Szittyakürt, 2007 (46. évfolyam, 1-6. szám)
2007-11-01 / 6. szám
KieœzeiüMk szolgálatában (degIjaLni Leijei, öe elf árad ki i soIjai Megjelenik minden hó 15-én ttltfV a I)ükiq arista szeLLeo) Lapja Alapítva: Hungária Szabadságharcos Mozgalom, 1962 46. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2007 JÚLIUS ÁRA: 240 Ft JAPÁN BOMBÁZÁSA A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚBAN [io.oldal) ÁGOSTON BALÁZS: AZ ELLENSÉGGEL NINCS ALKU! 3. oldal HITLER UTOLSÓ TESTŐRE NYILATKOZIK 4. oldal CURT MAYNARD: HOLOCAUST-TAGADÓ VAGYOK ÉS NEM FÉLEK 5. oldal PROF. ROBERT FAURISSON: A REVIZIONIZMUS JELENTŐSÉGE 6. oldal Major Tibor PROHÁSZKA OTTOKÁR - A NAPBA ÖLTÖZÖTT FORRADALMÁR A magyar eszmevilág szellemi csillagképének egyik ragyogó fénypontja Prohászka Ottokár, a Napba öltözött forradalmár egyénisége és életműve. „ Prohászka a társadalmi életbe s törvényeibe a krisztusi igazságokat állította bele - írja élettörténetéről Maróthy- Meizler Károly - az emberi lélek megnevelésében pedig a krisztusi erkölcstan pedagógiáját adta.” 1918-ban meghirdetett Hungarizmusával eltörülhetetlenül beleszövődött a magyarság szellemi életébe és politikai történetébe. Amikor legjobban dühöngött az első magyarországi kommün terrorja, Székesfehérvár szentéletű püspöke leírta a következőket: „Azért mondanak minket antiszemitának, mert meg akarjuk akadályozni a keresztény társadalom letörését, az ország elzsidósodását, és mert rá akarjuk segíteni a jóakaratú és nemzeti érzésű zsidóságot a keresztény társadalommal való összeforrásra. Nem volnánk nemzet, és nem volnánk öntudatos faj, hanem ellenkezőleg: vágóhídra felhajtott birkanyáj, ha másként éreznénk, és mást akarnánk. Mi jogon nevezik ezt antiszemitizmusnak? Ez nem antiszemitizmus, hanem Hungarizmus, ez nem bajsza, hanem jogos nemzeti önvédelem.” A Hungarizmus politikai feldolgozásában és elnevezésében a vértanú Szálasi Ferenc maga is Prohászka Ottokár szellemiségéhez igazodva rajzolta föl ezt a Célt, de ő mutatta az Utat is hozzá -, az élő Szálasi! Világos, tiszta, igaz meglátásait nem tudja betakarni a gazok által a vértanú számára megásott sáros és jeltelen sír. A hungarizmus él, világít, irányt mutat, minden tagadással és tipró terrorral szemben, az ifjúság vérének örök lendítő-erejével. A Napba öltözött forradalmár életidejét a legújabb magyar történetnek két gyászosan jelentős szakasza öleli körül: Prohászka Ottokár 1858. október 10-én született Nyitrán, az úgynevezett Bachkorszak látta születését, a Trianonban megcsonkult Magyarország 1927. április 2-án Budapesten halálát. Teste ott nyugszik a Szentháromság-temető szerény sírkápolnájában, Székesfehérvár szentelt földjén, de amit Ő belőle a kortársak és az utódok tisztelete ebbe a szóba foglalt: „Prohászka”- az él! Nincsen korunknak olyan politikai, társadalmi, kulturális vagy egyházi és szociális kérdése, eseménye, melynek jelentőségét az élő Prohászka, a magyarkereszténység modem apostola, a hungarizmus első kultúrfilozófiai megfogalmazója és névadója meg nem látná, igazságait föl ne tárná, és felülről jövő megvilágítását meg ne adná ennek a sokat szenvedett és ma is szenvedő nemzetének. A kortársai vallják róla, hogy Prohászka-akinek 1937-ben, halálának tízéves évfordulóján felnyitották a sírját, és a kiválasztottság jelképén teljes épségben találták a holttestét - az ő alakításában a hitnek tanításai és tényei, a másvilág tájai és lakói fogható közelségbe léptek, szinte testben járó személyes lényekké lettek, melyek a lélekre szinte ráborulnak, és gyöngéd erőszakkal vonják a maguk világába. Prohászka a Napba öltözött forradalmár, a látónak váteszi biztonságával és az alakítónak hódító heroizmusával megmutatta korunknak az örök evangélium követeléseit, az őskereszténység élő valóságát a homo christianus-t állította a frontba a magyar történelem válságos napjaiban, amely őskereszténység tisztaságot és tisztességet lehelt a bűzös miazmás világába. Az örök igazságnak időszerű értelmezése mennyire időszerű volna napjainkban, amikor a keresztény civilizáció fokozatosan a világnép (judaizmus) gyarmatává fokozódik le. Ez a judaizmus lesújtott és földhöz vágta Magyarországot. Züllesztett hadsereget, iskolát, családot, széttört államot, törvényhozást, bíróságot Szent Istváni megyét, várost, közösséget. Szennyes ormányával ma is bepiszkol minden keresztény intézményt, betört szentéjeinkbe, összetörte a nemzeti zászlót, az ország pajzsát, a keresztet és szentképet. A Napba öltözött forradalmár látnoki szemei előre látták a magyar jövőt. A polgári társadalomban Prohászka elsőnek tanulmányozza teljes alapossággal azt a szociális mozgalmat, amelynek Marxtól, Lassalle-tól kezdve Bernsteinig, Adlerig, Bauerig, Künftig és Kun Béláig csaknem minden vezetője zsidó volt. Innen, ebből a zsidó erkölcsi kötetlenségből van a marxi-szocializmus és az azt követő lenini-bolsevizmus rendkívüli szenvedélyessége, a hazugságnak és gyűlöletszításnak minden szégyenérzet nélküli alkalmazása. Prohászka fölismerte és föltárta azt a szociális mozgalmat, mely Marx Károly zászlója alatt indult, elsősorban nem hódítani, hanem rabolni. Romboló hatása nemcsak alaptételeinek tévedéseiben van: a történelmi materializmusnak nevezett egyoldalú és hamis világszemléletében, a munka és az áru értékviszonyának teljesen elhibázott és önkényes megállapításában, a magántulajdon gyökeres elvetésében van, hanem abban is, hogy ez a rendszer szinte rá van szabva a munkástömegek félrevezethetőségére, elhiteti velük, hogy a helyzet megjavítását csak az egész fennálló társadalmi és világnézeti rend erőszakos felforgatásától várhatják. Nemcsak fölismerte és föltárta a marxi-szocializmus gyöngéit, de egyben látta azt az igazságtalanságot és rendellenességet, melyből táplálkozott marxiszocializmus toborzó ereje. „Agazdasági elhelyezkedés idejét múlta, s a tőke és a munka jelen viszonya tűrhetetlen. Csikorog a világ s osztályharcra és gyűlölködésre, irigységre s rombolásra van beállítva. A szociáldemokrácia védheti a munkást, s jót akarhat neki: de a rendszere téboly és őrület” hangzik a prohászkai figyelmeztetés, aki szívből szánta a szegény népet és a kereszténységgel össze nem egyeztethetőnek tartotta a modem kapitalizmust. Elszánt és következetes szószólója lett a keresztény demokráciának, az emberi méltóság gyakorlati megbecsülésének. „Amióta a munkáskérdés megszületett s az újszülött a nótázást nem kíméli, hát annyi körülötte a bába, hogy félő, ha baj éri, hát az lesz a baja, hogy sok bába közt elvész a gyerek... A főbába a nemzetközi szociáldemokrácia. A főbába bölcsességébe belekotnyeleskednek különös, idegen arcú csodadoktorok, kik minden lében kanalak... Bizonyosan rámondanám, hogy ismerem a fajtájukat: akárcsak a kálváriáról szöktek volna ►
