Szivárvány, 1986 (7. évfolyam, 20. szám)

1986-10-01 / 20. szám

nevezőre. Ez a borongós visszapillantás, a meghurcolás megannyi formájának hirtelen átélése ott található a lebarnult, gondterhelt arcokon. A szem szomorú marad, de a száj mosolyogni kezd: ’Hál’ istennek ma má meglennénk valahogy. Nem hattuk magunkat, mi nyertük meg a csatát'.”

Huseby-Darvas Éva

Moholy-Nagy László fényképkiállítása

A nemzetközi művészeti közönség napjainkban megint nagy érdeklődéssel fordul Moholy-Nagy László, a nagy magyar „modernista” „reneszánsz ember” felé. Tavaly megjelent a Párizsban élő Passuth Krisztina művészettörténész nagyon sok, különben szinte hozzáférhetetlen anyagot tartalmazó könyve a londoni Thames and Hudson kiadónál. (Eza könyv eredetileg magyarul látott napvilágot a budapesti Corvina Kiadónál 1982-ben. és azóta franciául is kiadták a nagytekintélyű Flammarion Kiadónál Párizsban.)

1983-ban a Bronx Museum of the Arts kiállítást rendezett Moholy-Nagy fotóplasztikáiból: „Fotoplastiks: The Bauhaus Years” címmel. Magasszínvonalú katalógust is kiadtak ugyanakkor, Julia Saul szerkesztésében. Említésre méltó továbbá Joseph Harris Caton tanulmánya: The Utopian Vision of Moholy-Nagy, amelyet az Ann Arbor-i UM1 Research Press adott ki 1984-ben. Legutóbb a Wellesley College tanára, Eleanor M. Hight rendezett kitűnő kiállítást Moholy-Nagy németországi fényképeiből. A kiállítást a Wellesley College Museumból a Houston-i Museum of Fine Arts-ba. innen pedig az Art Institute of Chicago-ba szállították. A kiállítással egyidőben Eleanor Hight szerkesztésében egy komoly katalógus is megjelent. Jelen írás ezt a kiállítást és katalógust kívánja megvizsgálni.

A kiállítást, amelyet én Chicagóban láttam, kitűnően szervezték meg. A közönséget már kint a Michigan Avenuen, az Art Institute főhomlokzatán egy óriás vászonra festett „Moholy-Nagy” felirat üdvözölte. A „konstruktivista” stílusban elrendezett névjegy később is megjelent: ez a látvány fogadta az épületben érkező látogatót a múzeum alagsorában. Maguk a munkák a kronológia és tematikus csoportosítás bonyolult és finom kombinációja eredményeként rendeződnek. A látogató először a művész fotogrammjaival találkozott. „Fotogrammok” alatt „fényképezőgép nélkül” készült fényképeket értett Moholy-Nagy. Röviden: különböző tárgyakat tett fényérzékeny papírra, ezekre fényt eresztett, így szebbnél-szebb, a szó szoros értelmében vett fény-képek keletkeztek. És tényleg csodálatosak ezek a művek: szinte érzéki gyönyörűséget árasztanak a régi, ezüstös felületek, a feketéből fehérbe árnyaló szürkék. Időnként felismerhető egy-egy mindennapi tárgy árnyéka, pezsgős pohár például. Ezek a művek az absztrakt fényképészet nagyon korai példái és főleg a huszas évek elején, pontosabban 1922 és 1926 között születtek, eleinte Moholy-Nagy első felesége, Lucia Schultz együttműködésével. (Moholy-Nagy 1922-ben kezdett fényképezni, szintén a cseh-német felesége segítségével). Fényképei főképp formai problémákkal foglalkoznak. Moholy-Nagy, mint fényképész, a szokatlan szemszög korai mestere volt. Sok felvétele föntről lefele, vagy lentről fölfele néz; a fényképezőgépet sokszor elfordítja, hogy a szokatlan szemszögből formailag újszerű kompozíció keletkezzék. így hát gyakori képein a diagonális vo- 151 -