Szivárvány, 1985 (6. évfolyam, 17. szám)
1985-09-01 / 17. szám
így is van aki végzi a rombolást. Csak az nem hibáz aki nem vesz részt! Mi a hibáinkat is vállaljuk, de (érték) ítéletet csak hozzáértéssel közelítőktől fogadhatunk el. Demokratikus döbbenetünk még tart. Támadóink azt igyekeznek igazolni, hogy mennyire éretlenek vagyunk a szellemi-politikai pluralizmusra. Folytonosságunk alapja nem jogi, csupán emberi. A politikához annyi közünk van, hogy az írások minden esetben tükrözik a szerzők állásfoglalását. És hogy a magyarsághoz mi közük van ezeknek az írásoknak? Elsősorban az, hogy (még) magyarul íródnak. A szerkesztőség elnézést kér azoktól, akiket szándékán kívül megbántott, az ilyen indulatoktól feszes munka nem mentes súrlódásoktól sem. A műveket sem szándékozzuk átírni, vagy aTiibákat szándékosan bennehagyni, de a mindennapi munkánk mellett végezzük a nem mindig hálás, de számunkra missziós munkát. Nyíljanak meg a szívek, elmék, nem utolsósorban az erszények és az eredményes folytatás akkor biztosítva. Rajtunk áll! Mózsi Ferenc Nem venni részt a szétesésben! Márai Sándor: Napló, 1976-1983. Újváry’’Griff’, München, 1984. A naplóírás — annak számára, aki fiatalon rászoktatta magát — mindennapos tevékenységgé, életformává válik. Ilyen megrögzött krónikás Márai Sándor is: szükségét érzi annak, hogy röviden feljegyezzen minden számára fontos, vagy a világ szempontjából érdekesnek ítélt eseményt, gondolatot. Az olvasó elé kerülő szöveg azonban már — természetesen — válogatás eredménye. (Teljes naplók csak az író halála után szoktak megjelenni.), s minél szemérmesebb, békeszeretőbb (!) az író, annál aggályosabban szelektál. A nyomtatott napló ismertetésénél tehát a „kicenzúrázott” szövegrészek létezéséről sem szabad soha megfeledkezni! * Érdekes lenne tudni, hogy Márai esetében hogyan viszonylik — tematikailag és mennyiségileg — az asztalfiókban maradt anyag a megjelentetetthez; vagyis mit és mennyit ítélt kihagyásra az író. Saját tapasztalatomból kiindulva, elsősorban a személyes (egyéni és családi vonatkozású) közléseket. Másodsorban pedig a kortársakra (még élő közéleti emberekre, írókra, szervezetekre) vonatkozó megjegyzéseket, valamint olyasmit, ami a nemzetközi ,,tabu”-anyagba tartozik. De, nézzük meg, milyen „kép” alakul ki mindabból, ami megmaradt, ami az olvasó elé kerül! Az idős Márai (feljegyzéseit 76 és 85 életéve között vetette papírra) egyik alapjellemvonása a kiábrándult beletörődés, a teljes illúziótlanság. Nem akar már változtatni sem az emberiségen, sem a világon, nincs szándékában meggyőzni- 110 -