Szivárvány, 1984 (4. évfolyam, 12. szám)

12. szám

Mivel magyarázzam ezt? Legalább magamnak.

Lehetséges volna, hogy legrangosabb nemzetközi fórumunkon annyi kitűnő jogász és diplomata nem vette észre, milyen képtelen ellentmondásokat rejt a fogalmazás ebben az — egyébként világtörténelmi fontosságú — Deklarációban?

Vagy inkább: előre megfontoltan fogalmaztak így? Hatalmi manipulációs szándékok szüremlettek be a Deklaráció szövegébe?

Harmadik eset: az én készülékemben a hiba; semmit sem értek, az alapfogalmakat sem értem. Több eset nincs.

Rákényszerít a töprengésre ez a zavarforrás.

Először is az tűnik föl, mennyire jogcentrikus az idézett 2. paragrafus. — mintha bizony az emberi-társadalmi lét első számú princípiumai, legfontosabb meghatározói ilyen-olyan paragrafusok volnának. Csakhogy ennek a jogcentrikus szemléletnek a valóság mindig, mindenütt következetesen ellentmond.

Veszem példának a 2. paragrafust.

Legjobb tudomásom szerint a szabad költözködés, a ki és bevándorlás „jogát”, a „mozgás és helyváltoztatás szabadságát” gyakorlatilag sehol a világon nem ismerik el szabadon érvényesíthető — szuverén — polgári jognak, s ilyen-olyan vízumok, engedélyezések, korlátozások tömege bástyázza körül az államok — vélt vagy valódi — érdekeit. A szűrő itt sűrűbb, ott ritkább, amott alig használják; itt a kivándorlókat, ott a bevándorlókat ritkítja, de még ha átmenetileg nem használná is: mindig keze ügyében tartja az állam.

Sorozatosan „megsértik” tehát ezt a „jogot” mindenütt a világon.

Legsúlyosabban a szocialista és a fejlett kapitalista államok „sértik meg” (függetlenül attól, kodifikálták vagy sem a hazai törvényhozásban a Deklarációt); az előbbiek a kivándorlás, az utóbbiak a bevándorlás korlátozásaival.

(Külön kitérőt érdemel majd ez is: miért csak a kivándorlás szabadságát szorgalmazzák az emberi jogok némely virafórumain, s miért tekintik természetesnek ugyanott a bevándorlás korlátozását.)

Végtére a nemzetközi joggyakorlat is azt igazolja: egyelőre csak érlelődő jog a világméretű szabad költözködés joga, s — ha közbe nem jön valami — a XXL században talán be is érik.

Addig viszont? Az idézett 2 paragrafust vajon a propaganda jogalkotás tételei közé soroljam?

Amelyeket, függetlenül lelőhelyüktől, nem vesz komolyan senki hatalmas.

No igen, kívánatos volna, ha ezt az érlelődő polgári jogot mi, magyarok, az elsők között érlelnénk meg, s nem az utolsók közt.

De hogyan?

Eljátszogattam mára gondolattal: milyen következményekkel járna, ha az országhatárokat minden átmenet nélkül eltörölnék, s létrejönne a „világállam”.- 19 -