Szivárvány, 1986 (7. évfolyam, 20. szám)

1986-10-01 / 20. szám

nélkül a magyar kormányzat cinkos felelőtlensége mellett.

E lap olvasói számára nem kell felidézni a kényszerzubbonyba szorított magyar tömegkommunikáció Csernobil utáni szánalmas vergődésének minden mozzanatát. Az első perctől fogva a mellébeszélés, a bagatellizálás volt az. újságírókkal szemben támasztott követelmény. A Magyar Rádiónak az a hírszerkesztője, aki április 28-án, hétfő este volt szolgálatban, és az első szűkszavú szovjet beismerés hírét kiegészítette a skandináv országokban megnövekedett radioaktivitásról szóló (nyugati hírügynökségektől származó) egymondatos információval, a pártközpont nyomására már másnap megkapta a fegyelmi büntetést: három hónapra megvonták minden prémiumát.

Az is igaz, hogy nem minden újságíró számára kényszer a zubbony: van aki szemlátomást elégedetten feszít benne. Szabó László, a Népszabadság kipróbált belügyi rovatvezetője május 9-ére veszítette el a türelmét. A lap címoldalán közölt írásában (., A jód”) jól bevált kioktató-fegyelmező tenorján részesítette szigorú bírálatban — nem a napokon át bizonytalankodó, a világos beszédre, egyértelmű útbaigazításra képtelen egészségügyi és egyéb hatóságokat, hanem megint egyszer - a bizalmatlan és felelőtlen állampolgárokat, akik a jódkészítmények túladagolásával sodorják veszélybe gyermekeik egészségét. Az egyszerre arcátlan és nevetséges glossza az „állam” iránti bizalomra apellált, felszólított, hogy „higgyük: azok, akik felelősek egy ország sorsáért, nem fognak becsapni bennünket”, majd „intőóvó rendszabályokról” beszélt, amelyeket „a kormány ellenőrzésével és felhatalmazása alapján állami főtisztviselők fogalmaztak meg”.

Melyik leckéből tanult a közvélemény? Minden jel szerint nem Szabó László intelmeiből. Az „állami főtisztviselők” iránti ingatag bizalomra talán negyedszázada nem mértek ekkora csapást, mint éppen Csernobil után. Talán soha annyian nem fordultak hiteles információkért nyugati rádiókhoz, mint most. A megszokottnál is nyíltabbá vált a sz.itkozódás, és feltűnő, hogy az oroszellenes érzelmek is szokatlan hevességgel és nyíltsággal törtek felszínre. A bőséges és változatos vicctermés egyszerre fejezte ki a szorongást és a felháborodást. Nem is kellett a hangulat felmérésére tervszerű közvéleménykutatás: a KÖZÉRT pénztáránál sorbanállók. a taxisofőrök vagy a villamos utasai kéretlenül is egyre-másra adtak hangot fésületlen véleményüknek. Ráadásul a több évtizedes szoktatás elszomorító következményeként alig jutott szóhoz az áldozatok iránti együttérzés és rokonszenv.

Nem tudhatjuk bizonyosan, hogy számottevő fordulat (egyik) katalizátora lesz-e Csernobil, vagy csak egy pillanatra törte meg a rendszer lényegéhez tartozó politikai apátiát. De alighanem tartós folyamatról van szó. A közvélemény változásának egyik legfigyelemreméltóbb tünete, hogy ezúttal a társadalomnak azok a csoportjai is megfogalmazták igen kritikus politikai álláspontjukat, akiket egyébként a politikai kérdések iránti érdektelenség, sőt közöny jellemez. A kevéssé iskolázottakat. a nőket és a fiatal generációkat épp úgy. vagy még inkább megérintették az események és azok botrányos tálalása, mint a semmin nem csodálkozó, cinikus értelmiségieket, a kiábrándult öregeket vagy a politika iránt rendszerint érdeklődő férfiakat. A Kádár-korszak sokat emlegetett teljesítménye, a lakosságdepolitizálása vált kérdésessé az ukrajnai katasztrófát követő napokban. A Közel-Kelet. Kambodzsa, Afganisztán vagy akár Lengyelország — úgy tűnik - túl messze van. Másrészt a hazai viszonyok megítélésében egyelőre mindig akadt számunkra kedvező összehasonlítás. Az általános gazdasági és társadalmi válság elmélyülése viszont fogékonyabbá teszi az embereket a politika iránt. Csernobil pedig ismétlem egyszerre politikai és emberi katasztrófa. Tanulsága: ha emberi méltóságuk megnyomorításához ideig-óráig hozzászoknak is az emberek, nem biztos, hogy gyermekeik élete vagy saját egészségük iránt is közömbösek maradnak. Az atomkatasztrófa épp azok szemét nyithatja föl. azokat a rétegeket „politizálhatja” nálunk is talán nem csak rövid távon akik világszerte a hagyományos politikával szakító alternatív mozgalmak tömegbázisát adják.- 143 -