Szivárvány, 1985 (6. évfolyam, 17. szám)

1985-09-01 / 17. szám

teljék, hogy a közösségben elvegyülve étkezhessenek, és ne a vendégek számára elkülönített helyen. Többen panaszolták azt is, hogy a püspökök és az egyházi vezetők nem állnak ki eléggé a lelkészek mellett. A legtöbb vitás, vagy panaszos kérdésben óvatosságra, az államhoz való alkalmazkodásra, jogaiknak a feladására intik őket. Az egyik gyülekezet egy egyháztagtól vagyont örökölt, amelynek birtokba vételét a megyei Egyházügyi Hivatal elle­nezte. Az esperes és a püspök rögtön az Egyházügyi Hivatal mellé álltak. A lelkész, hívei biztatására perre vitte a dolgot, és meglepetésére az állami bíróság is elismerte az egyház örökösödési jogát. A győzelembe mégis üröm vegyült, mert azóta a lelkész úgy érzi, hogy az egyházi felsőbbségek részéről mellőzésben részesül „engedetlenségéért”. Egy másik esetben magam láttam, egy igehirdetés kéziratán, az egyházi cenzorok bejegy­zéseit, amint átírták egy rádiós igehirdetés záró sorait, hogy az a meg­felelő vonalas békeszólamokkal végződjön. Másik eset. Egy vidéki iskola tanítója az iskolában nyilvánosan kigúnyolta és megszégyenítette a temp­­lombajáró tanulókat. A református esperes csitítgatni igyekezett a pa­naszkodó lelkészt. Katolikus kollégája több támogatásban részesült saját egyházi hatóságától; addig nem nyugodtak, amíg a tanító állami intést nem kapott. Általános vélemény, hogy a katolikus egyház okosabban áll helyt az adott körülmények között. Az is központosított, de a hatalom egy része külföldön, a pápaság kezében van. így alkudozni lehet az állammal. A ka­tolikus egyházi vezetők nemcsak az állam, de a pápaság felügyelete alatt is vannak, onnan is kapnak védelmet, útmutatást. A baptista és más szabad egyházak is előnyösebb helyzetben vannak, mint a reformátusok. Nálunk a helyi gyülekezet valóban önálló, és semmiféle felsőbb egyházi megegyezés az állammal, nem vonatkozhat a helyi gyülekezetre. A köz­­pontosítás hiánya ez esetben előny. Csak a központosított református és evangélikus egyházak vannak abban a kényszerű helyzetben, hogy az egyházi vezetőkkel történt meg­egyezések alapján, a vezetőkön keresztül a helyi gyülekezetek is állami ellenőrzés alá kerültek. Otthoni, nagytudású, nyugdíjas lelkészek hívták fel a figyelmemet arra, hogy itt lenne az ideje az egyház további refor­málásának, vissza kellene térni az igazi zsinat-presbiteri elveken alapuló református egyházhoz. Az egy helyen rendszeresen összejövő, igével és szakramentummal helyesen élő közösség, a Krisztus egyháza. Semmiféle egyházi hatalmasság, püspökség Vagy zsinat, nem köthet megegyezést Krisztus helyi egyháza, gyülekezete nevében.- 99 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom