Szivárvány, 1983 (4. évfolyam, 11. szám)

1983-09-01 / 11. szám

ILLYÉS GYULA

Kik jöttök, évek—, évek?..

Egy év után vonok versre papírt elébem.

Költeni — mit lehet?

Visszanéz a betű rám, fekete a fehéren: mi lesz—, végrendelet?

Különös testamentum! Magamnak is titok még, hogy kikre mit hagyok:

hogy végső vallomásként szivemből mi íródnék, ha ,,ihletet" kapok.

Jó volt-e, rossz-e élni? Hot ezt, hol azt sugallja a perc, mely épp repül

s a vén száj változóbban, akár a kisded ajka fintorul és derül,

aszerint, hogy viharba suhan-e ama Sajka, vagy napfénybe kerül.

Ura vagvok-e még szavaimnak? Beszélek, fülelve, hogy konok

szívem vall-e még híven? Vagy — kín közt — már a Végzet megtört foglya locsog?

Kik jöttök, évek, — évek? ne csigázva, oh pribékek, csínján vallassatok.

Úgy igaz: nincs, hogy ennyi — 5 ilyen! — utak után ne tudja titkát a vén:

miért is nem terül le, sőt lépdel még tovább? Te beszéld ki, Költemény!-3 -