Szivárvány, 1982 (3. évfolyam, 8. szám)
1982-09-01 / 8. szám
HAJNÁL LÁSZLÓ GÁBOR Ha a mosolyok elapadnak... (Diplomával — magányosan) „S ki viszi át fogában tartva a Szerelmet a túlsó partra!” (Nagy László) 1 „Figyeld csak meg, hogy az utóbbi hetekben egyre több végzős medika és fiatal orvosnő ad fel házassági hirdetést napi- s hetilapokban!” — mondta egyik barátom. Vajon mi lehet az oka? Az egyedül maradástól félnek, vagy így akarnak a fővárosban maradni? Mivel a téma érdekesnek ígérkezett, „kutatni” kezdtem a diplomás nők magányosságának okait: milyen társadalmi-, szakmai-, magánéleti konfliktusokat idézhet elő, ha egy foglalkozás elnőiesedik. Különösen érdekes ez azoknál, akik a gyógyítást választották hivatásul, mert ha képesek is szakmailag arra amire a férfiak, s ha sikerül is „egyenjogúnak” lenni a medicina különböző területein, érdemes-e ekkora áldozatot vállalni a hivatásért! Az alábbiakban főleg olyan véleményeket idézek, amelyek azt példázzák, hogyan vélekednek az „emancipálódásról” a férfi kollégák és milyen érzés a nőknek, amikor rájönnek: a hivatás nem minden, a diploma önmagában kevés a boldogsághoz, a teljesebb emberi élethez. Azok hirdetnek... Az anyaggyűjtést a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem öt szigorló hallgatónőjével kezdtem, akik hajlandók is voltak válaszolni a kérdésekre, de azzal a kikötéssel — mint ahogy a későbbiekben ezt a többi interjúalany is kérte —, hogy a nevüket nem említem. Előfordulhat, hogy sokan nem értenek majd egyet véleményükkel, de mindenkit különkülön — akik érdekeltek az ügyben — mégsem kérdezhettem meg. Hogy milyenek voltak ezek a lányok? Szépek, csinosak, ruhájuk, hajuk divatos, de nem feltűnő. Festék alig, vagy egyáltalán nem volt rajtuk. Barátságosak, közvetlenek, s azonnal kijelentik, hogy ki-ki alapon rendelnek, mert nem akarnak „kizsebelni”. A „férjhez-menési láz” az egyetem utolsó évében nem új dolog — kezdi a mellettem ülő medika, akit utcán inkább néznék maturáló gimnazistának, mint kisdoktornőnek. — így könnyebben maradhatnak Pesten a nők, vagy ha vidékre is mennek, évek múlásával egyre nehezebb az igényeknek megfelelően férjhez menni. Ennek főként az az oka, hogy az orvosok egyfajta közösségben élnek, szinte hermetikusan elzárva másoktól. Már az egyetemen is így van, alig találkozunk más egyetemek- 27 -
