Szivárvány, 1986 (7. évfolyam, 20. szám)
1986-10-01 / 20. szám
Ezért adott Csernobil leckét a demokratikus ellenzéknek is. Bár elengedhetetlen, mégsem elegendő tiltakozni. Bár kikerülhetetlen, mégsem elegendő ideológiát, elméleti programot kidolgozni. Csernobil nem az utolsó állomása a rendszer immár krónikus válságának. További heveny krízisekre kell felkészülnünk. Társadalmi hálózatokat kell kiépítenünk, amelyek módot adnak a közvélemény megnyilvánulására akkor is, ha a hatalom birtokosai ezt nem kívánják. Reményi Szilárd (Beszélő 17., Budapest, 1986-12) Emlékezünk! A harminc év előtti nemzeti felkelés napjaiban a kegyelet gyertyáit helyezték ablakaikba mindazok, akiknek ismerősük, barátjuk, rokonuk, testvérük pusztult el a véres utcai harcokban. Akkor, a sötét budapesti utcák ablakaiban, imbolygó lángok jelezték egy nemzet önérzetét, fájdalmát és összetartozását. Minden év november első vasárnapján országunk megemlékezik halottairól. Most, a nemzeti önrendelkezés harcainak 30. évfordulóján azzal a kéréssel fordulunk hazánk lakosságához és a világ távoli pontjain élő magyarsághoz, valamint mindazokhoz, akik számára nem közömbös Kelet-Európa népeinek szabadsága és függetlensége, hogy kegyelete jeleként 1986. november 4-én, este 8 órakor helyezzen egy szál gyertyát ablakába. Jelképezzen és emlékeztessen ez az egyszerű gesztus azon közös óhajunkra, amely 1956 vérbetiport, de soha el nem felejtett eszméinek és hőseinek állít emléket. A világszerte fellobbanó apró fények tudassák együttérzésünket és szolidaritásunkat a véres megtorlás áldozataival, eltűntjeivel, megkínzottjaival, börtönbevetettjeivel is. Ezen az estén ismét követeljük a kivégzett felkelők jeltelen sírjainak megjelölését és a titokban, becstelenül eltemetett mártírok azonnali rehabilitálását! Magyar Demokratikus Ifjúság Budapest, 1986. október-november- 144 -
