Szittyakürt, 2007 (46. évfolyam, 1-6. szám)
2007-11-01 / 6. szám
«ITTVAKÖfct 2007. július 2. oldal ► meg... Belelovalják a munkásokat erőszakos sztrájkokba, koplaltatják, éheztetik, heccelik őket, mint a vadállatokat, hogy dühük, elkeseredésük ki ne fogyjon a burzsoá-társadalom ellen: mert ha kifogyna, akkor meg volnának lőve a munkásvezérek őnagyságai... Ne szítsuk az elégtelenséget, ne hozzuk, ne sodorjuk bele a munkást abba lehetetlen helyzetbe, hogy megtagadja az Istent, a vallást, az erkölcsöt, a hazát: a vadállatok nem képesek építeni, csak rontani.” (Prohászka: Kinek higgyen a munkás?) „A társadalom jogrendszere mindig pogány maradt, még a középkorban is, sehol sem szervezték a társadalmi rendet az egyenjogúság alapján, hanem mindenütt a kiváltságos személyek és rendek alapján, ez történt a középkorban, ma meg az átkozott pénznek alapján emelkedik a cseréplábú kolosszus, s okvetlenül fölfordul. Az evangélium nemzetgazdasági elve: az Isten-fiúság s a Krisztus-testvériség! Sajnos, hogy ezt az elvet sohasem vitték véghez, sohasem fejlődött jogrendszerré, sehol sem épített föl társadalmi épületet: az egész az - írta a Napba öltözött forradalmár - amit véghez vitt, hogy egyes buzgó lelkek a jótékonyságban s az alamizsnában akarták kipótolni a jognak fogyatékosságát.” Prohászka szobra Budapesten Szálasi Ferenc Hungarizmusáról megalkotója azt állította, és követői ma is vallják, hogy ezt az evangéliumi nemzetgazdaságot fordította le politikai nyelvre. Prohászka Oííotór nemzetmentő életprogramjában különös figyelemben részesítette a falu népét. A népi és erkölcsi erőkben nagyrészt még romlatlan földmíves népet a nemzeti megújulásunk kiapadhatatlan ősforrásnak tartotta. „Van-e a liberális rendszernek mostohább gyermeke, mint a hazai föld és földönfutóvá vált földmíves?... azért pusztul és satnyul a magyar nép s felül mindenféle bolondítónak, földosztogatónak, mert a kormányhatalom elfordul tőle, s csak adópréssel reméli kötelességét a nép iránt teljesíteni... A föld s a nép közé éket verni nem szabad. Ne a pénzé, ne a tőkéé legyen a föld, hanem joga legyen a munkásnépnek ahhoz, hogy földhöz jusson! így lesz a földből haza, így lesz nemzeti szociális érték belőle. ” A Napba öltözött forradalmárnak, Prohászka Ottokár székesfehérvári püspöknek, az igazságtalan magyar társadalmi viszonyok elleni harcok megindítójának nyolc esztendeig kellett várnia, míg az akkori Pápa - X. Pius hajlandó volt audencián fogadni, mert a nagy püspök, a Hungarista gondolat megteremtője szószéken és népgyűlésen, könyvekben és újságokban olyan álláspontot képviselt, ami addig idegen volt a magyar glóbuson. A Napba öltözött forradalmárunk nem csak az akkor virágzó rablókapitalizmus és nagybirtok ellen emelte fel szavát, hanem éles kritikával illette - a magyarországi nagyklérust is. Néhány tanulmányát indexre tették az egyházi hatóságok, de óriási népszerűsége miatt nem merték megfosztani püspöki stallumától. X. Pius Pápa megértette Prohászka harcának lényegét és pápai áldással bocsátotta el magától. Az akkor uralmon lévő magyar liberális politikusok és a magyarországi zsidó nagytőke mágnásai mindent elkövettek - de eredménytelenül -, hogy menesszék a Napba öltözött forradalmárt, Prohászka Ottokárt püspöksége éléről. Az ő álma volt a Pannonhalmát Debrecennel összekötő „ aranyhíd” megépítése. A szegények püspöke volt. A szociális igazságtevés meghirdetője. A Szentlélek piros nyelve szólt írásaiban és prédikációiban. A szószéken ragadta el őt Illés, láthatatlan tüzes szekerével. Ajkán Jézus nevével halt meg a szellemi keresztes hadjáratban, melyet a krisztusi Új-Magyarországért vezetett. „Mit törölhetnénk ki a magyar történelemből, hogy az nemzeti s ne keresztény, vagy keresztény és nemzeti legyen. Letörölhetném-e - írja Prohászka - a magyar faluk és városok képeiről a templomtornyokat, a hegyekről a várak és monostorok körvonalait, a völgyekből a kolostorok színfoltjait: kitörölhetném-e a leikéből, a közérzetéből azt, ami keresztény nézet, emlék és hagyomány? Kitéphetném-e a magyar címerből a kettős keresztet, s letörölhetném-e a Szent Koronáról a görbült keresztet, s gondolhatnám-e ezek után, hogy külön választottam azt, ami keresztény attól, ami nemzeti?... Kielemezhetném-e az édesanyák tejéből, a száműzöttek könnyeiből, a hazáért kiömlött vérből, hogy mi a magyar benne s mi a keresztény? Nincs-e összekeverve a százados temetőben az anyaföld az ősök haló porával s a szántóföldön az esőcsepp a verejtékkel? Ki fogja e kettőt szétszedni tudni? Nos és szét lehetne-e szedni a nemzet életét s ketté lehetne-e vágni egységes lelkét? A kereszténység lett a magyar nemzet lelke, s kultúrája lett a vére. E lelkiségből élt: e lelkiséggel csatázott s dolgozott, e lelkiséggel nézte tanyáját, rónáit, hegyeit, e lelkiséggel nótázott, ringatta bölcsőit, s temette halottak... Ha Pilis-hegyét nézem nemcsak az ördöglyuk rémséges barlangjaiba a tatár elől menekvő, megriadt népet s a tatárjárást látom, hanem látom az esti szürkületben a pálos remeték imbolygó mécseit. Ha júniusban Székesfehérvár utcáin sétálok, a hársfák illatában királyi sírok porát éledni érzem: ha Szent László füvét tépem, s gyűjtöm, nemcsak a fű erejében, hanem a magyarság nagy segítőjében is bizakodom és kérem, hogy segítsen füvével. S mit érez a protestáns Zsolna, Debrecen, Sárospatak. Eperjes, a Bethlenek a Bocskayak neve említésénél s a bakonyi és gömörifaluk szerény, Erdélynek pedig nagystílű történeti emlékeinél az akinek, mint vallási tűz és melankólia borul a lelkére. íme a múlt századok vallásos és profán emlékei egy közös nagy történelmi valóságba állítanak bele, s megértetik és megéreztetik, hogy a kettő egy, s hogy nincs magyar kultúra, mely nem keresztény. ” 1947 tavaszán megdöbbentette a magyarok országát a Napba öltözött forradalmár, Prohászka Ottokár szobrának ledöntése. Faludy György és Aczél Tamás kötelet dobtak a nagy magyar püspök Királykertben álló szobrának nyakára, és azt ledöntötték. Faludy György, mint újságíró kezdte működését Budapesten, 1938- ban azzal tette magát nevezetessé, hogy a 15. századi Francois Villonnak, a párizsi alvilág költőjének, az örömlányok kitartottjának gyónóverseit, a Nagy Testamentumot alacsony és csúnya proletár pornográfiává hamisította, s ezzel mételyezte a magyar fiatalságot. A második világháború kitörése után az USA-ba ment, ahol jelentkezett az európai felderítő szolgálatnál és, mint CIC tagja működött Németországban. 1945 őszén visszatért Magyarországra és népbírósági bíró lett. Több társával, köztük Aczél Tamással az első Sztálin-díjas íróval követték el a szobor ledöntését. A Hatikva című zsidó újság írt részletes ismertetést Faludy: „Pokolbéli víg napjaim” című művéről. Ez a könyv első és részletes homoszexuális önvallomás: az arab tevehajcsárral, tuareg útonállóval... élvezi Faludy az „ ó-görög” szerelem örömeit. A ledöntött Prohászka szobor tövében látta meg újra az ország népe, hogy eszmék csődöt mondhatnak, formák omolhatnak, de vészben-viharban állja a gátat Prohászka Ottokár, a Napba öltöztetett forradalmár diadalmas világnézete. Budapest hálás népe virágözönnel borította csonka emlékét. NAGYPÉNTEK NÉLKÜL NINCS FELTÁMADÁS Minden ember, minden nép és minden nemzet életében nagypéntekek, és feltámadások váltakozása figyelhető meg. Ezek a folyamatok hol hosszabb, hol rövidebb időt vesznek igénybe. Ez a hasonlat egészen visszavezethető Jézus Krisztus feltámadásáig, hiszen az húsvét nagypéntekjét követi. De valóban nagy igazság ez a mondás. Egy embernek, egy népnek, és egy nemzetnek azonban nem szabad ölbe tett kézzel várnia feltámadását, azért nap, mint nap küzdenie és harcolnia kell. Az ember, a nép és a nemzet, szóval ez a három tényező, ha meg akarja magát menteni, azaz a feltámadását elő akarja segíteni, akkor saját maga megmentésére soha sincs késő. Ha megvan ez az akarat, akkor arra mindig van idő. Viszont szintén az előbb említett három tényező, ha ugyan felismeri azt, hogy mit kell cselekednie, de azt megcselekedni fáradt, lusta, az az ember, az a nép és az a nemzet elveszett. Az előzőekből következik az; hogy a „Nagypéntek nélkül nincs feltámadás” folyamatot négy részre bonthatjuk. Az első rész: A küzdelem, a harc valamely nagy és nemes célért. A második rész: Ez a küzdelem kudarccal végződik, a célt elérni nem sikerült. Ez a bukás, azaz a nagypéntek. A harmadik rész: Ahhoz, hogy a nagypénteket a feltámadás kövesse, fel kell ismerni azt, hogy mi az a cél, amit el kívánunk érni. Számot kell vetnünk magunkkal, népünkkel és nemzetünkkel, és meg kell határoznunk azt, hogy miért, és hogyan fogunk küzdeni. Negyedik rész: Ahhoz, hogy az utolsó fázis egyáltalán létrejöjjön, elengedhetetlen a harmadik rész létrejötte. Miután ez megvan, és egy ember, egy nép, egy nemzet képes is saját erejéből véghezvinni, kivívni a nagy feladatot, akkor elérkezik a feltámadás. A nemzetiszocializmus magyar gyakorlata, azaz a Hungarizmus 1935-ös zászlóbontása óta több mint 70 esztendő telt el, és óriási változásokon ment át mind Magyarország, mind Európa, csakúgy, mint maga az egész világ. Az erkölcsi, szellemi, és anyagi értékek megváltoztak, ugyanúgy, mint a politikai, a gazdasági és a társadalmi viszonyok is. Európa és Magyarország esetében 1945-ben kezdődött el a nagypéntek, amely egészen napjainkig tart. Ettől az évszámtól kezdve gyorsultak, illetve jöttek létre egyes folyamatok. Faji dekadencia tapasztalható, a faj fenntartásának védelme ellenében. Ami fajtánk jövőjét illeti - a jelenlegi irányokra épülő egyes statisztikai előrejelzések szerint -: a fehér népeket katasztrófa fenyegeti, miszerint a fiatalkorú népesség csökkenése és az időskorúak számarányának növekedése a következő időszakban oly erőteljes lehet, hogy ennek káros demográfiai hatását semmilyen pénztömeg sem fogja ellensúlyozni, ide más kell. Az USA-ban a fiatalok és öregek közötti arány kétszer oly gyorsan tolódik el az öregek javára, mint ahogyan a népesség csökken. Olaszország 60 milliós népességéből 50 év múlva 40, 100 év múlva 20 milliós népesség lesz stb. Ami persze nem azt jelenti, hogy az őslakosság által kitöltött űrt ne töltené be idegen fajú migráció. Ha a mai magyar vagy európai népesedési trendek tovább folytatódnak, akkor 200 év múlva Európában nem lesz magyar ember, 400 év múlva pedig nem lesz fehér ember.
