Szivárvány, 1983 (4. évfolyam, 11. szám)

1983-09-01 / 11. szám

kamasz fejjel mellé settenkedik, lábujjhegyen áll, a mama méregeti őket: Na, ez még a fejedre nő. A kisfiú kifeszíti a mellét, aztán, amikor, már egész fejjel nagyobb az apjánál, nem örül a sörtésállú legényke, olyan nevetséges, hogy apa olyan kicsi, s a mama, akiért érdemes lett volna megnőni, úgyse látja, hogy ő a nagyobb, meghalt mielőtt eljuthatott volna Loretoba. Van egy visszatérő álma, amelyben apjának magyaráz ezekről a felesleges centiméterekről, s az anyja is ott van, pedig mind a hárman tudják, hogy ez lehetetlen, ez már későbben történt, amikora mama... de a mama mégis aggodalmasan figyel rájuk, apára is, akit szintén elvitt a cica, nemcsak a csokoládét. Gina viszont van, és tud németül. Az olaszok általában nem tudnak, vagy nem akarnak. Ő vajon honnan tud? Nem mindegy? Férje van, féltékeny férje, aki időnként eltűnik, és Gina is eltűnik, a hollanddal és talán vele is... Még mindig vigyorgott, de ezt a vigyort inkább egy makacs mechanizmus kényszerítette a szájára. A szavakká kívánkozó gondolatok egyre melankólikusabban kavarogtak benne. Közben azt is érezte, az egyetlen okos válasz az lenne, ha hirtelen előre lépne, nem is kellene nagyot lépni, és szájon csókolná Ginát.

— Még át kell öltöznöm — mondta hangosan.

— Csaó — vont vállat Gina és derekát riszálva tovalibbent.

Hans fenn a szállodai szobában borotválkozás közben szellemes, frivol mondatokkal szórakoztatta a tükrét. Ezek a mondatok kivétel nélkül Ginát akarták a hátára fektetni, sajnos a tükörről leperegtek az ajánlatok. Fabatkát sem ér az egész — gondolta — egy hét múlva vége a nyaralásnak, kezdődik a hajsza. Ez az asszony ugratja, orránál fogva vezeti, a barátkozási estből sem lesz semmi. Azt is elviszi a cica. Miért éppen a cica? Ezt már a tányérja felett latolgatta, mialatt az apró kagylókkal meghintett spagettit igyekezett a villájára csavarni. Itt jó a koszt, legalább is változatosabb, mint odahaza. Odahaza... odahaza... néhány spagetti leesett a villájáról. Nincs odahaza, ha az ember egyedül él. De van. A postás ott nevén szólítva köszönti, és kellemes hét végét kíván. Itt viszont... nyaraláskor felesleges kellemes hét végét kívánni valakinek. Nyaraláskor ismerkedési estre kell készülni, még akkor is, ha úgyse ülnek egymás mellett és a férj is ott lesz. De nem így történt. A klubhelység bejáratánál Gina várt rá. Két tombola automatát nyomott a kezébe.

— Hatezer líra — mondta — a pénzt adja a pincérnek.

Egy sarokasztalhoz telepedtek. Hans konyakot hozott a bárból. Ma este nem volt kiszolgálás, a személyzet az egyes játékok megszervezésével volt elfoglalva. Az olasz gyerekek visongva szaladgáltak a helységben, alig lehetett érteni az egyes tombolaszámokat, amiket Gina németül is elismételt.

— Nálunk a gyerekek ilyenkor már alszanak — méltatlankodott Hans és kezével óvatosan megérintette Gina karját.

Itt nem — szögezte le az asszony. Ez a gyerekekre és az érintésre is vonatkozhatott. Hans elhúzta a kezét. 58! — kiáltotta az asszony az- 31 -