Szivárvány, 1982 (3. évfolyam, 8. szám)

1982-09-01 / 8. szám

KNER ERZSÉBET

Visszaemlékezés

Nagyapám könyvkötő volt egy békésmegyei községben,

Gyomán. Jól emlékszem a fehérhajó szelid öreg úrra, amint egyedül dolgozott nagy munkaaszatlánál, javítgatta a hozzá vitt imakönyvekét, zsoltáros könyveket. Időnként felkerekedett s sorra járta a Gyomát körülvevő nagybirtokok kastélyait, hogy a szükséges javításokat az ott lévő könyvtárakban elvégezze.

Édesapám is a könyvkötő mesterséget tanulta, az akkori szokások szerint városról városra járva, hogy a különböző műhelyekben dolgozva sokoldalú kiképzést nyerjen. Budapesten fejezte be tanulóéveit s onnan hazajött Gyomára. Felment a községházára, hogy engedélyt szerezzen mesterségének otthoni gyakorlására. A községi tanács azonban úgy találta, hogy az öreg Kner úr még el tudja látni a község szükségleteit, ellenben igen nagy szükségük volna egy nyomdára. Úgy látszik, Édesapám rendkívül érdeklődő természetű fiatalember volt. Többször dolgozott könyvkötészetekben, amelyek nyomdával voltak összekapcsolva s ő megfigyelte a nyomdászok munkáját. A legenda szerint egyszer egy szedői versenyen megnyerte az első díjat a nyomdászok elől.

Rendkívül szűkös körülmények között, de habozás nélkül hozzálátott új mesterségéhez. Megvette egy szomszédos községbeli nyomdász többszörösen kimustrált, kézzel hajtott öreg nyomdagépét s ezen kezdett el dolgozni. Amint a munka gyarapodott, egyik fiatalabb nővére segített neki. Az alapítás 1882-ben történt s 1914-ben az első világháború kitörésekor a nyomda több mint száz emberrel dolgozott s az országban páratlanul magas színvonalú munkát produkált.

Három fivérem mindegyike a nyomdász mesterségre készült. Legidősebb bátyám Imre már 13 éves korában az üzembe került, a két fiatalabb a középiskolából vonult be a hadseregbe.

Számomra a tanulás a középiskolában könnyű és élvezetes volt s legkedvesebb tanárnőm ösztönzésére nagyon szerettem volna egyetemre- 89 -