Szittyakürt, 2008 (47. évfolyam, 1-6. szám)

2008-05-01 / 3. szám

2008. március

De volt egy királyi figura, akinek botrányos élete és pályafutása talán bármi másnál jobban egyesítette annak ellenzőit, hogy Fülöp belépjen a királyi családba.

Ez a figura Fülöp unokabátyja volt, a brit születésű Charles Edward herceg.

Fülöp esküvője idején Charles a közélettől távol, a legteljesebb kegyvesztettségben élt; királyi rokonai egy kivételével kiközösítették, és mint Nagy-Britannia árulóját becsmérelték.

Egy brit dokumentumfilm végigköveti a tragikus történetet, azt, hogy ez az ember, aki a brit királyi család tagjaként született, hogyan kényszerült rá akarata ellenére elfogadni a német hercegi címet, hogyan keveredett bele az első világháborúba és harcolt a német császárért. Ezért megfosztották minden brit rangjától és „hazaáruló főrendnek” bélyegezték, majd a későbbiekben még tragikusabb módon közreműködött Hitler hatalomra jutásában és elítélt „náciként” fejezte be életét.

Leopold Charles Edward herceg Ő királyi Fensége, Skócia második hercege, Clarence grófja és Arklow bárója a Claremont FFázban, Surrey-ben, 1884. július 19-én született.

Viktória királynő kedvenc unokája és V. György király unokaöccse volt — II. Vilmos német császárhoz és II. Miklós utolsó orosz cárhoz hasonlóan.

„Nagyon boldog kisfiú volt” - mondja unokája, Victoria Huntington-Whiteley.

De Charlie számára (így becézték a családjában) tragédiák sorozatát tartogatta a sors.

Amikor gondtalan 14 éves iskolás fiú volt Etonban, édesanyja, Skócia megözvegyült hercegnője ezt írta neki:

„Ne feledd el, hogy a munka és a kötelesség fontosabbak, mint az élvezetek. Ne légy lusta és hanyag. Ha a szavaimat keménynek találod, értsd meg, hogy azok teljes szívből, teljes szeretetből és abból a vágyakozásból fakadnak, hogy segítsenek téged jó emberré válni, hogy ne hozzál szégyent édesapád nevére.”

De amikor még kisfiú volt, nagyanyja, Viktória királynő olyan döntést hozott, ami következményeiben tönkretette az életét.

Úgy határozott, hogy Charlie-nak Szász-Koburg és Gotha hercegévé kell lennie; ezek azok a hercegségek, amelyekből a férje, Albert származott.

Charlie unokája, Victoria ezt mondja: „Nagyapám semmit sem tudott Németországról. Még a német nyelvet sem beszélte. Nem akart odamenni.”

De Viktória királynő ragaszkodott az elhatározásához.

így Charles Edward 16 éves korában kénytelen volt elhagyni otthonát és - mint Karl Eduard - Szász-Koburg és Gotha hercege lett, 13 kastéllyal Németországban és Ausztriában, gazdagon termő földbirtok több tízezer hektárjával Bajorországban, vadászházakkal, szállodákkal, egy erőművel és egy hercegséggel, amely mai értékben 17 millió font jövedelemmel járt.

A fellengzős német császár beíratta őt Németország legkiválóbb katonai akadémiájára és feleségül adta hozzá unokahúgát, Victoriát, akitől három fia és egy lánya született.

És amikor 1914-ben Ausztria-Magyarország trónörökösének, Ferenc Ferdinánd főhercegnek meggyilkolását követően kitört a háború, Charles abban a lidércnyomásos helyzetben találta magát, hogy szülőhazája ellen kell harcolnia a császárért.

Amikor Európa nagy monarchái — Ausztria Habsburgjai, Oroszország Romanovjai, Németország Hohenzollerjei - elvesztették hatalmukat, Nagy-Britanniában Charles, V. György király elsőfokú unokatetvére sietve megvált a Szász-Koburg és Gotha német névtől, és felvette a Windsor nevet, mint Nagy-Britannia királyi dinasztiájának új elnevezését. Mindamellett Charles nagyon elszigetelve maradt.

Amikor a háború 1918-ban véget ért, még rosszabb következett. V. György megfosztotta Charles-t minden brit címétől, valamint a Királyi Fenség státusától, és törölte a nevét a Térdszalagrend lovagjai regiszteréből. „Áruló főrenddé” lett nyilvánítva.

Németország ekkor köztársaság volt, és Charles - tudván, hogy ezért a kommunizmus a felelős — csatlakozott

«IÎÎVAKÔHÎ

ahhoz a szélsőjobboldali csapathoz, amelyet a karizmatikus egykori tizedes, Adolf Hitler vezetett.

Amikor 1933-ban Hitler Németország kancellárjaként hatalomra került, Szász-Koburg hercege a leglelkesebb támogatói között volt.

Charles 1936-ban tért haza Angliába, hogy részt vegyen V. György temetésén, de mivel már nem volt joga arra, hogy brit egyenruhát hordjon, sokkoló módon német egyenruhában jelent meg, kiegészítve a rohamosztagosok fémsisakjával.

Mint az újonnan alakult Angol Német Baráti Társaság elnöke, igyekezett megszervezni a személyes kapcsolatokat unokabátyja, az új, németbarát VIII. Edward király és Hitler között.

Amikor mindössze 11 hónappal később Edward lemondása meghiúsította a tervet, Charles újra kint találta magát a „hidegben”. Az új király, VI. György és uralkodó természetű, erős akaratú felesége, Erzsébet királyné jeges távolságtartással kezelte, nem kívántak semmilyen kapcsolatot sem tartani vele.

Hitler megtette a Német Vöröskereszt elnökévé.

Amikor 1939-ben kitört a második világháború, Charles újra a németek oldalán találta magát. Három fiát besorozták katonának a németek. Egyikük, Hubertus herceg hősi halált halt a keleti fronton.

Amikor a szövetségesek előrenyomultak, Hitler, mielőtt öngyilkos lett omladozó berlini bunkerében, táviratot küldött Charles-nak Koburgba, és: figyelmeztette, hogy ne kerüljön az amerikaiak kezébe.

Mégis pontosan ez történt.

Annak ellenére, hogy VI. György unokatestvére volt, a legkeményebb internáló táborokban tartották fogva.

A brit királyi családnak egyetlen tagja, aki mindig mellette állt, a nővére, Alice hercegnő, Athlone grófnője férjével együtt Németországba repült, elborzadt, amikor éhségtől elgyötörtén találta Charles herceget, „botladozva egy szemétdombon konzervdoboz után kutatva, amelyből ehet”.

Amikor bíróság elé állították, mint „nácit”, Charles nem érezte bűnösnek magát. Azt állította, hogy tisztességesen tevékenykedett, és nem tudott a rezsim semmilyen bűncselekményéről. Nem hittek neki.

Noha a tényleges háborús bűnökben való részesség alól felmentették, elítélték, mint „fontos nácit”.

Házait és birtokait elkobozták, és csaknem csődbe jutott a súlyos pénzbüntetés miatt. Csak hanyatló egészségi állapota mentette meg attól, hogy börtönben maradjon.

Ekkor teljesen pénztelenül, elítélt bűnösként kapott egy sofőrlakást egyik birtokának istállójában.

„Ezt csodálatosnak gondolta” - meséli unokája,

7. oldal

Victoria. „Megvolt mindene, amit szeretett: felesége, fényképei és kiskutyája. És nem számított milyen kicsi az otthona, akár lehetett az egyetlen helyiség is. Boldog lehetett, hogy nem volt többé börtönben.”

Ebben az időben Charles Edward rákos beteg volt, izületi gyulladásban szenvedett, és vak volt egyik szemére.

Mindörökre száműzték Nagy-Britanniából, és sohasem engedték meg, hogy visszatérjen arra a földre, amelyet a vélekedés szerint elárult.

Mégis, ebben a kegyvesztett állapotában sem volt képes lemondani királyi születési jogairól.

1953-ban tette meg utolsó útját házából egy koburgi moziba, megnézni egy színes filmet II. Erzsébet királynő koronázásáról a Westminster apátságban.

Unokája, Victoria ezt mondja: „Azt hiszem, sírt, amikor látta összes rokonát, különösen a nővérét, és azt gondolhatta: ’Olyan szomorú, hogy nem lehetek ott velük. Én is ott ülhettem volna.’ Azt hiszem, ennek kellett lennie a legrosszabb pillanatának.”

A férfi, akinek mint 16 éves etoni diáknak azt parancsolták, hogy hagyja el a szülőföldjét, belekapaszkodott egy utolsó emlékeztetőbe, amelyet magával vitt Angliából.

„Mindig egy különleges ágyban aludt, amely a Claremonti Házból származott. Azt mondta, hogy az egy kicsiny darab Anglia volt, mivel sohasem térhetett vissza újra Angliába.”

Ebben az ágyban halt meg 1954. március 6-án, 69 éves korában.

Charles Edward herceget, Skócia egykori hercegét, és később nagyanyja, Viktória királynő akaratából Szász- Koburg és Gotha hercegét napjainkban sohasem említik a brit királyi családban.

Nevét kitörölték a Windsor Ház történetéből.

De szeretett nővére, Alice hercegnő, Athlone grófnője, Nagy-Britannia királyi családjának egyik legkedveltebb tagja volt az a bátor öreg hölgy, a királynő családjának egyetlen olyan tagja, alti hajlandó volt tömegközlekedési járművön utazni.

Alice hercegnő utoljára a Buckingham Palota erkélyén jelent meg nyilvánosan, 1977-ben, 94 éves korában, a királynő 25 éves jubileumán. Majdnem ugyanazon a helyen állt, ahol 90 évvel korábban, Viktória királynő 50 éves jubileumán, mint gyermek jelent meg. 1981-ben halt meg.

II. Erzsébet négy állami látogatást tett Németországban, de Koburgba, ahol az ő kegyvesztett unokabátyja, mint herceg uralkodott, sohasem tette be a lábát.

Michael Thornton (Ford.: Tudós-Takács János)

Charles Edward herceg Hitlerrel