Szivárvány, 1986 (7. évfolyam, 20. szám)

1986-10-01 / 20. szám

A határ két oldalán

Sozan Mihály, Irodalmi Újság Sorozata, Párizs, 1985.

Úgy vélem szerencsés helyzetben vagyok. Ritkán adatik meg egy magamfajta amerikai-magyar kultúrantropológusnak, hogy recenziót írhasson egy olyan munkáról, amely egyben hézagpótló, értékes komoly tanulmány, és érdekes, könnyen s minden értelmes olvasó által követhető, színesen megírt, irodalmi értékű munka is.

Sozan, aki a pennsylvaniai Slippery Rock Egyetem antropológia és szociológia tanszékén tanít — követve az amerikai antropológia egyiittéléses-megfigyelő módszerét —, egy-egy évig élt és kutatott két magyar nemzetiségű faluban az 1970-es években. Tanulmány-munkáját részben az amerikai International Research and Exchanges Board, és a National Academy of Sciences, részben a MagyarTudományos Akadémia támogatta anyagilag. A halár kél oldalán című munkájában Sozan két hasonló, és ugyanakkor egymástól igen eltérő falu politikai és gazdasági életét, társadalmi szervezeteit, és hit-rendszerét vizsgálja és hasonlítja össze.

Az egymáshoz viszonylag közel fekvő két település. Táp és Alsóőr a magyarosztrák „határ két oldalán” található. Immár 66 éve, vagyis a trianoni békeszerződés óta, közigazgatásilag Táp a mai Győr-Sopron megyéhez. Alsóőr pedig az osztrák Burgenlandhoz tartozik. Tehát — attól függetlenül, hogy e két településnek, mint Sozan írja, „hasonló népesedési, történeti, és természeti adottságuk" van, „mindkettő magyar ajkú, ezer lélek alatti, közepes gazdasági típusnak mondható település” — több mint hat évtizede a két falu eltérő politikai-gazdasági rendszerekben leledzik, és főképpen 1945 óta, nagyon is eltérő társadalmi-kulturális folyamatokat élt át.

Sozan. miután a két falu történelmét részletesen és érdekesen bemutatja, négy „fő mércét” használ: a politika, a gazdaság, a társadalmi szervezet, és az ideológia (vagyis hitrendszer, néphit, felfogás) mércéit alkalmazza. Megállapítja, hogy sok a hasonlóság, hiszen a határ mindkét oldalán viszonylag jól élnek, és nagyon sokat dolgoznak a tápi és alsóőri falusiak, „szép” házakban laknak, s általában több pénzük is van, mint amit társadalmi rangjuk, vagyis „paraszti” rangjuk jelez. Ugyanakkor nagyon sok eltérés is található a két falu életében. A legfontosabb (és véleményem szerint a magyar falura, nemcsak Tápra nézve a legelkeserítőbb!) eltérés az, hogy míg az alsóőri kisközösség életébe nem avatkozott és nem avatkozik bele senki, a tápi közösség életébe nem csak beleavatkoztak „kívülről, felülről az elmúlt négy évtized folyamán, hanem mesterségesen fel is bomlasztották a valaha dinamikus falu közösségét. Sozan írja: „Míg Alsóőrben a II. világháború után a szervezetek (többek között olvasókör, gazdakör, színtársulat, énekkarok, levente, és más ifjúsági szervezetek) tovább folytatták munkájukat, ...addig az 1940-es évek végén a magyar állam betiltotta az összes vidéki kultúr- és társasági szervezeteket, és ezzel egyidőben államosította az iskolákat, az egyházakat üldözte. 1949- től kezdve az engedély nélküli csoportosulás hatóság elleni kihágásnak számított. (Tápon) Két kocsmát bezártak, és a megmaradt egyben a beszélgetéseket lehallgatták. Kialakult egy érzékeny besúgó-rendszer, amely ha meg is lazult a forradalom után, teljesen nem szűnt meg. A feljelentések és oktalan üldözések egymást követték. A megfélemlített lakosság magára zárta ajtaját, visszavonult családi körébe, és ettől kezdve kivonta magát minden közösségi akcióból. Ez a bezárkózottság kihatott a templombajárásra is.”

Érdekes, de nem meglepő, hogy ezek után Sozan mégis tápi faluközösségről ír. Nem meglepő, hiszen megállapítja, hogy „a tápiak felnőtt nemzedékét az elmúlt 30 év keserves tapasztalatai, és az abból való szerencsés kiút tudata hozta közös- 150 -