Szivárvány, 1982 (3. évfolyam, 8. szám)
1982-09-01 / 8. szám
HORVÁTH ELEMÉR Siratóének (adagio sostenuto) Végül a kvietizmus parázna könnyei az eredeti bűn hamuja ezüsttálban Marzüász vagy más nyelven halálos porba vertél engemet íme a kandalló a pacsirta és Mercédeszen a paraszt Közelebbről Pierre Cardin-zakóban négy lovas beolvasztott szobrok s a szabad második krumpli répa kukorica s este a rózsafürtös teraszon a tajga távoli sugarai a hálás trubadúr Szóval egész egyszerűen meglett a te akaratod valljuk be megszégyenítve legmerészebb álmaink s megemlegetjük majd a függőkerteket és Babilont az égigérő fát a kacsalábon forgó vár csillárjait Közben a mindennapi kenyerünket a priori megadod mindig is Part pour Part őröltek malmaid s mert úgy néz ki ez a te országod kell hogy legyen letesszük bőröndünk s köszönjük a parúziát Dies irae És kit dicsérjek meg vagy sirassak szivárvány havassán? A fáraót a kulit vagy a piramist? Szemirámiszt a szír kertészt vagy az asszír tavaszt? A hatalmast a hatalmat vagy a halottakat? S a lehúzott zsaluk összes hárfáival szereti-e Szuvorovot a polonéz? S Kordoba összes olajfáival szereti-e a mór az andalúz gitárokat? S a tárogató összes tremolóival szereti-e a fül a száj egyetlen mondatát?-25-
