Szivárvány, 1984 (4. évfolyam, 12. szám)

12. szám

„Szél vág a hamvadó parázsba s hirtelen

föllélegzik a tűz”

Ping-pongoztam Katjával (Thomas Mann felesége), Elizabeth lányának fiesolei villájában. (Egyetlen versét ehhez a lányához írta Mann.) Katja a Lukács-Naphta azonosság híve volt, meg is mutatta férje jegyzeteit. Amin Vas István, amikor később elmeséltem neki Szentendrén, kissé hitetlenkedve csóválta a fejét. Kosztolányi nevére Katja nem emlékezett, csak „valami novellistára, aki elküldte férjének a Néró császárról írt regényét”. Nem csüggesztett el az elejtett megjegyzéséből áradó európai perspektíva; hogy a magyar irodalom s a magyar kultúra, bizonyos szempontból kissé marginális jelenség. Bartók, a század többi zeneszerzője közt, centrális volt Firenzében is.

Sokan fordultak meg a fiesolei villában, néhányukat névről ismertem már; Ungaretti, Montale, magyar költők amerikai fordítója, William Jay Smith, az II Ponte folyóirat szerkesztői, munkatársai, Luigi Dallapiccola zeneszerző, Bemard Berenson, a történész-fiú Golo. Különös szeretettel fogadták a fiatal magyar költőt a Resistenza volt partizánjai. Ezért kommunistázott volna le a firenzei egyetem egy professzora?

Az egyetemen, többek közt Epikurosz etikáját kellett hallgatnom. Kellett volna. De inkább Camus, Sartre, Kafka foglalt el, úgy éreztem, hiányt pótolok. Nem is lett diplomám, bár disszertációmat művészettörténelemből elkészítettem, s a címére ma is emlékszem: La pittura bolognese del Trecento. (Ebből az iskolából nem egy festő Magyarországon is dolgozott).

Epikurosz kegyetlen etikáját a mindennapi gyakorlatban sem követtem. 23 évem s a környezet szinte predesztinált Kierkegaard legalsó kategóriájába, az esztétikaiba. Carpe diem. Rómában később alkalmi gigoló is voltam, ami élvezetesebb mint követ hordani Cheops piramisához. És, igen, írtam a verseimet, bár másképpen mint a korábbi otthoniakat.

1962 őszén átrepültem Amerikába, a végleges letelepedés szándékával.

Mahopac

Brutális munkában eltöltött 10 év következett, nemegyszer napi 16 órás robotolás, amíg fölépült a házam a mahopaci erdőben. Akartam magamnak egy biztos, végleges helyet, ahol gyökeret verhet majd az írógépem, polcokat kapnak a könyveim, s ahol ismernek a szomszédaim. Több mint 5 hold erdő a ház körül, kb. ennyin próbált 9 gyereket fölnevelni apai nagyapám a Rábaközben. Én csak ezüstfenyőket ültettem a ház köré, s a házban mexikói kaktuszokat ápolok. Karácsony táján, mire az ezüstfenyők behavazódnak, a kaktuszok kivirágzanak. Keveset írtam ezekben az években. Növesztettem a gyökereimet.- 10 -