Szittyakürt, 2008 (47. évfolyam, 1-6. szám)
2008-11-01 / 6. szám
2008. június «lîîVAKÔfcî 3. oldal Tudós-Takács János: „ANTIFASISZTÁK” A JEGYIRODÁNÁL A közelmúltban a médiában slágertéma volt mindaz, ami a Hollán Ernő utcai jegyirodával kapcsolatban történt. Noha hosszú napokon át még a „vízcsapból” is ez a téma folyt, a média mulasztása miatt néhány fontos mozzanat nem kapott kellő figyelmet, illetve homályban maradt. Emiatt az eseményekről kialakított kép hiányos. S mivel hiányosan ismert tényekből nagyon könnyen téves következtetésekre lehet jutni, az igazság szeretete megköveteli a hiányos kép kiegészítését és annak alapján a fontos tanulságok levonását. Az egyik leginkább figyelemreméltó mozzanat az, hogy a jegyiroda ellen elkövetett merénylet tettese nem került rendőrkézre, és a merényletért „felelősséget vállaló” fantomszervezetet („Magyarok Nyilai Felszabadítási Szervezet”) a rendőrség mindmáig nem derítette fel. Ha ez a merénylet olyan nagy jelentőségű, amilyennek a média beállította, s amely olyan „antifasiszta” tüntetést tudott kiprovokálni, amelyen még Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Gerhard Schröder volt német kancellár is megjelent, hogyan lehetséges, hogy a rendőrség nem volt képes felderíteni ennek a bűncselekménynek a hátterét és őrizetbe venni a tettest vagy tetteseket? Mert félreérthetetlenül le kell szögeznünk, hogy a jegyiroda elleni merénylet közönséges, köztörvényes bűncselekmény! Közvetlenül semmi köze az igazi politikához! Politikai felhangot az összesereglett „antifasiszták”, maga a miniszterelnök és az őt átmenetileg támogató balliberális média, valamint Gerhard Schröder adtak az eseménynek. Idézőjelbe tettük az „antifasiszta” szót, és nem véletlenül. Elsősorban nem is azért, mert a fasizmus sajátosan olasz nacionalista mozgalomnak a neve (amely ideológiájában és gyakorlatában sok tekintetben különbözött pl. a német nemzetiszocialista mozgalom ideológiájától és gyakorlatától), hanem azért, mert az összesereglett „antifasiszták” és általában az úgynevezett fasizmus ellenfelei valójában nem az ellen tüntetnek, nem az ellen hadakoznak, amit ők fasizmusnak neveznek, de valójában „nácizmusnak” (vagyis nemzetiszocializmusnak) gondolnak. Ugyanis ami ellen tüntetnek, annak semmi köze a nemzetiszocializmus lényegéhez. Ők ez alkalommal a jegyiroda elleni támadás ürügyén a fizikai erőszak alkalmazása és annak általánossá válása ellen tüntettek. Azt hangoztatták alkalmi „szónokaik”, propagandistáik, hogy „Németországban is így kezdődött”, tehát ezt a folyamatot „meg kell állítani”, mert ha nem lépnek fel az erőszak ellen, akkor ez „weimarizálódáshoz” vezet, ami felidézi „a nácizmus” visszatérésének veszélyét. Az „antifasiszták” veszélyérzete mögött meghamisított történelemszemlélet, pontosabban szólva: történelmi tudatlanság rejlik. A nemzetiszocializmus ugyanis Németországban nem erőszakos cselekmények sorozatával, nem terrorcselekményekkel, hanem úgy került 1933. január 30-án hatalomra, hogy Hindenburg birodalmi elnök kinevezte birodalmi kancellárrá Adolf Hitlert, a parlamenti választásokat megnyerő párt vezetőjét és ezzel lehetővé tette, hogy a győztes nemzetiszocialista kormányt alakítson. Hindenburg elnök 1934-ben bekövetkezett halála után a Német Birodalmi Gyűlés, a Reichstag Hitler kancellárt államfővé is választotta, aki ettől kezdve mint Vezér és Kancellár állt a német állam élén. Hitler a Reichstagtól négy évre szóló teljes körű felhatalmazást kapott a politikai cselekvésre, majd a négy év elteltével ezt a felhatalmazást a Birodalmi Gyűlés megújította. Adolf Hitler és a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) tehát a teljhatalomra nem a terrorcselekmények sorozatával, hanem jogi úton, fizikai erőszak nélkül tett szert. A teljes történelmi igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Hitlernek és a nemzetiszocializmusnak ez a jogi úton megszerzett teljhatalma nem a német nép utcai tüntetései vagy a német nép belső ellenállása miatt, hanem az egész világra kiterjedő nagyhatalmi angolszász-szovjet katonai szövetség által folytatott, évekig tartó világháború végén, tehát külső tényezők hatására szűnt meg. Vagyis a német nemzetiszocializmus hatalomra jutása erőszakmentes, ám a megbuktatása erőszakos volt, az angolszászok részéről három éven át éjjel-nappal folytatott terrorbombázások alkalmazásával történt, amelyek nem egy jegyirodát tettek tönkre, hanem sivár temetővé változtatták Európa kultúrhelyeit, és sok százezer polgári lakost, javarészt nőket, öregeket és gyermekeket gyilkoltak meg! A tények tehát azt mutatják, hogy a terror, a fizikai erőszak nem a „fasiszták”, vagyis a „nácik” hatalomra kerüléséhez, hanem a megbuktatásukhoz kellett! Vagyis egy meggyőződéses „antifasisztának” a Hollán Ernő utcai jegyiroda elleni erőszak miatt nem kellene a „nácik” hatalomra jutásának, vagy akárcsak térhódításának veszélye miatt rettegnie és tüntetést szerveznie, mert az a történelmi analógia, amelyre hivatkoznak, egyszerűen nem áll fenn. De ideológiai vonatkozásban is alaptalan ez a hisztéria, mert az 1923-as müncheni hatalomátvételi kísérlet után Hitler leszögezte, hogy nem forradalmi, hanem jogi úton akar mozgalmával hatalomra kerülni. (1923-ban sem alkalmaztak a nemzetiszocialisták fizikai erőszakot; a rendőrségi sortűz ölt meg 16 „náci” tüntetőt.) Ám Gyurcsány Ferencnek és az őt támogatóknak nagyon jól jött a jegyiroda elleni bűncselekmény, mert annak politikai színezetű, „náci”, „fasiszta” tettként való értelmezése átmenetileg lehetővé tette számukra, hogy eltereljék a figyelmet arról, hogy március 9-én több, mint 3 millió magyar állampolgár nemet mondott Gyurcsányék egész politikájának lényegére! Ha Gyurcsány Ferenc őszintén vallaná azt, amit ő „fasiszta veszélynek” lát, akkor igazi demokrata lenne, mert az általa fizikai erőszakon alapuló diktatúrának vélt „fasizmusnak” a demokrácia az alternatívája. Ámde az igazi demokratának figyelemmel kell lennie a nép igazi akaratára, nem lehet a nép akaratával szemben „demokratának” lenni! Tehát Gyurcsány Ferencnek legkésőbb a népszavazást követően- demokratához méltóan le kellett volna mondania. Vagy, ha mégsem mondott le, gyökeresen meg kellett volna változtatnia a politikáját — a nép akaratához igazítva! Csakhogy politikájának egésze az általa fennen hangoztatott demokratikus alapelvek megcsúfolását jelenti. Mindent megtett, amit csak tudott, hogy a legdemokratikusabb lépést, a népszavazást megakadályozza, és sokszor hangoztatta, hogy „a politikát nem visszük ki az utcára”. De a Hollán Ernő utcai „antifasiszta” tüntetés alkalmával azonnal feladta ezt az elvet: és nemcsak eltűrte, hogy az „antifasiszták” utcára viszik a politikát, hanem támogatta is őket személyes megjelenésével. Természetesen egyszerűbb dolog a kormányzati hibák és mulasztások jóvátétele helyett, az igazi kormányzási feladatok végrehajtása helyett megjátszani az „antifasiszta” demokrata szerepét! De ez a szerepjátszás nem felejtetheti el, hogy a miniszterelnöknek, a kormánynak és az egész végrehajtó hatalomnak a feladata — a demokratikus jogállamban - nem az utcai ripacskodás, hanem a nép akaratának végrehajtása! Gerhard Schröder ex-kancellár a Hollán Ernő utcában németországi tapasztalatokra hivatkozott. Tőle, mint német állampolgártól igazán elvárható lenne, hogy ismerje hazájának igazi történelmét, és annak fényében felismerje, hogy a jegyiroda elleni köztörvényes bűncselekmény és az 1933-as nemzetiszocialista hatalomátvétel köszönő viszonyban sincsenek egymással. De ezen túlmenően azt is felismerhetné, hogy neki, mint „demokrata” kancellárnak nem lett volna szabad eltűrnie, hogy hazájában szégyenletes „boszorkányüldözést” folytassanak német állampolgárok ellen, pusztán azért, mert más a történelmi felfogásuk a második világháború egyes vonatkozásairól, mint a hivatalosan előírt nézet. Az ő országában lefolytatott kirakatperek a szólásszabadság és véleményszabadság lábbal tiprásai, s az ilyeneket szó nélkül eltűrő ex-kancellárnak nincs erkölcsi alapja és politikai hitelessége ahhoz, hogy egy demokrata jelszavakat hangoztató tüntetésen felszólaljon! Gyurcsány Ferenc nézetétől eltérően „az utca”, vagyis a nép közvetlen akaratnyilvánítási fóruma igenis alkalmas politikai vélemények, szándékok kifejezésére, de semmiképpen sem alkalmas színhely a történelmi igazságok tisztázásához, bizonyos történelmi viták eldöntéséhez. Egyrészt azért nem, mert az igazság nem többségi szavazat és nem akaratnyilvánítás kérdése. Nem számít, hogy valamely igazságot hány szem lát: az igazság akkor is igazság marad, ha azt csak egyetlen szempár látja, de igazság marad akkor is, ha emberi szem egyáltalán nem látja! Másrészt azért nem, mert az igazság — főleg a történelmi igazság - felismeréséhez „sine ira et studio” (vagyis haragtól és elfogultságtól mentes) szemlélet és alapos elméleti felkészültség szükséges. Nem az utca, hanem a középiskola, az egyetem, a tudományos fórumok a történelmi igazságok tisztázásának megfelelő színhelyei. A szakavatott és a szellemi terrorral nem élő pedagógusok és egyetemi oktatók feladata lenne az érvek és ellenérvek ütköztetésével és az aprólékosan részletezett adatokon túlmenően a nagy történelmi irányzatok és személyiségek bemutatásával oktatni a történelmi igazságokat. Ennek teljesüléséhez azonban arra van szükség, hogy az oktatás valóban az igazság megismertetését és ne a politikai demagógiát szolgálja! A Hollán Ernő utcai jegyirodával kapcsolatos bűncselekmény és az azt követő tüntetések tanulsága röviden az, hogy ne essen szereptévesztésbe az ország egyetlen fontos tényezője sem: a rendőrség minél gyorsabban derítse fel az agresszív cselekmények elkövetőinek személyét, a kormány kormányozzon és ne tüntessen, a tudományos kutatók, oktatók pedig ne a politikai demagógia kiszolgálói, hanem az igazság kutatói és hirdetői legyenek. S ha egyáltalán rangsorolható e hármas munka, nézetünk szerint az elsőség az utóbbi fórumot illeti meg. Mert az igazság erősebb, mint bármi más, és mivel az igazság végső soron az isteni értelmen alapul, hosszú távon az igazság fog győzni, nem pedig a politikai demagógia által szított indulat. AZ ÉV FILMBEMUTATÓJA! Június 27.18 óra. Közel 70 év után vetítik először a világ legyűlöltebb filmjét! JUD SÜSS Veit Harlan félelmetesen realista filmje A megrázó film Hegedúsné Kovács Enikő erkölcsi és anyagi támogatásával kerül bemutatásra. Helyfoglalás: Gede Testvérek Bt. +36 1 349-4552 Jegyár: 1000 Ft
