Szivárvány, 1985 (6. évfolyam, 17. szám)

1985-09-01 / 17. szám

PG Y: Feltétlenül. Ez az amit arról mondtam, hogy az emberek hozzászoknak a demokratizálódáshoz. Ha belegondolok, hogy egy mostani huszonévesnek természetes, ami a számomra valaha vágyálom volt ... Gondold el, hogy azért ezt az ellenzéket 76 óta építgetjük. Akkor én 33 éves voltam. Az első aláírási akciónál, amikor a cseh Chartával szolidarizáltunk, rájöttem, hogy úristen, hát ezt lehet csinálni. Ezeknek a kölyköknek pedig ez már természetes. Ők tényleg azt mondják, hogy a k...a anyját, nem lehet kapni a Mozgó Világot. Miért? Én 66-ban voltam egyetemista. Ha akkor betiltanak egy folyóiratot, tisztelettel tudomásul veszem. Istenem, az állam bácsi úgy döntött, hogy be kell tiltani, hát akkor betiltják. Eszembe se jutott volna, hogy lehet valamiféle személyes akciót kezdeményezni.

FP: Ez a magatartás változás azt is jelenti, hogy a magyar ellenzék egy esetleges generációváltás előtt áll?

PGY: Ez is egy olyan dolog, amiben nagyon reménykedem. De ez eddig nem történt meg. Nyilván még tudod, mennyire fárasztó ellenzékinek lenni. Hihetetlenül sok munkával, önmegtartóztatással, lemondással jár. Következésképpen én már nagyon szeretném átadni a stafétabotot ...

FP: Mindketten ismerjük azokat a bárgyú nézeteket, amelyek szerint a magyar ellenzék nagyszerű anyagi, emberi körülmények között playboykodik otthon, és nem egyszer számon kérik tőlük, hogy pl. miért utaznak külföldre, miért utazhatnak, ahelyett hogy börtönben rothadnának vagy a veséjüket tartanák a gumibotok alá. Hogy éltek valójában ?

PGY: Végül is köztudott, hogy ezek az emberek mind különféle szellemi és fizikai munkából kényszerülnek megélni, elég nyomorúságos körülmények között. Ha pl. nem lennének támogatóink, egyszerűen katasztrofális lenne, hogy időről időre kiközvetítik a sajtórendészeti vétség miatt hol öt, hol tízezerforintos pénzbírságokat ... Amikor fölemelem a telefonkagylót, és halk kattogást hallok, nem tudom, hogy megint lehallgatnak-e vagy csak úgy magától rossz a telefonom. És mint mondtam, azért nem írtam neked levelet, mert egyszerűen undorodom attól a nagyon reálisan kiszámítható valószínűségtől, hogy elolvassák levelezésünket... Ha egy házibuli van, legalább két rendőr részt vesz rajta, és a mi költségünkre iszik. Azt viszont meg kell hagyni, hogy a házkutatások civilizált formában zajlanak le. Mindig van papírjuk, kellőképpen föl vannak szerelkezve. A legkedvesebb emlékem ezzel kapcsolatban az volt, amikor a Pala utcában tartottak házkutatást. Egy rendőr vigyázott az akkor négy éves Boriskára. Egyszer csak azt mondja nekem ez a rendőr, aki egy öregember volt: uram, legyen szíves takarja már be azt a kislányt, mert én nem nyúlhatok semmihez a lakásban. Hát már ennyire meghitt a viszony. Egyszerűen olyan a helyzet, mintha túlnyomásos kamrában élnénk. Ezek nem normális életfeltételek. Ugyanakkor viszont ez egy ilyen dafkeságra is kényszeríti az embert, ezeknek nem döglöm meg.-93 -