Szivárvány, 1984 (4. évfolyam, 12. szám)

12. szám

zású volt. A világias és vallási megnyilvánulás a tételes vallások következménye. Az elvilágiasodás mind a mai napig tart.

Vargyas megjegyzi, hogy a honfoglaló magyaroknak nem volt szavuk a „csoda” megjelölésére. Nem, mert minden csodaszámba ment. Ezt a fogalmunkat a „jó” és a „szép” szavaink körül kell keresni. A „csoda” egyházi vonatkozása a vallási világérzésnek a tudományos megismerés területeire való átcsapása, és az elvilágiasodásra utal. A szláv „cudo” még ma is a mindennapokból kiütköző eseményeket jelöli meg és csak másodlagosan, külön nyomatékkai nyer vallási értelmezést. Ez így van a magyar nyelvben is.

A magyarok esetében a kereszténység felvétele tudvalevőleg inkább politikai, mint lelki szükséglet volt. A hirtelenség okozta következményeket a mai napig sem hevertük ki. Múltunk hagyományait magunkkal hoztuk és azokat tüzzel-vassal elpusztították, kiölték népünkből. Most országhatárokon túl, idegen hatóságok beleegyezésétől függnek ősi emlékeink feltárásai.

Múltkutatásunk és a nyugati krónikák

„ Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait. "

2.sz. zsoltár, 9.

A középkori krónikák adatainak értékelésében még mindig a mérésen és elszigetelésen alapuló módszertan alapelveit követjük. Múltkutatásunkra vonatkozólag ez nagyjából az adatok összehasonlításában és azok kivonatszerű alkalmazásában nyilvánul meg.

A. Ha két vagy több forrásban ugyanazt az adatot találjuk, azokat legtöbbször elfogadjuk.

B. Ha az adatokat tartalmazó munka irodalmi, vagy más céllal íródott, de olyan adatokat tartalmaz, amelyek összehasonlítás által, vagy más módon megerősíthetőek, azokat elfogadjuk.

Történetíróink szinte fellélegeznek, amikor a honfoglalás előtti korszak közvetett párhuzamai után végre a krónikák sík területeire jutnak. Új lendülettel és a jól ismert magyar meseszövés hangjával barangolják be Európát a portyázó magyarokkal.

„A magyar kalandozások útvonalát és lefolyását a nyugati évkönyvekből jól ismerjük.” (,2) A kalandozások útvonalát talán igen ... de a lefolyását? Már az „évkönyv” és a „bejegyzés” szavak is óvatosságra intenek. A bejegyzések legtöbb esetben jóval később, és sokszor közvetett források és „szóbeszéd" alapján történtek.-76-