Szivárvány, 1985 (6. évfolyam, 17. szám)

1985-09-01 / 17. szám

jogúságot biztosítson: az autonómia terv dugába dőlése után felruházván e terület lakosságát is a másfelé már érvényesülő nemzetiségi jogokkal.

Ehhez még csak annyit, hogy a Teleki-idézetet, amelyben a volt magyar miniszterelnök azt mondotta, hogy ,,ha az oroszok már ekkor odáig jöttek volna” Tilkovszky Lóránt Revízió és nemzetiségi politika Magyarországon című munkájából kölcsönöztem és hinni szeretném, hogy a szerző pontosan idézte a politikust.

Mindezek ismeretében talán világosabb, hogy Kárpátalja nem volt Teleki etnikai elvű revíziós koncepciójának próbaköve. Persze ennek ellenére még sose jutott eszembe azt állítani, hogy az ő nemzetiségi politikája „istenes”, hogy meghaladhatatlan lett volna. Maga Teleki hangoztatta folyvást, s erre utal Hóman naplója is, hogy ezt az elképzelést és gyakorlatot többen gáncsolták, mint segítették. Leventeoktató és tanító, továbbá minden rendű és rangú köztisztviselő jogot érzett arra, hogy a gyakorlatban a maga szája íze szerint alakítsa Teleki szándékát. A buzgólkodók odaadásáról bőven olvasható példa Teleki Pál Magyar nemzetiségi politika című könyvecskéjében. Épp Tilkovszky ne ismerné a megvalósulás körülményeit? Nyilván ő ismeri legjobban, de őt nem annyira a vizsgált múlt, sokkal inkább a jelen lehetőségei érdeklik. így aztán a legtermészetesebb módon feljogosítva érzi magát kioktatásomra, amiért le mertem írni, hogy „Teleki olyan nemzetiségpolitikai gyakorlatot honosított meg, amely követhető és követendő példa marad a térség számára.” Nekem Tilkovszky elmarasztalása után sincs okom változtatni álláspontomon. A Teleki-koncepciót három fontos ok miatt továbbra is érdemesnek ítélem a számontartásra.

Sorrendben az első ok, hogy olyan nemzetiségi törvényt alkotott, amely biztosította a kisebbség számára az anyanyelvi oktatást és az iskolán kívüli nemzetiségi művelődést. És ami nem mellékes: személyiségének teljes súlyával igyekezett érvényt szerezni e jogoknak. És: nincs rá egyetlen bizonyíték se, hogy politikai slogan-né süllyedt volna a törvényekben megfogalmazott szándék.

A második ok e politika igenlésére az, hogy előírta a nemzetiségi területek magyar középiskoláinak a kisebbségek nyelvének (tehát a szomszédos népek nyelvének) oktatását. Ezen keresztül ismerkedtek tízezrek a kisebbség kultúrájával, sajátos szellemiségükkel.

A harmadik ok az előző kettőnek a szintézise. Arról van szó, hogy a többségi nemzet és a kisebbségi népcsoportok közötti kapcsolatot Teleki érzelmi fokon is gondoztatta. Megkövetelte az egymás iránti tiszteletet, a kölcsönös becsülést. Sokat adott arra, hogy az érzelmi kultúrába integrálja a hétköznapokon és ünnepeken szerzett vonzó, az egymás becsülését szolgáló benyomásokat. Úgy vélte, hogy az egymás elleni fenekedésnek a törvényes szabályozás mellett a sokrétű ismerkedés a hatékony ellenszere.-71 -