Szivárvány, 1983 (4. évfolyam, 11. szám)

1983-09-01 / 11. szám

munkahelyen kibírhatatlan a légkör: intrikák, pletykák, rosszindulatú gyanusítgatások rontják a hangulatot. Ám az oppurtunistákat, karrieristákat nem merik fegyelmezni gyávaságból, kényelemből, vagy a mindinkább elharapódzó kölcsönös lekötelezettségek miatt. És a felmorzsolt idegrendszerűek nem tudnak hová fordulni, mert nincs egy teljesen kiépült pszichiátriai hálózat, ahol közvetlenül veszélyben lévőket kiszűrhetnék, s legalább néhány napig különlegesen gondos kezelést kapnának.

Bár Ideggondozó Intézet sok van, de úgynevezett ,, Krízis-Intervenciós Osztály", ahol elsősorban a megelőzésre helyezik a hangsúlyt, csupán egy-kettő található az országban. Kétségtelen, hogy néhány pszichiáter már felismerte; mennyire fontos a mentálhigiéné, azaz, a lelki egészségvédelem, mert a korábban, s rejtetten működő „szűrők”, mint a nagycsalád, a vallás, a különböző egyletek — megszűntek, ,,bedugultak”. Ezért az emberek úgy védekeznek a felgyülemlett feszültségek ellen, ahogy tudnak, vagy másoktól látják: gátlásaikat, bosszúságaikat alkoholban oldják, marokszám eszik a gyógyszert, stb. Az Új Tükör 1982. június 27-i számában jelent meg Hunyadi Judit riportja ,,Holt lelkek pedig nincsenek" — címmel, s ebben a szigetvári kórház pszichiáter főorvosa, dr. Kézdi Balázs többek között arról beszélt:

,,Problémamentes élet csak a mesében létezik. Társadalmunk nyíltan vagy burkoltan, de feltételezi a konfliktusmentes emberideál létezését. Legfeljebb a társadalom és az egyén közt támadó ellentétet veszi tudomásul, de azt már nem, hogy valakinek saját magával is lehet baja... A fiatalok nevelése terén is rengeteg probléma van. A pulóver az a ruhadarab, amit a gyereknek akkor kel! felvenni, ha az anyja fázik. Mégis hányszor előfordul, hogy a gyerek soha többé nem hajlandó felhúzni a szülei által nagy gonddal kiválasztott ruhát..."

Ilyenkor jön az ingerültség, veszekedés, agresszivitás, és mindinkább érezhető, hogy a hajdani normák felőrlődtek, s még a legkisebb közösségek is — a családok — legfeljebb félfordulatra képesek. Már Marx is megírta, hogy a társadalmi formák szabályozzák, formálják a lelket. Tehát, ahol a legmagasztosabb eszményekre is legyinteni kezdenek, ott és akkor kezdődik az önfeladás, mert egy nemzet számára legveszélyesebb dolog a közöny. Nem érdemes tisztességesnek lenni, hiszen a Szabó Lőrinc-i jóslat valóra vált, s a „jó ’’többnyire a,, balek ’’szinonimája lett. Ez az „özön-közöny” szinte az élet valamennyi területén megtalálható, ott is, ahol éppen a gyógyítás lenne a cél. Salgótarjánban, a Nógrád megyei Tanács Egészségügyi Osztályának 1981. november 26-án kelt rendelete értelmében a Krízis-Intervenciós Osztályt összevonták a detoxikálós részleggel. így a beszállított súlyos részegeket ugyanabban a kórteremben helyezik el, mint a saját gondjaikban elmerülő, esetleg öngyilkossági kísérlet utáni, pattanásig feszült idegállapotban lévő betegeket. Dr. Samu István főorvos a Mozgó Világ 1982. januári számában megjelent interjúban erről a következőket mondotta:- 73 -