Szivárvány, 1983 (4. évfolyam, 11. szám)

1983-09-01 / 11. szám

katonai, de politikai vonatkozásban is. Annál is inkább, mert tudtuk, láttuk, hogy szovjet támadás szinte a levegőben lóg. És ez esetben a doni front áttörése kétségtelen! A németek felé való intervenció a legmagasabb helyről azonnal megtörtént. Eredménye azonban nem lett...”

Amiről Hennyey mint „legmagasabb hely” emlékezett meg, az nem volt más mint a kormányzó, Horthy Miklós. Nemrégiben birtokunkba került az eddig elveszettnek hitt kormányzói távirat Hitler Adolfhoz - elküldve 1942. december 26-án, tizenhét nappal a 2. magyar hadsereget ért nagy támadás előtt. Érdemes ezt teljes egészében idéznünk: „1942. december 24-i táviratát megkaptam. Kívánságának megfelelően és a közös érdekeket szem előtt tartva, csapataimnak megparancsoltam, hogy ellenséges támadás esetén a végsőkig tartsanak ki. A hosszabb ideig tartó ellenállásnak egy igen fontos tényezője azonban a csapatok ellátásának hosszabb időre való biztosítása, amely a 2. magyar hadsereg parancsnokságának jelentései szerint ez ideig nem történt meg. Arra kérem, sürgősen segítsen ezen. Magam is azt tartom, hogy az ellenség támadása arcvonalunk ellen lehetséges. Ezért üdvözölném örömmel a 2. hadsereg arcvonalának német csapatokkal való megerősítését, mivel nézetem szerint az arcvonal a hadsereg számára túl széles ahhoz, hogy a honvédek eredményes ellenállást fejthessenek ki, még akkor is, ha a hadsereg szelleme és harci kedve a legjobb. A magyar csapatok mögött csak kevés tartalék erők találhatók. Abba is beleegyezek, ha egyes magyar hadosztályokat német hadosztályokkal cserélnének fel. Csak arra kérem, hogy ilyen esetben a magyar hadosztályokat ne a 2. német hadseregtől északabbra fekvő arcvonalon használják fel. Továbbá kérem, hogy konkrét ügyekben forduljanak bizalommal vezérkarom főnökéhez, akivel a hadosztály-cserék parancsnoklási viszonyát, ellátását, az összeköttetést és a tartalékok kérdését mindkét fél számára kielégítő módon tisztázni lehet. Fogadja Kancellár Űr a téli nagy győzelemhez legjobb kívánságaimat. Meg vagyok róla győződve, hogy a soronkövetkező csaták is az Ön bölcs vezetése alatt a német fegyverek győzelmével fog végződni. Horthy.”

Jány maga is többször és igen erélyesen szorgalmazta hadserege súlyos helyzetének megjavítását. Különösen akkor kelt ki magából, amikor december folyamán a német hadvezetőség egyre-másra vonta ki a magyar csapatok védőállása mögül a német hadosztályokat, hogy azokat az arcvonal déli szakaszán vesse harcba. Witzleben vezérőrnagytól tudjuk, hogy a magyar hadseregparancsnokság és a német hadseregcsoportparancsnokság között december második felében úgy kiéleződött a helyzet, hogy Jány a német tábornok előtt kijelentette: ha ez így megy tovább, ő kész arra, hogy a hadseregét önhatalmúlag kivonja az arcvonalból, hátra arcot csináltasson és elvonuljon haza, Magyarországra! Witzleben: „Sajnos, most sem sikerült elérnem, hogy Jány személyesen kibeszélhesse magát von Weichs vezérezredessel. Sürgető közbenjárásom csak- 90 -