Szivárvány, 1982 (3. évfolyam, 8. szám)

1982-09-01 / 8. szám

lomám jogosít. Végérvényesen nem akarok a bonctanon maradni, bár hozzá lehet szokni. Rengeteg az érdekes, izgalmas feladat: innét indul el a gyógyítás, a tünetek diagnosztizálása, de élő betegekkel foglalkozni mégis más. Tervem a jövőt illetően annyi: szeretnék majd klinikus lenni és apa nélkül is boldogságot biztosítani a gyerekemnek. Bátran tanácsolhatom a magányosságtól szenvedő kolleganőimnek, ha csak tíz százalékban érzik, hogy merik ezt vállalni, tegyék, szüljenek, mert a hivatásért nem szabad, nem éri meg lemondani az anyaság öröméről.

Indulnék, de odakint ömlik az eső, pedig nincs is felhő az égen, százágra süt a nap. „Veri az ördög a feleségét!” — mondja, s közösen lessük, hogy a horizonton feltűnik-e a szivárvány.

Elcsábítva és elhagyatva

„Engem mindig becsapnak!” — ismételgeti, de ahogy kimondja, sírni kezd. Érzékenysége egyben védtelenségnek is tűnik, .amikor rámemeli könnyáztatta szemét, megsajnálom. Van lakása, autója, diplomája, csak éppen a két legfontosabb hiányzik az életéből: a férj és a gyerek. Nála tehát az előző három a sallang, nélkülük még boldog is lehetne, az utóbbiakra viszont — amiknek természetesen kellett volna jönni — hiába vágyódik.

— Mikor lett vége a kapcsolatnak?

— Nemrégiben. Négy év után közölte velem, hogy nem nősül. Amíg egyetemre jártunk, minden szép volt, pedig nagyon tudott lelkileg gyötörni, de elfogadtam hibáival együtt. Terhes lettem, s akkor kijelentette: nem vesz feleségül. Egyenlőre a munkájának akar élni, nem tud a gyerekért futkosni. Példaként említette, hogy múltkoriban az értekezleten felpattant a kollegája, elnézést kérve az órájára pillantott: neki a bölcsődébe kell menni. Vele ez nem fordulhat elő. Válásunk óta vegetálás az életem, azt hiszem gyerekem sem lehet többet. Gyakorlatilag én mindig vesztes vagyok. Az ezt megelőző kapcsolatom miatt félbeszakítottam a tanulmányaim, hogy neki könnyebb legyen, de amikor végzett, ő is otthagyott. Akkor elhatároztam, legfontosabb megszerezni a diplomát, minden egyéb másodlagos. Orvos lettem, ez sikerült, de becsaptam magam, mert közben zátonyra futott a magánéletem, és nálam ez a kettő szorosan összekapcsolódik, ennek rendezettsége nélkül elég nehéz dolgoznom. Napközben nincs semmi baj, ám este, amikor belépek az üres lakásba, ahol nem vár senki és én sem várhatok senkit, az iszonyatos érzés. Amíg diákok vagyunk, fel sem vetődik bennünk, hogy milyen konfliktusok várnak ránk. Alkalmi partner akadna, de elég maximalista és főleg monogám vagyok.

— Nincs társasága, barátai vagy szórakozóhely, ahová eljárhatna?

— Csak kollegákkal tartom a kapcsolatot, sa vidéki életforma egészen más, mint Pesten. Bár ez elég nagyváros, mégsem lehet egyedül beülni a presszóba, étterembe, de fölösleges időtöltés is lenne így „árulni magam”-40-