Szivárvány, 1985 (6. évfolyam, 17. szám)

1985-09-01 / 17. szám

arra emlékeztetni, hogy Csehszlovákia államiságának bomlasztása nem elsősorban kívülről történt, hanem azzal kezdődött, hogy 1938. október 5-én a fasiszta József Tiso elnökletével Zsolnán megalakult az ,.autonom szlovák kormány”, s ugyanezen a napon létrejött a kárpátaljai autonóm terület, élén a szlovákhoz hasonló autonóm kormánnyal. A Ruszin Nemzeti Tanács alá rendelt területen ez idő tájt egymást érték a provokációk, az atrocitások, törvénytelenségek, s ezeknek csak egy részéért volt felelős a diverzánsokat átdobó magyar katonai hatóság. Ugyanígy provokáltak atrocitásokat más nemzetiségű különítmények is. Ennek az áldatlan állapotnak a Ruszin Nemzeti Tanács úgy kívánt véget vetni, hogy november 20-án arra kérte a magyar kormányt, hogy ,,a rend fenntartása érdekében” vonuljon be a magyar honvédség. Ám Pest ekkor még elutasította a kérést. Csak akkor volt hajlandó beavatkozni, amikor 1939. március 15-én az önálló szlovák állam kikiáltásával Tiso de facto is megadta a kegyelemdöfést az első Csehszlovák Köztársaságnak, s másnap a németek megszállták Cseh- és Morvaországot, s protektorátusként a Német Birodalomhoz csatolták. A magyar kormány tehát csak akkor döntött a megszállás mellett, amikor Csehszlovákia fölbomlása nyilvánvaló lett. Bizonyos, hogy eleddig még nem ismerünk minden dokumentumot, amely az üggyel kapcsolatos, de az eddig publikáltak is elegendők annak a megállapításához, hogy a magyar kormány, személyesen Teleki, csak kényszerhelyzetben vállalta e terület megszállásának ódiumát. S hogy ez a megállapítás nem utólagos konstrukció, annak bizonyságául, talán elég idézni a szovjet kormány szeptember 17-i jegyzékét, amelyben nemhogy nem tiltakozott, de bejelentette: tiszteletben tartja a két ország közötti új határt. ,,Mi volt Kárpátalja esete? — tette föl a kérdést maga Teleki is, majd válaszolt saját kérdésére: — Az, hogy Csehországnak volt egy gyarmata, amely azáltal, hogy Csehszlovákia megszűnt — senkiföldje volt. Ha az oroszok már akkor odáig jöttek volna, akkor nem lett volna senkiföldje."

Teleki szavaiból egyértelműen kicsendül, hogy Kárpátalja semmiképpen nem illett etnikai elvű revíziós koncepciójába, de a kormány kényszerhelyzetbe került és stílusosan szólva kényszeredetten cselekedett. Ám Telekinek ebben a rendkívüli helyzetben is sürgető gondjává lett, hogy az ottani lakosság egyenjogúságát biztosítsa. Bizonyítja ezt, hogy - tekintettel a szinte homogén idegennyelvű területre — 1940. július 23-án a képviselőház elé terjesztette a Kárpátalja autonómiájáról szóló törvényjavaslatot. (Más kérdés, hogy immár világháborús állapotban a katonák miért tartották szükségesnek a törvényjavaslat vitájának elodázását, és hogy augusztus 5-én le is került a napirendről.)

Kockázat nélkül megállapítható tehát, hogy Teleki etnikai elvű koncepciójába sehogyse illett Kárpátalja bekebelezése, de amikor rákénytelenedett a hatalmi vákuum betöltésére, morális kötelezettségének érezte, hogy a magyar állam keretébe visszakerült etnikumnak teljes egyen-70-