Szivárvány, 1984 (4. évfolyam, 12. szám)

12. szám

Innen

Kabdebó Tamásnak

Innen az út, a hercegről nevezve, kettős-kereszt, döntötték seregek seregre, az emlékmű ma foltos, a kő-karok leválva, veréb-piszok és fészek, a fej helyén egy mályva, virágot hajt a köd, a mozsár kanóca parázslik, polgár és diák a kurtizán hasán itt, böffent a bőr-vitéz, bajszán a déli morzsa, papok palástján a por csillagot karolna, a völgyben kis kolostor, tornyában nincs harang már, a delet el-delelték, az este hangtalan jár.

Törökülésben

Törökülésben a gőzben, a vörösfenyő pádon, izzadságpihék és só-hab, másodszor fordítom át a homokórát, hosszú percekben gondolkodom, kifehérült szemérem-testek és verejtékező mellbimbók társasága, szelíden homoszekszuális unalom, víz loccsan a parázsra.

Átverekedve

Dunai Ákosnak

Átverekedve magamat a tömegen, kettévált embertetemek és a sárga riksa, homok-dünék áfonya-illatát szagolom, felhőtlen éghasadás és bombátlan zápor, irgalmazz annak, aki kétszer kiált, vétkét ne vedd magadra, gyermeket nevel, szeplőtlen narancs-ligetek közepén szeretkezik, vánkosa a téli határ, verejtékét rázza a tavaszra, kikel, kiáll, süss Nap, égesd sziklává a hitét, vidd énekét a magasba, védtelen és harcos, eleven és holtakkal parolázik, szekere, lova, igája a föld, szagolja, túrja, veri, szertelen és aggodalmas, csügged és fáradhatatlan, fiatal és tízezer éves, jellegtelen és hatalmas.- 48 -