Szivárvány, 1984 (4. évfolyam, 12. szám)
12. szám
A Fuldai Évkönyvek a bolgár győzelmet jelző 895. évi rövid bejegyzés után 896-ban tudósítanak részletesebben és csak 55 év múlva, hagyomány és szóbeszéd alapján festette Konstantin császár a zord képet a honfoglaló magyarokról. (,3) A Szent Gallen-i történeteknek 891-971. évekre eső szakaszát IV. Ekkehart „szóbeli hagyományok” és az öregebb rendtársak elbeszélése alapján írta meg. (,4) Aventinus írja: „Én nem a krónikásoknak, hogy úgy mondjam, álmodozásait, hogy ne mondjam, hazudozásait követem, hanem hiteles okiratok és Bajorország püspökeinek hiteles híradását.” (,5) Aventinus műve viszont csak 1554-ben jelent meg. (62 évre Amerika felfedezése után.) A „krónika” kölcsönzött formája volt „az isten mindenütt jelen van” bibliai vonatkozásának, melynek alapján nem a szöveget vagyunk hivatottak vizsgálni, hanem azon túllátni. A krónikák mint írott források korunknak az írott szóba vetett hite kelepcéit rejtik magukban. Megváltozott hitiratokkal állunk szemben. A magyarok megjelenésével az egyház rádöbben arra a fanatizáló erőre, amelyet a szent célért való küzdelem rejteget magában. A „pogányok” megjelenésével az egyház ismét előtérbe jutott. A krónikák az ó-testamenlumi színjátékok felújított szövegkönyvei. Általános jellegzetességek 1. A pogány magyarok hatalmas seregei betörnek és roppant pusztításokat visznek végbe. Isten büntetése. 2. A földi hatalmak — király, hercegek — egymagukban nem képesek ellenállni. A püspökök tevékenyen részt vesznek a harcokban. 3. Közös erővel hatalmas csapást mérnek az ellenségre. 4. A győzelem az istenhez való fohászkodás és a bűnbánat eredménye. Példák „A szomszédos városok és erődítmények lakói pedig amikor az ismeretlen sokaságot, vagyis ezeket az öltözetükben és magatartásukban borzalmas lényeket megpillantották, azt gondolták, hogy kísértetek és elfutottak előlük.” ... „és mindenféle akkora öldöklést vittek végbe, hogy már végső pusztulással fenyegettek...” „... íme a magyarok nagy özönével megrohanják határodat...” „A 955. évben a magyarok akkora sokasága tört be, amekkorát az élő emberek közül senki sem látott...” ...,,a király tehát amikor a magyarok óriási seregét megpillantotta, azt gondolta, hogy emberi erő itt nem győzhet, hacsak a mindenható Isten nem kegyeskedik azokat megölni.”- 77 -
