet, vagy akár a szexet illetően Petrinek nincsenek illúziói. Nem csak a feministák érezhetik sértőnek az egész női nemhez intézett, fanyarul hím-soviniszta kérdést, illetve az azt követő definíciót: ,, Miért kell folyton szeretni benneteket? Mint hólabda a kézben: vagytok olvatagok vagy eldobandók. Pillanat, annyi nyugtot sem hagyhattok. " ( Rapszódia) Másutt viszont mintha ellentmondana a fenti soroknak, s a kihagyott lehetőségeket fájlalná, epikureista alapon: ,,Be nem teljesült szerelmeimet mohó vénasszonyokká perzseli az elhúzódó ősz. Hevernek e túlérett sajtocskák reszeletlen. Pökésnvire pedig a túlvilág." (Ahogy így a halállal szembenézünk) Akár rokonszenvezünk, akár nem Petri világképével és létezés-technikájával, új kötete, az Azt hiszik... megerősít abban a meggyőződésünkben, hogy amit csinál az változatlanul érdekes és modern. Érzelmességét nyersesség, klasszicizáló hajlamát naturalizmus mögé rejti, nyelve eklektikus, mert egyszerre „költői”, emelkedett és köznapi szleng; s az irónia fűszerét kiváló érzékkel adagolva keveri bele abba a kissé csípős szószba, amit „Petri-stílus” néven tarthatunk számon. Jóllehet a budapesti Kortárs 1985. decemberi száma hosszú idő óta először közölt verseket Petri Györgytől, jelenleg nem látszik valószínűnek, hogy kötetet adjanak ki tőle.* Ezt figyelembe véve az a véleményünk, hogy Petrinek ez az 1500 példányban megjelent szamizdat-kötete az elmúlt év fontosabb magyar könyvei közé tartozik. Gömöri György * Lásd beszélgetését Farkas Péterrel a Szivárvány 17. (1985 szept.) számában.
