Szivárvány, 1984 (4. évfolyam, 12. szám)
12. szám
„Elemér, mi dolgod van még odakünn? Gyere haza!” — 1976-ban kaptam ezt a hívást, s vele kezdetét vette egy rohanás, amely szünet nélkül tart ma is. M int Csorna Sándor a dardzsilingi szalmaágyon, Áprily versében. S versenyt az esztendőkkel, s egyre gyakrabban, egyre hangosabban Sinka halhatatlan sorai: „s nem a távolság, ó! az élet fogyott el”. Hét éve már, hogy az írógép előtt ülök, az eredmény: több kötet vers kéziratban. Egy hónap múlva repülünk haza. S az utas a többi utas közt, talán kibámulva a repülő ablakán, tisztában is van ezzel: jelen volt csupán, utas az utasok között. Pásztor a szárnyaskép sarkában. Mahopac, 1983. augusztus ASZÓDI SÁNDOR Ars poetica tapintatlanul tapogatózó tömpe ujjakkal keresem „ síkjainak ,, , . az elet metsző .. . . , eles sarkait sikolyainak a fény marta felületek reszketeg gödreit puha hajszálrepedésekbe szorult világomat a megérintett alakban megelevenedő formát az elkallódott és újra meglelt mécses dörzsöléstől kirügyező lángjait amelyekből előtódul a zsibadt lehetőség parancsteljesítésre mindenkor kész mindenható rabszolgája fele (m) elem a lámpást és körbevilágítok a három kívánság királyság árnyékba borult parlamenti folyosóján- 11 -
