Szivárvány, 1984 (4. évfolyam, 12. szám)

12. szám

Tíz szenriú

(többnyire ismeretlen szerzőktől)

A gyerek ál! az utcán. Sír.

Nem tudja a hazautal.

De mihelyt egy úr felveszi: a cukrászda felé mutat.

*

A betörő munkába indul s így szól nejéhez:

— ,,Ha lefekszel, az ajtót riglizd be jól, te édes. ”

*

Itt fekszünk végre-valahára kettesben a paplan alatt, de mily nehéz a kimonómból előkotorni farkamat!

*

Nem tudtam, hogy ily szorosan összefüggnek a dolgok!

A bokrok közt brunzoltam és lekéstem a kompot.

*

Az apáca szellőzteti fejpárnáját, jó magasan az ablakban. Sajnos, még nem szelleműit át. Testszaga van.

*

A csirke egyenesen elénk jön. Szárnyait karba fonja. Körülnéz. Mindjárt nyilatkozik.

*

Társaság nélkül, egyedül az ember bús és hontalan.

Már abból sincsen örömem, ha este elfingom magam.

*

Hideg tél. Iskolásfiúk csapatja a fagyos úton.

A fülük vöröspaprika.

Zöld jégcsap lóg az orrukon.

*

A gyékény szélén, a sarokban ki-nem-fakult négyszög világít. Ne nézd. Az elvált feleség öltözőtükre állt itt.

*

Kisvárosunkban a tűzoltó az őrtorony tetején áll és néha, esős éjszakákon a korlát fölött kipisái.

FALUDY GYÖRGY fordítása