Szivárvány, 1984 (4. évfolyam, 12. szám)

12. szám

A fenti kérdések valóban azt az állítást rejtik magukban, hogy mi is vagyunk olyanok, mint a többi nép, — sőt még különbek is ...

Egyszóval, a kik vagyunk, mik vagyunk fitogtatásának lélektani kényszereit rejtik magukban. Szükségünk van erre? Kivel akarjuk ezt elhitetni?

A vallási képzelet fejlődéséről

,,Ö nem azt mondta: Kényszerítsetek mindenkit, hogy őseiket és minden mást, ami előttük szent, megtagadjanak és szentírásként fogadják elegy kis nép történetét, amelyhez azoknak semmi közük. "

Simone Weil

Vargyas Lajos tanulmánya vallási képzeteink fejlődéséről beszél. „Azokat a szavakat kell vallatóra fognunk, amelyek fejlettebb vallási képzeletet jelentenek.” ... „hogy lássuk a fejlettebb fogalmakkal vezető utat, a fejlődés útját, ami az elért végső szintet előkészítette és történetileg érthetővé teszi.” A fejlődés ilyennemű értelmezése a kereszténység terméke. Az egyház hozta forgalomba és a beteljesüléshez vezető út fokozatainak megjelölésére szolgál. Az egyház tanítása itt ellentétben áll magával a hittétellel: „Az igazi világosság eljött volt már a világba, amely megvilágosít minden embert.” Szent János evangéliuma 1. (9-10)

Ez egyszerűen mellőztetett, mert nem volt összeegyeztethető a megkeresztelkedéssel és a hittérítés elveivel.

Ha mindenki kezdettől megvilágosult, miért kell megkeresztelkedni?

Horváth János szerint: „Ügyes a következtetés, hogy az emberi nem létezése kezdetében tiszta s megszentelő erejű ismeretekkel bírt istennek”. (I0)

Majd Kállay Ferencnél: „Kezdetben az ember magában érezte isten szellemét, érzelmei őt összecsalták istennel.” (,,)

Bármennyire is megváltozott az „összecsal” szó jelentése, nem állíthatjuk azt, hogy itt egyszerűen a „boldog aranykorról” van szó. A történelem előtti ember számára annak vallása „megfelelő” volt.

Érveléseinknek a formális logikán alapuló szokráteszi játéka vegyül a racionális gondolkodásmód fölényeskedéseivel, amikor egy kor jelképeit és kifejező eszközeit az általános értelmezéséből kiragadva konvencionális értelemben tárgyaljuk.

Miben nyilvánul meg a tételes vallások magasabbrendűsége? A keresztény dogma éppen úgy a hiten alapszik, mint az ősvallások. A hit átfogóságának szempontjai sem kielégítőek. Az ősvallások behálózták az élet minden megnyilvánulását. Minden tevékenység vallási vonatko- 75 -