Szittyakürt, 2007 (46. évfolyam, 1-6. szám)
2007-11-01 / 6. szám
2007. július A Tengelyhatalmak 1945-ös legyőzetésével Európa vereséget szenvedett. Törvényszerű következményként hatott az, hogy Európa ellenségei a nemzetiszocializmust igyekeztek minden lehetséges módon lejáratni. Nem hiába mondta a német nép vezére a következőket: „ Két lehetőségem van: vagy egészen megvalósítom a terveimet, vagy kudarcot vallók. Ha megvalósítom, én leszek a történelem egyik legnagyobb alakja - ám elítélnek, megvetnek és elátkoznak, ha kudarcot vallók”. Érezte és tudta, hogy a II. világháború világnézeti háború. Totalitárius ideológiák csaptak össze, amelyek nem elégszenek meg a másik legyőzésével, a másik erkölcsi, szellemi, és anyagi megsemmisítését tűzték ki célul. Egy valamit azonban elfelejtenek; a nemzetiszocializmust soha nem fogják tudni egészen legyőzni, míg fehér ember él a Földön. Hiszen a nemzetiszocializmus nem más, mint Isten és a természet törvényeinek kivetítésé a politikára. A szépet, az igazat, és a jót foglalja magában. A háború befejezése után hozzá is láttak a hajtóvadászathoz, több ezer „háborús bűnöst” végeztek ki. A gyűlölethadjárat máig nem ért véget, hiszen tapasztaljuk, ahogyan a nemzetiszocializmust tárják a közvélemény elé, már több mint 60 éve. Európában a „náci” mint szitokszó az a jelző, amelyet mindenki a legóvatosabb módon próbál elkerülni. És ha mégis megkapják, a legtöbb esetben valós alap nélkül, akkor aztán az illető személy fújhatja az egzisztenciáját. A liberális médiahenger rögvest beindul, és címlapok százain jelenik meg az illető neve, a náci jelzővel karöltve. Európa sor«lîîVAKVfcî sa a következőképpen nézett ki a vesztes háború után: keleten a kommunizmus rémuralma, nyugaton az ún. demokrácia, amely totális erkölcsi züllésbe taszította Nyugat-Európát. Valójában a kommunizmus és a liberalizmus hasonló - és egyazon gyökerű - eszmék. Amidőn már tarthatatlanok voltak a kelet-európai kommunista rezsimek, eljött a „rendszerváltozás”. Legalábbis annak nevezték. Ma Európa egységes. De az Európai Unió még köszönőviszonyban sincs Európával. Magyarországon a kommunizmus ideje alatt, semmifajta nemzetiszocialista, hungarista szerveződés nem volt tapasztalható. A rendszerváltozás után azonban volt számos próbálkozás, és szerencsére a nemzetiszocializmus létezik Magyarországon, bár sajnos nagyon marginális szerepkörben. A liberális média megteszi a hatását. Ebben a korban rejtve maradnak az alapigazságok, és helyébe mindenhol az ellentéte kerül. A világhódítók dicsérete hallható úton-útfélen. A liberalizmus elérte, hogy az anyag az erkölcs és a szellem fölé emelkedjen. A természetes gondolkodásmód az, hogy az anyag mindig alá van rendelve az erkölcsi, illetve a szellemi értékeknek. A liberalizmus - mint minden másban - ebben is a természet ellentétét szülte meg, mint annak torz tükörképét. De valójában ezzel az állat szintjére alacsonyította az embert. Hiszen kiölte az emberekből az idealizmust, kiölte nemzet- és fajszeretetét. Helyébe emelte az „aranyborjú” imádatát. És teszi mindezt az egyén korlátlan hatalmának hirdetése közben, a közösség kárára. E folyamat kiagyalóinak szükségük is van erre, hiszen egy 3. oldal ilyen, a tradíciót és a származást figyelembe nem vevő embermasszán könnyebb az uralkodás. A fenti sorokból kitűnik, hogy a helyzet roppant reményvesztett. De a nemzetiszocializmus történelemszemlélete nem lineáris, azaz nem törvényszerű a bukás. Tudjuk azt is, hogy a történelem ugyan nem ismétli önmagát, tehát még egyszer ugyanaz, ugyanabban a formában nem fog bekövetkezni, de nekünk példát kell vennünk a nemzetiszocialista mozgalom hőskorszakát meghatározó személyiségekről. Ez önmagában még nem elég, arra kell törekednünk, hogy az utódaink viszont rólunk vehessenek példát, hivatkozási alapként már mi szolgáljunk. Ez nem könnyű feladat, de egy nemzetiszocialistának mindig a legtökéletesebbre kell törekednie, soha nem érheti be kevesebbel. Nem is teheti ezt, hiszen alapja az idealizmus. Nekünk őriznünk kell azt a bizonyos lángot, hogy ha eljön az idő, akkor mindent elárasztó lángtengerként tisztítsa meg Magyarországot és Európát a reáterpeszkedő cionista béklyóktól. Az előzőekből következik, hogy minden cselekedetünket a biztos győzelem tudatában tegyük meg. Soraim a Hungarizmus szülőatyjának szavaival zárom: „Ha a zsidó zsoldban álló Anglia-Franciaország győz: a nemzetiszocializmus nagy krízisen fog átmenni, befog állni a leghihetetlenebb liberális-zsidó reakció és a nemzetiszocializmus át fog vészelni, egy vértanú-kort, mely után biztosan győz. ” Úgy legyen! Lantos János kitartas.hu Ágoston Balázs AZ ELLENSÉGGEL NINCS ALKU! Divatos szófordulat, hogy kettészakadt az ország. A megállapítás kétségtelenül igaz, az általános megközelítés és főleg a jelenség magyarázata azonban végzetesen téves. Alpári hazugság ugyanis, hogy a jobboldal „békéden”, „avítt”, „nacionalista” politikája húzott volna éles és átjárhatatlan határt a két tábor közé. Valójában arról van szó, hogy a nemzeti oldalnak sikerült az ország felében fölébreszteni az embert és a magyart. Az tehát, hogy egyre többen vállalják felelősséggel identitásukat, mindenképpen sikernek tekintendő. A kettészakítottság kizárólag az életellenes rögeszméket hajszoló nemzetellenes baloldal felelőssége, hiszen félve szellemi és gazdasági téren elkövetett bűncselekményei következményeitől mindent elkövet annak érdekében, hogy az ország másik felét gyomoringereken keresztül zsarolva megfélemlítse, elképesztő sötétségben és tudatlanságban tartsa. Ebben készséges partnere az az idegen hereréteg, amely önnön létének egyetlen értelmét 1945 óta az úgynevezett antifasiszta harcban látja. Ami - fasizmus híján - azt jelenti, hogy ez a beltenyészet beteges gyűlölettel veti rá magát mindenre, ami szép, jó, magyar és emberi. Csonka-Magyarországon ma szellemi polgárháború van, s ez tavaly ősszel már kézzel fogható utcai harcokban is megnyilvánult. Sokan megrettentek az összecsapások láttán. Mi úgy véljük, az állati brutalitással kegyetlenkedő rendőrruhás terroristákkal szembeszálló fiatalok úgy reagáltak a hazaáruló, nemzetvesztő rezsim bűneire, ahogy egészséges gondolkodású hazafiaknak kell. Ez mindenesetre reménykeltő. Épp ezért gyomorforgatóan álságos és gyáva az a magatartás, amely újabban az úgynevezett jobboldal egyes értelmiségi köreiben is felütötte a fejét, nevezetesen, hogy a két politikai oldalnak ki kell egyezni, össze kell fogni egymással. Merthogy, állítják az ostobák és/vagy a gyávák, ez az ország érdeke. A valódi jobboldalnak ezt a gondolatot csírájában kell elfojtani, hiszen ez a legsúlyosabb defetizmus. Az élet nem egyezhet ki a halállal, az igazság nem köthet kompromisszumot a hazugsággal. A normális, hazafias gondolkodású emberek nem parolázhatnak az életellenes szélsőségekkel. Szögezzük le, mondjuk ki, legyünk tisztában vele, hogy a baloldal, tehát a kommunista és liberális erőtér szellemi gyökereinél, hagyományainál fogva és legprofánabb gazdasági érdekei okán is közösségellenes, emberellenes, nemzetellenes. Vagyis, nem győzzük hangsúlyozni, szélsőséges. A baloldalnak, amely számára Magyarország nem haza, hanem vadászterület, nem érdeke, hogy bármiféle nemzeti egység alakuljon ki nagy közös célok érdekében. A baloldal idegen érdekek képviselője, s így a magyarság sorvadásában, pusztulásában érdekelt. Erre irányul minden rezdülésük, kezdve a magyar emberek elnyomorításától, folytatva a családok szétverésén, az erkölcsi relativizmuson, a legszemérmetlenebb kettős mércén, az idegenség zajos dicsőítésén, az oktatás és a közegészségügy tudatos lerombolásán keresztül az elszakított magyarokkal szemben elkövetett aljas, hazug kampányig. Gróf Széchenyi István mondta egykor, hogy ha közös erkölcsi alapon állunk, akár vitatkozhatunk is. Nos, a magyarországi magyarellenes baloldalnak semmiféle erkölcsi alapja nincs, s nem találni egyetlen olyan fogalmat sem, amelyet ők úgy értelmeznének, mint a tisztességes hazafiak. Ezért lehetetlen velük bármiről is tárgyalni, ezért nem lehetséges velük kiegyezni. Mert minden, ami nekik jó, az a magyarság számára káros. A hódítókkal nem egyezkedni kell, hanem szembeszállni velük. Magyarországot újra magyarrá kell tenni. Föl kell szabadítani és vissza kell magyarosítani az államot, megszüntetve a jelenlegi interregnumot. Felháborító a „ kiegyezés” szó használata is a sajnos egyes „jobboldali” értelmiségiek által is kívánatosnak tartott megalkuvás, árulás leplezésére. Ez a fogalom a bécsi udvar és a magyar politikai elit (amely, tegyük rögtön hozzá, a szó valós értelmében elit volt) nagy művének megnevezésére van fenntartva. A kiegyezés következtében Magyarország gazdasága föllendült, a magyarság lélekszámban gyarapodásnak indult, kulturális és civilizációs téren élen járt Európában. Sajnos nem sokan tudják például azt a tényt, hogy a világon elsőként Temesváron vezették be az elektromos utcai világítást 1884-ben. Ekkoriban az Egyesült Államok hadserege még bőszen gyilkolta az őslakókat. Nem mintha az említett ármádia jellemzően nem ezzel foglalatoskodna fennállása óta. A mai megalkuvási kísérlet (amely egyébként maga a sokat hivatkozott antalli örökség) ezzel szemben Magyarország és a tizenötmilliós magyarság számára kizárólag kártételt eredményezne. E megalkuvás lényege ugyanis nem az, hogy két, érdekeik egy részét tekintve szemben álló nemes fél mindkét oldal számára előnyös, stabilitást eredményező konstrukciót hoz létre. A manapság sugalmazott árulás azt jelenti, hogy a bűnök büntetlenek maradnak, a magyarság gyarmatosítása és rabszolgává tétele akadály nélkül folyhat, s cserébe az állítólagosán jobboldali gyávák megtarthatják, amijük van. Az értelmiség megalkuvást sugalmazó áruló része tehát magára akarja hagyni a nemzetet. Nos, ilyesfajta egyezségről szó sem lehet! A magyar hazafiaknak, kinek-kinek saját zászlaja alatt, egységesen föl kell sorakozni a magyarellenes táborral és a janicsárokkal szemben! A frontvonalat nemhogy nem szabad elmosni, de nagyon határozottan fönn kell tartani, az ellenséggel meg kell ütközni, és le kell győzni! Magyar megújulás, magyar feltámadás csakis akkor képzelhető el, ha a kártevőket kiiktatjuk a politikai rendszerből. Mondjuk ki, Gyurcsány Ferencnek választási csalásért, gazdasági bűncselekményekért és hazaárulásért börtönben a helye! Úgyszintén mindazoknak, akik ilyen-olyan előnyökért bármilyen módon részt vettek a nemzeti vagyon széthordásában, a magyar nemzet ellen elkövetett vétkekben, ide értve a közösségellenes devianciák népszerűsítését, az elszakított országrészek magyarjai elleni uszítást, a magyarság történelmi veszteségeinek relativizálását, nemzeti öntudatunk szimbólumainak gyalázását. Azoknak, akik ilyen bűnökben vétkesek, nem lehet helyük Magyarország politikai életében! Igen, végre rendszert kell váltani! Az alávetettség rendszerét végre egy magyar érdekű államnak kell fölváltani. Amelyben sokféle elgondolásnak, nézetnek helye lehet, de amely nem tűri meg a magyarellenességet. A magyarságnak végre nem megalkudni kell, hanem legyőzni a halált. (barikad.hu)
