Szivárvány, 1983 (4. évfolyam, 11. szám)

1983-09-01 / 11. szám

— Nincs itt — mosolygott Gina.

Nincs itt — visszhangzott benne. De ez a „nincs itt” már nem a férjre vonatkozott. Kisfiú korában csokoládét keresett a jégszekrényben. „Nincs itt” — mondta az apja, „elvitte a cica” — Ott Loretoban... — kezdte, hirtelen elhallgatott, belátta, nem ideillő, ha Loretoról beszél.- Egyszer szeretnék én is eljutni oda, meg Lourdba is. Mi, olaszok, inkább Lourdba vágyunk — folytatta helyette az asszony.

— Mert messze van?- Lehet, hogy azért. Maguknak semmi sincs messze, ugye? Hans, Hansi?- Hans... de nekünk is sok minden messze van — úgy érezte védekezésre szorul. A szálloda macskája egy nagy halcsontvázzal éppen a lába előtt szaladt el. — Loretoba sem magam miatt mentem, hanem az anyámért. Ő mindig fogadkozott, hogy elzarándokol a Fekete Máriához. A háború alatt persze körülményes lett volna, és ...- És?- És meghalt, az anyák előbb-utóbb mindig meghalnak.

Ma vacsora után ismerkedési est lesz — mondta Gina.

— A múlt héten is volt.- Ez másmilyen lesz, mint a múltkori — az asszony hangja incselkedően csengett.- Más? — kérdezte Hans, s az előbbi ismerkedési estre gondolt. Az is tele volt várakozással. Azt hitte, táncolhat majd az asszonnyal, de Gina egyszercsak eltűnt. Hans még látta, hogy egy utálatos holland pasas kocsijába száll. Az est folyamán nem is került többé elő.- Hová lett az a holland?- Ki?- Az a dagadt holland, akivel akkor este kettesben eltűntek.- Miféle holland? — Gina elhúzta a száját, a messzeségbe bámult, mint aki találóskérdés megfejtésén töri a fejét — fogalmam sincs, hogy kiről beszél.- Jó, hát akkor őt hagyjuk... ma este kivel fog eltűnni?- Ma este? — Gina a blúzgombjait számolgatta — ma este magával.- Velem? — Hans torka összeszorult — ezt komolyan gondolja? És a férje?

— Őt is magunkkal vigyük?- Hans elvigyorodott. Fejében felvinnyogott a loretoi csengő, s erre a groteszk hangra szimultán gondolatsorok indultak el benne. A csonka mondatokat színek, szagok, hangulatok bugyolálták körül. Elég volt megízlelni, rájukszippantani, már áttekinthetővé vált a végignemgondolt. Apa... anya... Loreto... Mi köze van mindennek Ginához?... Piroska és a farkas. Ez meg egy gyerekmese. Az ember kisfiú korában Piroska szeretne lenni, nekivágna az erdőnek, karján lóbálná a gombával teli kosarat. Igen, az ember kisfiú korában nagyobb akar lenni az apjánál.-30-