Szivárvány, 1984 (4. évfolyam, 12. szám)

12. szám

ZASLÓRÁNT

Luxemburg ködben

A hangodból

Csőrének

A hangodból, nem tudom , talán a köd, talán a pára, a cinkék háza a palánk hegyén vérvörös és sárga, az őszi út levelekkel selymes, üres a pad, a hinta és a tér és nincs

többé szerelmes, aki a fűre tép és aki magában mormog, hogy elfújta a szél a fát, a hattyút és a bokrot.

Zöld almák

Zöld almák és rózsaszín rákok között motoszkál, lila kalapján a tol! sárga, színt vált, kiabál, inkább a trópusi gyümölcsöt vagy a kaviárt, férje fogorvos a királyi úton, bankok és üzletházak között, a tizedik emeleten rendel, asszisztensnője, húsz éves és elvált, zöld almák és staniclik, ez a város, hajnalban felriad, Jacob alszik, szeretőt szeretne, forró-vérű portugált, korzikai matrózt, már vigyázni sem kéne, gyereket soha nem is akartak, így túl van mindenen és mindenkivel lefeküdne, zöld almák, unalom és enerváltság, a bombák nem itt robbannak és a khakiszínű egyenruhába bújtatott katonák sem lőnek, arabot is ritkán köveznek az utcán, a diadalkiáltás nyöszörgéssé halkul, kielégülni csak a vízben és a lova hátán, miért is jött Luxemburgba, zöld almák.- 47 -