Szittyakürt, 2008 (47. évfolyam, 1-6. szám)

2008-05-01 / 3. szám

2008. március

tárgyalással való visszaélésnek” bélyegezték, tekintet nélkül arra, hogy az indítvány jelentős, vagy sem. A Bíróság magatartását szégyenletesnek, megvetésre méltónak és hidegen számítónak nevezte. Azt állítja, hogy mindenki előtt, aki csak egy kicsit is tisztában van a joggal, világos, hogy a Bíróság illegálisan és ésszerűtlenül ténykedik. Arra is rámutat, hogy a „kézzelfogható nyilvánvalóság” gyermekes fogalma logikailag tarthatatlan, amelyet csakis a zsarnoki erőszak tarthat fenn. Az igazságnak nincs szüksége elnyomásra és erőszakra, és az igazságszolgáltatásnak egyetlen nevéhez méltó rendszere sem tagadja és nem veti el a tapasztalati bizonyítékot. Glenz bírósága azzal, hogy nem engedi meg a tapasztalati bizonyíték előterjesztését, a maga eljárását összeférhetetlenné tette az igazságszolgáltatással és a jog szerepével.

Huszonnyolc perc szünet után Glenz kijelenti, hogy a Bíróság részéről a bizonyítékok átvétele most befejeződött. Sylvia ezt vitatja, és a „kézenfekvő nyilvánvalóságot” illetően újabb indítványt kíván beterjeszteni, utalással a Német Legfelső Bíróság határozataira és ítéleteire. Glenz ezt a „Bíróság elleni újabb sértésként” fogja fel és azonnal elutasítja. Azt mondja: a Bíróság nem sértette meg Sylviát, így miért sérti Sylvia a Bíróságot? A rettenthetetlen Sylvia rámutat: a Bíróságnak kötelessége összegyűjteni a bizonyítékokat és a szakértői tanúvallomásokat. Ez a személyi adatok összegyűjtésében áll, annak érdekében, hogy meg lehessen határozni: azt, amit idéznek, valóban az idézett módon mondták vagy írták le. A jelenlegi körülmények között az ilyen meghatározások csak olyan sommás ítélethez elegendők, hogy: „menj a börtönbe!” Ez a GULAG módszereire emlékeztet. Megjegyzi, hogy ezeket a „holocaust”-tal kapcsolatos kirakatpereket egyszerűen úgy is le lehet bonyolítani, hogy üres íveket készíttetnek, amelyeken az üres helyekre csak be kell írni az áldozat nevét és az ítéletet.

A „kézenfekvő nyilvánvalóságra” és a „holocaust”-ra vonatkozóan három kérdést tesz fel:

a) Kellő módon vizsgálták-e meg a „holocaust”-ot? Raul Hilberg 2006 nyarán azt mondta, hogy több, mint 60 éves anyagi ráfordítás, számtalan vizsgálat és számos kutatási intézmény ellenére a „holocaust”-ot legfeljebb 20%-ig vizsgálták meg!

b) Mindenhol, mindenki számára hozzáférhetők-e a „holocaust” kutatásának eredményei?

c) Vannak-e jelentős tudományos, törvényszéki és dokumentatív fenntartások a „holocaust” hivatalos bemutatásával szemben?

Sylvia rámutat, hogy a bizonyítékokra vonatkozó indítványa jól dokumentált tudományos, törvényszéki és dokumentatív fenntartásokat tartalmaz a „kézenfekvő nyilvánvalósággal” és a „holocaust”-tal kapcsolatban. E dokumentáció miatt a revizionista kutatás eredményeit komoly fenntartásoknak kell tekinteni. A tudományos szakértő tanúk tanúvallomásai segítenének megválaszolni a „kézenfekvő nyilvánvalóság” és a „holocaust” hitelességével kapcsolatos kérdéseket. Indítványának alátámasztására a következő dokumentumokat terjesztené be:

1. Germar Rudolf: „Lectures on the Holocaust”;

2. Germar Rudolf szakértői jelentését az állítólagos Auschwitz-i „gázkamrákkal” kapcsolatban, amit Otto Ernst Remer Wehrmacht-tábornok 1993-as perére készített.

3. Serge Thion: „Vérité historique ou vérité politique - Affaire Faurisson” (Történelmi igazság vagy politikai igazság — a Faurisson-ügy), Párizs, 1980.

4. Jürgen Graf: „The Giant with Feet of Clay” (Az agyaglábú óriás), Hastings, Anglia, 1999.

Sylvia rámutat, hogy a jog uralma alatt nem lehet jogilag erőszakolni egy dogmát, amelyet tekintélyt alapon, megfelelő megalapozás nélkül terjesztenek elő. Glenz bíró megkérdezi Sylviát, hogy vannak-e további, beterjeszteni való indítványai, mire Sylvia azt feleli: „Mára nincs több.” Glenz 11 óra 2 perckor ebédszünetet rendel el.

Ebéd után Glenz bejelenti, hogy a Bíróság megvizsgálta Sylviának a bizonyítékok benyújtására vonatkozó indítványát, és a határozata: NEM! Az indok: „a bírósági tárgyalással való visszaélés”. Ez után Bock ügyvéd azt indítványozza, hogy a Bíróság az eljárásba vonja be a Spanyol Legfelső Bíróság 2007. november 9-i ítéletének német fordítását.

Glenz elveti Bock indítványát. Azt mondja, hogy a spanyol ügy talán felületesen, bizonyos szempontból hasonló lehet, de egészében nem hasonlítható a jelen ügyhöz. Azután bejelenti: a Bíróság foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy Sylvia ügyében két vagy több bűncselekményt követtek-e el

«lîîVAKÔfcî

egyetlen aktusban vagy két, illetve több különálló bűncselekményt. Mivel az időpontok (2006. február és március) közeliek voltak, és összefüggtek egymással, a Bíróság az „egyetlen aktus” választási lehetőség felé hajlott.

Glenz megint megpróbálja lezárni a bizonyíték elfogadását. Bock szembeszáll ezzel, és egy bizonyítással kapcsolatos indítványt tesz: kérelmezi a Spanyol Legfelső Bíróság ítéletének bevonását az eljárásba. Glenz ennek megtárgyalására visszavonul a Bíróság tagjaival. Röviddel 2 óra előtt visszatér lezárni az ülést.

Tizedik nap (2007. december 19.)

Bock azzal kezdi, hogy Sylvia tegnap tett egy bizonyítással kapcsolatos indítványt. O maga azt indítványozza, hogy Rudolf szakértői jelentésének 7. fejezetét foglalják bele az eljárásba, hívjanak meg egy hivatásos kémikust, és a „semlegesség” és a „tárgyilagosság” kedvéért jöjjön ez a szakértő tanú Izraelből!

Majd Sylvia indítványozza, hogy engedélyezzen neki a Bíróság egy cikk benyújtását az ügyvédi kamarából kizárt olyan ügyvédek témájáról, akik a vádlottakat politikai perekben képviselték. Hosszas mesterkélt köhögés után Glenz beleegyezik, miután Sylvia és Bock biztosították, hogy a cikknek semmi köze Auschwitz-hez vagy a „holocaust”-hoz. Sylvia hosszasan beszél arról, hogy milyen mértékben lehet a Horst Mahlerrel való jogi együttműködését büntetni, tekintettel arra, hogy Mahlert átmenetileg kizárták az ügyvédi kamarából, ahogyan azt a Tiergarteni Megyei Bíróság bejelentette, és a Berlini Kerületi Bíróság megerősítette. Sylvia indítványa tartalmazza a Német Ügyvédek Szövetsége elnökének és a Müncheni Szövetség elnökének mint szakértő tanúknak a meghívását. Glenz felteszi a szokásos kérdést: „Van-e még indítvány?” Sylvia ezt feleli: „Mára nincs.” Az idő 9 óra 30 perc. Glenz szünetet rendel el 11 óra 35 percig. Határozata az elkerülhetetlen „NEM”. Azt mondja, hogy ennek a Bíróságnak a bírói rendelkeznek minden szükséges ismerettel a szakértő tanúk tanúvallomása nélkül is.

Ezután Bock előterjeszti saját indítványát a „kézzelfogható nyilvánvalósággal” kapcsolatban, amely két részből áll.

Első rész:

A Bíróság olvassa el Germar Rudolf szakértői jelentésének 7. és 8. fejezetét a fő eljárási szakban. Mivel nincs kémikus a bírók közt, Bock indítványozza, hogy a Bíróság hívjon meg egy szakértő tanút annak bizonyítására, hogy Germar értékelései nem tartalmaznak tévedést tudományos szempontból. Annak érdekében, hogy megvédjék a szakértő tanút attól, hogy a német bíróságokon büntetőeljárás induljon ellene abban az esetben, ha olyasmit mondana, ami politikailag helytelennek minősül, Bock azt indítványozza, hogy a szakértőt Izraelből hívják meg. Hozzáteszi, hogy telefonos interjút folytatott Germar Ph.D-témavezető professzorával, aki biztosította őt, hogy Rudolf szakértői jelentése nem tartalmaz semmilyen tévedést és 100%-ban helytálló. A jelenlegi cenzúra és tabuk mellett Germar professzora esetleg bűnvádi eljárásnak lenne kitéve, ha tanúvallomást tenne e Bíróság előtt. Csak Izrael polgárai mentesek az üldözéstől. Bock rámutat, hogy ennek a szakértői jelentésnek az ismerete és egy büntetlen előéletű izraeli szakértő jóváhagyása minden ésszerű kétely kizárásával bizonyíthatná a Bíróságnak, hogy a „holocaust” szemtanúinak beszámolókkal támogatott „kézzelfogható nyilvánvalósága”, amelyet a Német Legfelső Bíróság kritikátlanul és politikailag korrekt módon elfogadott, objektíve és törvényszéki szakértői szempontból hamis. Az, hogy ilyen ismeret képessé tennée a Bíróságot a maga „igazságosságra való intenzív törekvésében” arra, hogy „elmozdítsa a holocaust épületének alappillérét”, természetesen olyan kérdés, amelyet magának a Bíróságnak kell eldöntenie. Rámutat arra is, hogy ennek megtételére az alkalom még mindig létezik.

Második rész:

Emlékezteti a Bíróságot, hogy ügyfele tegnap benyújtott egy újságcikket, amelynek szerzője Herbert Pitlick, címe pedig: „Auschwitz-Behauptungen und Sachbeweise” (Auschwitz-állítások és tárgyi bizonyíték). Azt állítja, hogy ez a cikk nagy segítség lehetne a Bíróság számára az igazság megállapításában, ha bekerülne a per jegyzőkönyvébe. A cikkben a szerző nagy számú olyan ellentmondást és képtelenséget sorol fel, amelyek összefüggnek a „holocaust”-tál. Némi iróniával megjegyzi, hogy a Bíróság nyilván az igazságosságra törekszik ebben a büntetőperben, és az ilyen ellentmondások és képtelenségek tudata nyilvánvalóan jelentős kételkedést vihet bele a Bíróságnak a „holocaust”-ról ki11. oldal

alakított elavult elgondolásába. Az ilyen szembetűnő kétely nyilvánvalóan előidézheti, hogy ez a látszólag kétségtelen „kézzelfogható nyilvánvalóság” bárminek tűnjék, csak nyilvánvalónak nem. Arra is rámutat: lehetséges, hogy a Bíróság, miután figyelembe vette a Pitlick-cikket, ellentmondásai és képtelenségei miatt értelemszerűen el fogja vetni a „kézzelfogható nyilvánvalóságot”. A „kézzelfogható nyilvánvalóság”, mint magyarázat nem lesz elegendő, hacsak a Bíróság nem érzi annak szükségét, hogy megvédje magát a „családi béke kedvéért” a magasról jövő vádaktól. Hozzáteszi, hogy a „képtelenségek sokasága” a cikk bírósági olvasatában esetleg nem lesz meggyőző. Ha ez az eset áll fenn, ő megfelelő értesítést kér, s így konkrét részletek közölhetők - azok nem hiányoznak!

Az ő indítványát is természetesen elveti a bíró. Glenz szerint az indítvány komolytalan, mert lebecsüli a „kézzelfogható nyilvánvalóság” fogalmát. Majd megkérdezi, hogy van-e további indítvány a bizonyítékokkal kapcsolatban. Bock nemmel felel, mire Glenz azt mondja:,Akkor ez minden.” De Sylvia helyesbíti: neki joga van választ kapni a Horst Mahlerrel kapcsolatos, Glenz által korábban elutasított indítványra vonatkozóan.

12 óra 10 perckor Glenz berekeszti a tárgyalást.

Tizenegyedik nap (2007. december 20.)

A tárgyalás 10 óra 24 perckor kezdődik.

Sylvia azzal kezdi, hogy reagál a Horst Mahlerrel való együttműködésével kapcsolatos, elutasított indítványára. Glenz megpróbálja félbeszakítani, de ő nem engedi magát eltéríteni. Részletes előterjesztése közben Glenz hosszasan, nagy hévvel suttog az előadó bíróval. Miután Sylvia befejezte reagálását a Horst Mahlerrel kapcsolatos indítványa elutasítására, elkezdi a reagálását a bizonyítékokkal kapcsolatos indítványainak Glenz által december 18-án és 19-én történt elutasítására. Glenz most akcióba lép, és kijelenti, hogy Sylvia írásban terjessze be a reagálását. Sylvia megkérdezi: „Mitől fél? Majmot csinál magából!” Glenz elveszítve hidegvérét, ezt üvölti: „Megtiltom, hogy beszéljen!” Majd az előadó bíróhoz szól dörmögő hangon: „írja le ezt a jegyzőkönyvbe!” Grossmann is közbeszól Sylvia felé: „Készítsen egy másolatot a Legfelső Bíróság számára is!”

Glenz ragaszkodik hozzá, hogy Sylvia adja át a reagálását, amit ő meg is tesz 10 óra 40 perckor. Ezek után Glenz elrendeli, hogy azt a Bíróság tagjai olvassák el, ami azt jelenti, hogy vagy elolvassák, vagy nem. Mindenesetre a Bíróság tagjai 15 percre visszavonulnak.

Glenz kijelenti, hogy a Bíróság figyelembe veszi a dokumentumot. Ezután következik Sylvia reagálásának automatikus elutasítása ugyanannál az oknál fogva, amivel megindokolta a bizonyítékokkal kapcsolatos indítványának az elutasítását.

Glenz ismét hosszasan suttog a bírósági történésszel. Majd felteszi a rutin kérdését, hogy a bizonyítékokkal kapcsolatban vannak-e további indítványok, és Sylvia így válaszol: „Mára nincsenek.”

Ezt követően Glenz hangos szóval és mérhetetlen elégtétellel bejelenti: „A bizonyítékok összegyűjtése befejeződött!”

Folytatjuk (Ford.: Tudós-Takács János.

A fordítás a tudósítás szerkesztett változata.)

Megrendelhető GEDE TESTVÉREK BT.

1385 Bp. Pf. 849. Tel.: (36-1) 349-4552. E-mail: gedetestverek@yahoo.com