Szivárvány, 1985 (6. évfolyam, 17. szám)

1985-09-01 / 17. szám

teljék, hogy a közösségben elvegyülve étkezhessenek, és ne a vendégek számára elkülönített helyen.

Többen panaszolták azt is, hogy a püspökök és az egyházi vezetők nem állnak ki eléggé a lelkészek mellett. A legtöbb vitás, vagy panaszos kérdésben óvatosságra, az államhoz való alkalmazkodásra, jogaiknak a feladására intik őket. Az egyik gyülekezet egy egyháztagtól vagyont örökölt, amelynek birtokba vételét a megyei Egyházügyi Hivatal ellenezte. Az esperes és a püspök rögtön az Egyházügyi Hivatal mellé álltak. A lelkész, hívei biztatására perre vitte a dolgot, és meglepetésére az állami bíróság is elismerte az egyház örökösödési jogát. A győzelembe mégis üröm vegyült, mert azóta a lelkész úgy érzi, hogy az egyházi felsőbbségek részéről mellőzésben részesül „engedetlenségéért”. Egy másik esetben magam láttam, egy igehirdetés kéziratán, az egyházi cenzorok bejegyzéseit, amint átírták egy rádiós igehirdetés záró sorait, hogy az a megfelelő vonalas békeszólamokkal végződjön. Másik eset. Egy vidéki iskola tanítója az iskolában nyilvánosan kigúnyolta és megszégyenítette a templombajáró tanulókat. A református esperes csitítgatni igyekezett a panaszkodó lelkészt. Katolikus kollégája több támogatásban részesült saját egyházi hatóságától; addig nem nyugodtak, amíg a tanító állami intést nem kapott.

Általános vélemény, hogy a katolikus egyház okosabban áll helyt az adott körülmények között. Az is központosított, de a hatalom egy része külföldön, a pápaság kezében van. így alkudozni lehet az állammal. A katolikus egyházi vezetők nemcsak az állam, de a pápaság felügyelete alatt is vannak, onnan is kapnak védelmet, útmutatást. A baptista és más szabad egyházak is előnyösebb helyzetben vannak, mint a reformátusok. Nálunk a helyi gyülekezet valóban önálló, és semmiféle felsőbb egyházi megegyezés az állammal, nem vonatkozhat a helyi gyülekezetre. A központosítás hiánya ez esetben előny.

Csak a központosított református és evangélikus egyházak vannak abban a kényszerű helyzetben, hogy az egyházi vezetőkkel történt megegyezések alapján, a vezetőkön keresztül a helyi gyülekezetek is állami ellenőrzés alá kerültek. Otthoni, nagytudású, nyugdíjas lelkészek hívták fel a figyelmemet arra, hogy itt lenne az ideje az egyház további reformálásának, vissza kellene térni az igazi zsinat-presbiteri elveken alapuló református egyházhoz. Az egy helyen rendszeresen összejövő, igével és szakramentummal helyesen élő közösség, a Krisztus egyháza. Semmiféle egyházi hatalmasság, püspökség Vagy zsinat, nem köthet megegyezést Krisztus helyi egyháza, gyülekezete nevében.- 99 -