Szivárvány, 1986 (7. évfolyam, 20. szám)
1986-10-01 / 20. szám
„Pökésnyire a túlvilág...” Petri György új versgyűjteménye Bár a Magyar Értelmező Szótárban még nem szerepel a „szamizdat” szó, maga a jelenség talán még soha nem volt annyira elterjedt Magyarországon, mint napjainkban. A lapok-folyóiratok-könyvkiadók államilag dotált nyilvánossága mellett az utóbbi években kialakult egy olyan „második nyilvánosság", amellyel lehetetlen nem számolni; a szamizdat-szerzőknek az olvasóközönsége ma már a hajdani kis ellenzéki csoportoknál jóval szélesebb réteget foglal magába. Ezért aztán elég sokan tudják Budapesten, hogy a néhány éve működő nem-hivatalos AB kiadó nemrégiben kiadta Petri György új, számszerint negyedik versgyűjteményét * Pétrit, igaz, nemcsak a „második nyilvánosság” tartja számon. Első. s máris figyelemreméltó kötete még 1971 -ben jelent meg, s még három évvel később is sikerült a Szépirodalmi Kiadónak kiharcolnia, hogy kiadjon tőle egy vékony ( s alighanem erősen megcenzúrázott verseskötetet Körülírt zuhanás címmel. A hetvenes évek második felében kibontakozó magyarországi ellenzéki mozgalom lendülete azonban a közölhetőség határain túl sodorta Pétrit; ha addig áttételesen-sejtelmesen fogalmazta meg kesernyés véleményét a társadalomról és a rendszerről, most elkezdett kihívó nyíltsággal fogalmazni. Ami nem jelenti azt, hogy okvetlenül néptribuni szerepet kellett vállalnia — csak felhagyott azzal, hogy a konvenciók és a hatóságok elvárásainak kettős szűrőjén át csörgedeztesse lírai monológjait. Ennek az elhatározásnak lett az eredménye az 1981 -es AB szamizdat-kötet, az Örökhétfő, amellyel Petri, ez a marginalitásban megedzett közép-keleteurópai szabadúszó értelmiségi. jócskán előretempózott. Azóta ott úszkál nemzedéke-csapata élén. Mindezt el kellett mondani ahhoz, hogy megfelelő szövegkörnyezetbe helyezve tudjunk beszélni az Azt hiszik...-ről. Ehhez a hatvanhatlapos kötethez, egyébként fényképet is mellékel a kiadó, rajta Petri viharkabátfélében ül egy csehóban, éppen cigarettára gyújt, előtte még ki nem ürített ital, alighanem alkohol. Mindennapi helyzetet látunk - de a versek többsége is mindennapi helyzetekről szól. Pontosabban: ebben az új kötetben főképp kétfajta verset olvashatunk Petritől — gunyorosan odaskiccelt életképet, helyzetjelentést közérzetéről, vagy időjárásjelentéssel körített lelkiállapotáról, illetve kis politikai/újabbkori történelmi gnómát, vagy epigrammát. Esetleg harmadik alaptípusként lehetne említeni az olyanfajta emlékező verset, mint a „Karácsony 1956”, de végeredményben az sem más, mint az. emlék prizmáján átszűrt ironikus helyzetjelentés. Emlékképekből építkezik, de mégis a maga módján egyedülálló hommage, tiszteletadás az új Petri-kötet egyik legjobb darabja, a „Nagy Imréről”. Itt a költő három képet húz. elő az emlékezet archívumából, s ezekhez fűz gondolatokat; az október huszonharmadiki Parlament előtti jelenetet, a november negyedikén hajnalban elhangzott rádióadást és az 1958-as kivégzés betonudvarát. De sietős verselemzés helyett jobb talán idéznünk a vers Nagy Imrére vonatkozó befejező sorait: ......Elgéppuskázott tehetőségek vissza nem térnek. Börtön, halát nem köszörüli ki a pillanat élit, ha kicsorbult. De emlékeznünk szabad a vonakodó, sértett, tétova férfira, akibe mégis fölszivároghatott düh, káprázat, országos vakremény, * Azt hiszik... AB Független Kiadó. Budapest, 1985, 66 lap. A gyűjtemény első ciklusa külön füzetben is megjelent New Yorkban a HHRF és CHRR kiadásában („FIólabda a kézben", New York, 1984, 26 lap).
