Szittyakürt, 2008 (47. évfolyam, 1-6. szám)
2008-05-01 / 3. szám
2008. március «lîîVAKÔfcî 5. oldal sem tudta megcáfolni a tényeket, amelyekre hivatkozott; csupán annyit tudtak tenni, hogy írásaira azt mondták: „nem igaz”, mintha ez a tényeket semmissé tette volna. Az alábbiakban közlünk néhány idézetet a Sunday Times-cikkből, amely közölt néhány keresetlen megjegyzést, amelyet Dr. Watson tett a beszélgetése során: „Azt mondja, hogy ’vigasztalhatatlanul szomorú Afrika jövője miatt’, mert ’minden szociális vonalvezetésünk azon a feltételezésen alapul, hogy az ő intelligenciájuk ugyanolyan, mint a miénk, holott minden arról tanúskodik, hogy ez valójában nem így van, és tudom, hogy ezt a forró ételt nehéz lesz tálalni’. Ugyanakkor Ön azt is mondja, hogy mindenki egyenlő... Azt mondja, hogy a bőr színe alapján nem szabad megkülönböztetést tenni, mivel ’van számos színes ember, aki nagyon tehetséges, de ne pártfogoljuk őket, ha nem sikeresek alsóbb szinten’. Ön azt írja, hogy ’nincs szilárd alapja annak a feltételezésnek, hogy a földrajzilag elkülönült népek értelmi képességeinek azt kell bizonyítaniuk, hogy e népek az evolúciójuk során azonosan fejlődtek. Azon óhajunk, hogy megőrizzük az egyenlő értelmi képességet, mint az emberiség bizonyos egyetemes örökségét, nem elégséges ahhoz, hogy ezt az örökséget tényleg megőrizzük.’ ... a genetikus kifejti, hogy a DNA tanulmányozásának központját New Yorkban, Harlem elővárosban nyitotta meg. Kisebbségeket is toborzott a laboratóriumba, és azt mondja, hogy csak egy fekete lányt fogadott be, de nem jelentkezett senki más a toborzásra.” Mindaz, amit Dr. Watson mondott, feltétlenül helyes volt. Afrika kilátása évszázadokra „vigasztalhatatlanul szomorúvá” vált. Szociálpolitikai irányelveket fogalmaztak meg azon előfeltevés alapján, hogy a Szaharától délre eső afrikai intelligencia ugyanolyan, mint a miénk, de minden arról tanúskodik, hogy ez „valójában nem így van”. A fajok közötti IQ-különbségek tudományos vizsgálatainak több tízezrét folytatták le, és azok mind mélységes különbségeket mutatnak. A továbbiakban azt mondja, hogy „a bőr színe alapján nem szabad megkülönböztetést alkalmazni”, mert „van számos színes ember, aki nagyon tehetséges, de ne pártfogolják őket, ha nem sikeresek alsóbb szinten.” Watson és korábban Shockley lelkesen védik minden ember polgárjogait. Watson óhaja az, hogy az embereket a képességeiknek megfelelően, igazságosan és méltányosan fogadják el, támogassák és az előrehaladásukat biztosítsák. Ez az irányvonal szöges ellentéte Watson kritikusainak, akik „a pozitív megkülönböztetést szorgalmazó akció” pártján állnak, amely a jobb képességűekkel szemben kirívó megkülönböztetést jelent. Majd azt állítja, hogy „nincs szilárd alapja azon feltételezésnek, hogy a földrajzilag elkülönült népek értelmi képességeinek azt kell bizonyítaniuk, hogy az evolúciójuk során azonosan fejlődtek.” Ez bizonyosan nagyon logikus, racionális kijelentés, mivel logikus, hogy a gyökeresen különböző környezetben élő népek nem alakítanak ki azonos lelki képességeket és tulajdonságokat. Meg kell jegyeznünk, hogy Dr. Watson elítéli a faji megkülönböztetést, és arra mutat rá, hogy vannak feketék, akik nagyon tehetségesek. Csupán azt állítja, hogy tagadhatatlan tudományos tény: a különböző népcsoportok között mélységes különbségek vannak az intelligencia tekintetében. A média idézett néhány egalitariánust, akik azt a hazugságot hangoztatják, hogy nincs olyan tudományos bizonyíték, amely azt mutatja, illetve nincsenek „valódi tudósok”, akik azt hiszik, hogy a fajok közötti IQ-különbségeket az átöröklés, valamint a környezet befolyásolja. A valóságban a tudósok túlnyomó többsége, sőt az egalitariánusok zöme is elismeri, hogy az IQ-ban markáns különbség létezik az emberiség különböző fajai között. Az intelligencia-vizsgálatok ezrei során különböző faji csoportokat teszteltek. Sok tesztet különböző környezeti feltételek között folytattak le, és arra törekedtek, hogy eloszlassák a kulturális előítéleteket. A gondosan strukturált intelligencia-vizsgálatok, amelyek több millió ember intelligenciatesztjét tartalmazzák, minden kétséget kizáróan azt bizonyították, hogy jelentős különbség létezik az IQ-ban az európaiak, a kelet-ázsiaiak és az afrikaiak között. És az IQ-vizsgálatok ezrei mutatták, hogy az IQ által mért intelligenciát legalább annyira meghatározzák a genetikai, mint a környezeti tényezők. Például számos vizsgálat kimutatta, hogy a születésüktől fogva örökbe fogadott gyermekek IQ-ja közelebb áll a természetes szüleik IQ-jához, mint az őket felnevelő örökbefogadó szülőkéhez. Az irányított média tele van olyan történetekkel, amelyeket állítólag igazi tudomány támaszt alá, és amelyek arra utalnak, hogy a feketék lényegesen alacsonyabb IQ- értékei egyedül a környezeti tényezők következménye s hogy továbbá egyetlen „valódi tudós” sem hiszi, hogy az alacsony afrikai IQ-értékek részben a genetikai különbségek következményei. A valóságban azonban háromszor annyi vezető pszichológus és szociológus gondolja, hogy az IQ- ban fennálló faji különbségek mind a genetikus, mind a környezeti különbségek következményei, mint ahányan egyedül a környezeti tényezőkkel indokolják e különbségeket. Rothman és Snyderman 1987-ban 1200 akadémiai hallgatón végzett vizsgálatot. Ezek alapján következtetéseket tudtak levonni az IQ-jukkal kapcsolatban. A vizsgálat eredményeit megkapta az Amerikai Oktatáskutatási Társaság, az Oktatási Felmérések Országos Tanácsa, az Amerikai Szociológiai Társaság, a Magatartásgenetikai Társaság és a Megismerés Tudományos Társasága. „A feketéknek és a fehéreknek az IQ-ban mutatkozó különbözőségeik forrása” kérdéssel kapcsolatos jelentés szerint: „Talán ez a központi kérdés az IQ-ról folytatott vitában. A válaszadókat arra kérték, hogy fejtsék ki véleményüket a feketék és fehérek IQ-ja közötti különbözőségekben tapasztalható genetikai eltérések szerepével kapcsolatban. 45%-uk úgy véli, hogy a különbözőségben mind a genetikai, mind a környezeti tényezők szerepet játszanak, szemben azzal a 15%kal, amely ezt a különbözőséget egyedül a környezeti tényezők hatásának tulajdonítja. A szakértők 24%-a nem hiszi, hogy elégséges adat áll rendelkezésre egyfajta racionális vélemény megalapozására, és 14% nem válaszolt a kérdésre. Nyolc szakértő (1%) jelezte, hogy a teljes genetikai determináltságban hisz.” Figyelembe véve azt, ami Dr. Shockleyval és Dr. Watson-nal történt, valószínűsíthető, hogy még több szakértő hisz a faji IQ-különbözőségek genetikai befolyásoltságában. Ha a világ legjobban tisztelt tudósa nem mondhatja meg az igazságot kegyvesztettség nélkül, sok tudós fél attól, hogy nyíltan megválaszolja a kérdést. A vizsgálat kiterjedt az újságírókra is. Ennek az lett az eredménye, hogy ellentétes a véleményük a tudósokéval. A legtöbb megvizsgált újságíró úgy vélte, hogy a különbözőségek „teljesen környezeti eredetűek”. így Watsont olyan újságírók támadták, akik egy tudományos kisebbségi nézetet támogattak. Watson azt mondta ki, amit a tudósok 3:1 arányban vallottak, ti. azt, hogy az alacsonyabb IQ-eredmények bizonyos faji csoportok esetében mind genetikai, mind környezeti eredetűek. Még az egalitariánusok is elismernek markáns IQ-különbségeket a fajok között, de azt állítják, hogy nem a gének, hanem más tényezők (nevezetesen a környezeti faktorok és a kulturális torzító hatások) okozzák az IQ-különbségeket. Számos tudományos vizsgálat cáfolja azt az elgondolást, hogy a környezeti tényezők és a kulturális torzulások lennének a felelősök az éles IQ-különbözőségekért. De ismét emlékeztetni kell arra, hogy még azok az akadémikusok is, akik az IQ-különbözőségek környezeti és kulturális faktorai mellett érvelnek, szintén elismerik, hogy vannak faji IQ- különbözőségek. Amikor Watson azt mondta, hogy az afrikaiaknak átlagosan alacsonyabb az IQ-juk, azt az elfogadott tudományos tényt állította, amelyet mindenki tud, de senki sem mer kimondani. Ez tény, amelyet nem változtat meg a sok magyarázat, amelyet róla adtak. Snyderman és Rothman vizsgálata során egy tudós sem tagadta azt a tényt, hogy az intelligencia-tesztekben az átlagos fekete IQ-eredmények alacsonyabbak (pontosan úgy, ahogyan Watson mondta). A kérdés nem az, hogy a feketék átlagosan kevésbé intelligensek-e. A kérdés az, hogy miért. Watson az igazságot mondta. Watson ismételten rávilágított arra, hogy egy alacsonyabb IQ nem tesz valakit minden szempontból „alacsonyabb rendűvé”; mint ahogy egy alacsonyabb IQ-jú fehér ember sem alsóbbrendű, mint egy magasabb IQ-jú fehér ember. Az a tény, hogy a legutóbbi olimpián a 100 méteres síkfutás döntőjében mind a 16 résztvevő afrikai eredetű volt, nem teszi az európaiakat alsóbbrendű lényekké; ez csak azt jelenti, hogy a fehérek átlagosan lassúbbak a nagy sebességű futásban. Az afrikaiakat pedig az alacsonyabb IQ nem teszi alsóbbrendű lényekké. Ez csak azt jelenti, hogy ők átlagosan kevésbé intelligensek, kevésbé szakértők a nyugati technológiában. Azt sem jelenti, hogy minden afrikai kevésbé intelligens, de sok bizonyíték van arra, hogy egy csoport intelligenciájának nyilvánvalóan hatalmas hatása lehet egy társadalomra. Az afrikaiak ténylegesen sokkal alkalmasabbak a túlélésre az afrikai éghajlat, állat- és növényvilág körülményei között, mint az európaiak. Az a tény, hogy az európai túlélési együttható (SQ) alacsonyabb, mint az afrikai, azt jelentené, hogy az európaiak „alsóbbrendűek”? Az egalitariánusok számára sokkal jobb lenne elfogadni a tudományos igazságot, ahelyett, hogy elítélik az igazság olyan kimondóit, mint Watson és Shockley, akik a Föld legnagyobb tudósai az utóbbi évszázadban. Azt kellene kérdezniük: „Nem aze a tudomány elsődleges feladata, hogy előítélet és személyes elfogultság nélkül megállapítsa, hogy mi az igaz és a valódi?” És: „ha ez igaz, hogyan lehet a fekete intelligenciát növelni?” Vagy: „Hogyan lehet az Afrikában alkalmazott nyugati szociális rendszereket hozzáilleszteni az emberi különbözőségekhez úgy, hogy a rendszer jobban működjön?” Az európaiak évszázadokon keresztül megpróbálták átültetni a modern, magas technikai színvonallal jellemezhető társadalmat az afrikai kontinensre. Az eredmény szánalmas kudarc minden szinten. Ez éles ellentétben áll Kelet-Ázsia egykor gazdaságilag primitív, de magasabb IQ-jú népeinek tapasztalataival. E népek néhány évtized alatt gazdasági és szociális csodákat műveltek. Dr. Shockley-t barátomként, sőt mentoromként tisztelem. Emlékszem egy beszélgetésünkre, amikor elmondta, hogy őt elkerülték és gyalázták azok az akadémikusok, akik magánemberként ugyanazt mondták, amiket ő nyilvánosan elmondott. Elmondta nekem, hogy több alkalommal kísértést érzett, hogy azt tegye, amit Galilei tett és visszavonja állításait, de én még mindig világosan emlékszem a szavaira, amelyek megmaradnak emlékezetemben, amíg csak élek: „Hogyan tagadhatnám meg földi életem legfontosabb tényét? Segítettem felfedezni a tranzisztort, de végső soron a gének bizonyos típusai fedezték fel a tranzisztort; nem a tranzisztor fedezte fel a géneket. Ha elveszítjük a DNA-nk jellegét, csakhamar minden mást elveszítünk.” Dr. Watson a „The Independent” egyik cikkében, az Egyesült Királyságban, 2007. október 19-én így világította meg álláspontját: „Adekvát módon még nem ismerjük, hogy a világ környezeti tényezői miként választják ki az idők folyamán azokat a géneket, amelyek meghatározzák képességünket arra, hogy megtegyünk különböző dolgokat. A társadalomnak ma elsöprő erejű vágya van feltételezni azt, hogy az egyenlő értelmi képesség az emberiség egyetemes öröksége. Ez jó dolog lehet. De csupán ez az óhaj nem elégséges. Ez nem tudomány. Ennek megkérdőjelezése nem elismerése a rasszizmusnak. Ez nem a felsőbbrendűségről vagy az alsóbbrendűségről folytatott vita, hanem törekvés a különbözőségek megértésére, annak megértésére, hogy egyesek miért nagy muzsikusok, és mások miért nagy mérnökök.” Mégis, az elítélés és aljas támadások lavinájától sújtva, a kutatási lehetőségektől megfosztva, sőt, halálos fenyegetés alatt kiadott egy apológiát, és közzétett egy furcsa állítást, miszerint nem hiszi, hogy Afrika genetikailag alsóbbrendű, és a tudomány nem tudja bizonyítani az alsóbbrendűséget. Bocsánatot kért valamiért, amit nem mondott. Csupán annyit mondott, hogy a nyugati modell szerinti szociális haladás afrikai hiányát a nyugati stílusú intelligenciánál alacsonyabb átlagos afrikai intelligencia okozhatja. Ez a kijelentés nem tartalmaz általános alsóbbrendűséget, hacsak nem tételezzük fel, hogy minden olyan ember, akinek az intelligenciája az átlagosnál alacsonyabb, alsóbbrendű lény. Az intelligencia természetesen csupán egy vonás, amely kiegészíti az emberi tapasztalatot. Például Bush elnök sohasem mutatott éleseszűséget, de még mindig sok amerikai őrá szavaz és tiszteli. Senki sem mondja, hogy az ő viszonylag alacsony IQ-ja őt alsóbbrendűvé tenné. Azok, amiket az emberek nem szeretnek benne, az olyan álnok akcióiban keresendők, mint az Irak elleni háború. Végül Watson pontosan azt tette, amit Galileo Galilei tett 364 évvel korábban az Inkvizíció előtt. Galileit arra kényszert'- ►