Szivárvány, 1984 (4. évfolyam, 12. szám)

12. szám

Kétségtelenül

Csőrének

Kétségtelenül a szemed, a hotel Cravat bárpultjánál gin-fizz és füstgomolyag hangulatában, a fürdőszoba, illatod, a frissen vetett ágy, újra kezdeném ugyanúgy, kézsimogatással, a falu sziluettjét, esteledik, a beton-nélküli utca, a sár és a szitáló eső, csillag-években számolok, a kislányunk arca az Alfa-Omegáján, ráhajolsz, a mákszemnyi körte alulról világít, álmában kismókusok és mackók, ugyanúgy, az autósor, a jugoszláviai határ-város, félsz, ki tudja meddig ez a bolyongás, azok a fegyveres őrök, idegen városok és emberek, anyádat hívod, kétségtelenül a szemed, Rolandot az orvos a köldökzsinórtól, álmában félrebeszél, futbalozik, na látod, a történések sem olyanok, a repülő sem visz távolabbra és az egyedüllét közelebb simogatja a végest, cigarettád az, ami, a gin-fizz és a füst, a bárpult, Kaliforniában az úszómedence és a rózsák, metszeném újra, ugyanúgy, a szemed, kétségtelenül.

így, az elevenekre

Sztáray Zoltánnak

így az elevenekre hulló köd, a szomj-labirintus, a deszkán billegő veréb dicsőségére mondom, hogy a vizek fehéren forrnak és a kövek repedéseiben a mimóza képes felrobbantani a holdat, csak addj a szavára és folytasd táplálni szénhidráttal, szóval oltsad a szomjat, a köd és a veréb és én, az enyhén kitaszítottak dicsőségére mondom, hogy hallgatnak akik hallgatnak és akikre követ dobnak.- 49 -