Szivárvány, 1986 (7. évfolyam, 20. szám)
1986-10-01 / 20. szám
nal, amely erős dinamizmust kölcsönöz műveinek, akkor is, ha statikus tárgyat ábrázolnak: a berlini rádiótoronyról egyenesen lefelé látjuk a kávézó teraszát egyik művén. Ha a néző legyőzte már a láttán föltámadó erős vertigo érzését, fölfigyel a szép mintára, amelyet a magasból merőlegesen zuhanó tekintet átfog. Gyakran látunk tárgyakat, embereket rácsokon keresztül: így a mindennapi látvány formai szempontból újszerűvé válik. Egy strandon Moholy-Nagy lefelé irányítja gépét, és így a fényképen megjelenő diagonális móló gerendáinak és egy matracnak a kombinációja „absztrakttá” válik, akár csak egy orosz konstruktivista relief, habár az itt-ott felbukkanó lábak és vizes lábnyomok emlékeztetik a nézőt, hogy mindez szokványos vízparti jelenet. Ha portrét vagy aktot fényképez, akkor sokszor a negatívot is előhívatja — ezek teljesen másképpen érdekesek, mint a pozitívan előhívott képek. Eleanor Hight érdeme, hogy a kiállításon össze tudott hozni több kombinációt, és ritka öröm volt egyazon felvételnek ilyen pozitív-negatív verzióit egymás mellett látni. A következő teremben Moholy-Nagy „fotoplasztikáit", azaz fotomontázsait láthatjuk. Ezek nagyon ügyesen és szellemesen összeállított foto-kollázsok, amelyek abban különböznek a legtöbb fotomontázstól, hogy kevés fényképtöredéket használnak föl, s ezeket rajzolt vonalakkal, körökkel és festett felületekkel kombinálják. A mű belső terét általában vonalak, körök és felületek képezik. A fényképrészletek (általában emberek és állatok) ezeknek a tereknek szereplői. Gyermeki szabadságnak és kifinomult bonyolultságnak összetételei ezek a művek, ugráló, repülő figuráikkal és történeteket sugalló címeikkel. A kiállítás talán legérdekesebb része a harmadik, kisebb terem, ahol,,Moholy- Nagy and his Contemporaries” cím alatt egy fényképgyűjtemény volt látható, amely szuggesztívan adja vissza.a huszas évek dinamikus Zeiigeisl-jának lényegét. A huszas évek avantgarde-jának különböző képviselői szerepeltek itt. rendkívül ügyesen összeválogatott, hasonló témájú művekkel. Az egyik sarokban például három fotót láttunk, amelyek fölülnézetből ábrázolták a világot: Moholy-Nagy egy 1927-es felvétele Rothenburg ob der Tauber egyik tornyából; Alekszander Rodcsenko egy hasonló, szintén 1927-es keltezésű moszkvai felvétele, majd Theo Blanc és Antoine Demilly 1933-ból való képe, mely Les Aspects de Lyon című képesalbumukban jelent meg. Meglepő, hogy milyen hasonlóan fejeződik ki a kor dinamizmusa különböző helyeken, egyazon időben. A kiállítással egyidőben Moholy-Nagy filmjeit is levetítették, amelyek viszont egy teljesen külön elemzést kívánnának. Erre most sajnos nem vállalkozhatunk. A gyönyörű katalógus főképp Eleanor Hight hosszabb esszéjéből áll, amely végigkíséri Moholy-Nagy munkásságát a harmincas évek elejéig. Néhány pontatlanságtól eltekintve (pl. az 1919-20-as ,,fehérterror”-t kizárólag antiszemita megnyilvánulásként írja le; Kun Béla a Ma ellen intézett támadását 1918-ra datálja), ez alapos és értelmesen megírt munka, amely nemcsak, hogy nem hagyja ki Moholy- Nagy magyar származását és kapcsolatait az elemzésből, ahogy eddig sokszor előfordult a nyugati irodalomban, hanem egyenesen kihangsúlyozza ezeket. Ebből is kitűnik, milyen jelentős Passuth Krisztina könyvének francia és angol nyelvű megjelenése. Andrea Kaliski Miller írása Moholy-Nagy filmjeiről, Hight és Nancy Nugent esszéje „ Moholy’s Contemporaries” címmel, és Nugent kronológiája színvonalasan egészítik ki a katalógust. A kitűnően szervezett kiállítás és impozáns szakértelemről tanúskodó katalógus egyaránt Moholy-Nagy munkásságának, ötleteinek, illetve ötlet-adaptációinak nemzetközi modern művészetekre gyakorolt tartós hatását bizonyítja. Botár Olivér- 152 -
