Szivárvány, 1983 (4. évfolyam, 11. szám)
1983-09-01 / 11. szám
saink. Nem lehet mindenki naprakészen halandzsázó vagány, köpönyegforgató szélhámos, akadnak olyan ,,kótyagos”emberek is, akiknek mások sorsa is fáj: törődnek az életunt öregekkel, pesszimista fiatalokkal, munkába rokkanó férfiakkal, a társas-társtalan magánytól szenvedő nőkkel. Bár a különböző nehézségekre sehol nincs társadalmi méretekben ható antibiotikum, de legalább próbálnának gátat vetni e ,.gyilkos önvédelem" áradatának. Nietzchenek ugyan igaza van abban, hogy:,, Az élet minden sebére vigaszt ad a halál gondolata, és az öngyilkosság perspektívája nem egv nehéz éjszakán segít keresztül...!" De ezt az elvet megoldásként deklarálni annyi, mint egy országot lelki siralomházba terelni, s engedni, hogy az életigenlő parancs tovább süllyedjen az abszolút nulla felé. Az ilyen jégvigyorgású ..darázs-szózatú" politikai kanibalizmus miatt hűlnek ki idejekorán az öröklét igényű szívek, lesznek a mindenből semmik. Mikor lesz vége a koporsós éveknek, hogy — Veress Miklóst idézve: „ annak lehet csak igaza / kire már ráomlott laza / göröngyeivel a haza”... — és nem kell minden esztendőben ötezer fátyolt borítani az önmaguk hóhéraivá lett holtak arca fölé!? baránszky lászló távirata kurt vonnegutnak abból az alkalomból hogy egy long islandi iskolaszék elkobozta az ötös számú mészárszéket mindig a könyvvel kezdik, tűzre raktárba vagy egyszerűen zúzdába kerül, könyveik után jönnek az írók. írókkal végezvén az olvasókra kerül sor. ott mennek megrostált soraik marhavagonban. azt mondod hogy ez nem történhetik itt meg. én már láttam másutt hogy folyik ez le zökkenő nélkül simán.- 83 -
