Szivárvány, 1982 (3. évfolyam, 8. szám)
1982-09-01 / 8. szám
DR. LÁZÁR LÁSZLÓ Emlékezés Kner Imrére Kner Imre zenei érdeklődését igazolja az a nyomdatechnikai úton előállított 24 db. színes tabló, amelyekkel a zenei hangnemek hangulati kapcsolódását színekkel kívánta realizálni. Tablói ma már méltó helyen, a tudományos szinten összeállított gyomai Kner múzeumban állnak a nagyközönség érdeklődésére. Kner Imre színelméletet dolgozott ki. Mi most az 1915-ben írott: „Szín és Hang.” c. tanulmányába kívánunk betekinteni. Fenti tanulmányában már akkor, egy színelmélet kidolgozását sürgette. Tervei alapján kidolgozott 12 fokú színsorát, 12 hangból álló kromatikus hangsorral vonja párhuzamba. Az általa tervbe vett megközelítéshez szükséges közös mércét a színek világában szerzett nagy gyakorlati tapasztalataiból vett érzékével próbálta megkeresni. Vizsgáljuk meg, hogy hogyan? Az u.n. egységes szépségtörvényre irányuló szándékát „Monista szépségtörvénynek” nevezi. E szándékával a minizmus, tehát a minden létezőt, egyetlen anyagi, vagy szellemi alapelvre visszavezetni szándékozó filozófiai elméletből indul ki. Saját színelméletét beilleszteni igyekszik — a zene és a színek párhuzamba vonásával — abba az elképzelésbe, hogy a hangok sorát egyetlen úton a fizikai megközelítéssel állítja szembe a színek sorával. írásából árad a megoldásra való törekvés szándéka és ha számításba vesszük, hogy ez az írása 65 évvel ezelőtt látott napvilágot, észre kell vennünk, hogy a már akkor említett megállapításai most napjainkban nyernek igazolást. Értékes megközelítésével azonban a párhuzamba vonást már nemcsak fizikai aspektusból boncolgatja. Elméletének bázisát, az említett 12 fokú kromatikus hangsorát, az egyvonalas C-től a kétvonalas C-ig, a „Hangrendszere” közepére helyezi el. (lásd 1. ábrát.) E középmező fölött felfelé és alatta, lefelé három-három ugyanilyen hangsort helye'z el. Hangrendszere így hét (7) oktávot ölel fel. Erről a kézirata 8. old. 3. bek.-ben így ír: „Ha egy akkordban egy hangot ugyanolyan, de magasabb, vagy alacsonyabb hanggal cserélünk ki, a harmónia nem változik, ugyanaz az eset a színekkel is.” Amit Kner a hangok vonatkozásában ír, az így igaz, mert az lényegében nem más, mint egy akkordnak tágfekvésben való megszólaltatása. A színekről írott akkori álláspontját az időközben felállításra került és a színerősségi, valamint a jellemzői által körülhatároltan kategorizált színrendszer már kiküszöböli az akkori, — Kner elméletében még fennmaradt — űrt.- 94 -
