Szittyakürt, 2007 (46. évfolyam, 1-6. szám)
2007-09-01 / 5. szám
KiecDzerüNk szoLçàUtàban meetulNi Lelkei, öe elfÁiuCM soIiai Megjelenik minden hó 15-én sum \ J)ünqárista szeLLeo) Up ja Alapítva: Hungária Szabadságharcos Mozgalom, 1962 46. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 2007. JÚNIUS ÁRA: 240 Ft Mark Webber: GÖBBELS HELYE A TÖRTÉNELEMBEN (4 oldal) Dobszay Károly HULLARABLÓK! 2. oldal Joseph Göbbels FELISMERÉS ÉS PROPAGANDA 5. oldal Tudós-Takács János A HOMOSZEXUALITÁS AZ ERKÖLCS MÉRLEGÉN 9. oldal EGY RITKA BECSÜLETES ZSIDÓ TANÚVALLOMÁSA 10. oldal Major Tibor AZ EREDENDŐ BÚN: TRIANON! Kettős évfordulóra emlékezünk most. Nyolcvanhét évvel ezelőtt 1920. június 4-én kényszerült aláírni Magyarország a trianoni békeszerződést. És húsz évvel később Magyarország 1941. június 26-án belépett a szovjetellenes háborúba. Szokás volt mondani, hogy a magyar elhatározás a Horthy-rendszer bűne, Hitler parancsa, vagy a kassai bombázás következménye volt. Ma már angol, amerikai, francia, német történetírók és tudósok állapítják meg, hogy 1941. június 22. számunkra június 26. kizárólag a párizs-kömyéki békediktátumokból fakadt. Európa és a nyugati kultúra ellen elkövetet eredendő bűn: Trianon, Versailles, St. Germain és Neuilly voltak. Innen indult ki minden rontás, gyalázat, bűn, gyűlölet, öldöklés, deportálás és bombaháború. Magyarország nem Hitlerért, nem a rosenbergi faji-nacionalizmusért indult el a bolsevista-ellenes háborúban. Menetelt egy nagy és hatalmas nemzet oldalán, amely Versailles ellen küzdött, hogy vele együtt Trianon ellen harcolhassunk. Hol lehetett volna az ország kétharmadától megfosztott magyarság, amikor az újjáéledt Német Birodalom vasökle dörömbölt a békediktátumok poklának kapuin? Hová állhattunk volna, amidőn a románok 26 hadosztályt dobtak az antibolsevista frontra, hogy ezzel - Hitler győzelme esetére - biztosítsák maguknak Erdély és a Székelyföld visszacsatolását! Hová állhatott volna a magyarság, amely átélte Kun-Kohn Béla diktatúráját, amely tulajdonképpen a Trianont előkészítő tárgyalások szörnyűségeiből keletkezett. Hogy ennek így kellett lennie azt nem a budapesti várban határozták el, hanem Trianonban és Versaillesban és, hogy mindennek így kellett történnie, azt nem Adolf Hitler döntötte el, hanem Kun-Kohn Béla és Szamuelly Tibor terrorja, amely mindörökre zz antibolsevista ellenes világnézet oldalára parancsolta a magyarságot. Nem az urakat. Nem a földbirtokosokat. Még kevésbé a chorin-kapitalizmus iparbáróit. Odaparancsolta a magyar munkást, középosztálybelit, a parasztot, aki magyarul akart élni azon a magyar földön, amelyen sokszor kitagadott volt, de magyar lehetett. 1914. június 28-án dördült el a fegyver, amely kioltotta Ferenc Ferdinánd trónörökös és felesége életét, végzetes szerencsétlenséget zúdított nemzetünkre, hazánkra, az egész Európára. A végzetes ultimátum elküldésével megindult az első világháború, amelyben 65 millió katona vett részt és 760 milliárd aranymárkába került. Ausztria- Magyarország hétmillió katonát állított ki, a hadikiadásunk 85 millió aranymárka volt. Az elesettek összes száma körülbelül 10 millió. A magyar hadirokkantak száma 150 000. Hősi halottainké pedig 700 000fő volt. A világháború kirobbanásának körülményei ismeretesek. Egyedül a magyar állam szerepe került a valósággal ellentétes megvilágításba. A területrabló szerbek, csehek és románok ugyanis azt igyekeztek elhitetni a világgal, hogy a magyarok erőszakolták ki a Szerbia elleni osztrák-magyar hadüzenetet és ezért indokolt a magyarok büntetése, vagyis a történelmi Magyarország feldarabolása. Ezzel szemben a világháború után kiadott osztrák hiteles jegyzőkönyvekkel és a korona tanács eredeti irataival bizonyított tény, hogy az 1914. július 7-én Budapesten tartott magyar minisztertanácson a miniszterek egyhangúan helyeselték Tisza háborúellenes politikáját és megbízták őt, hogy minden befolyását vesse latba Bécsben a Szerbiának szabandó feltételek enyhítése érdekében. A háborút a korona tanácsban egyedül Magyarország képviselője, Tisza István miniszterelnök ellenezte a végletekig, és amikor leszavazták, határozottan leszögezte, hogy magyar miniszterelnöki minőségében soha nem járulna hozzá szerb területeknek a monarchia részéről történő annektálásához. Közép-Európa összeomlását a párizskömyéki békeszerződések készítették elő. Ezek kuszálták össze a politikai, gazdasági és stratégiai helyzetet. „Az igaz történetírás megköveteli, hogy valós történelmet írjunk! Még akkor is, ha ez egy kisebbségi rétegnek nem tetszik, vagy éppen fáj! Mert az összeomlás zavarait kihasználó, mai napig dicsőített cionbolsevista forradalmi kormány a határok megerősítése, védelme helyett nem akart katonát látni. Hadrendi beosztásunkból nem csak szélnek eresztette, hanem szó szoros értelemben szétkergette a világ legjobb katonáit - tájékoztat bennünket visegrádi Helm Árpád Vilmos trianoni tanulmányában (Szittyakürt 1993• jún.) - akik azután félrevezetve, leszerelve, fegyvertelenül, megfélemlítve, vezér nélkül kénytelenek voltak tűmi hazájuknak feldarabolását, önmaguk, családjuk kifosztását, otthonukból való kiűzésüket, megaláztatásukat, koldusbotra jutásukat. A háborúból, hadifogolytáborokból hazatérő katonáink otthon már csak fölfordulást találtak, a cionbolsevista komisszárok forradalmi győzelemről beszéltek nekik, amikor ők csak az elbukást, összeomlást látták. Nem értették meg, hogy kik ellen kell hazájukban harcolni, mikor tulajdonképpen mindenkinek sietni kellett volna ki a határok védelmére. ” Négy év véráldozattal telített hősi erőfeszítése - gyalázatos belső propaganda terjesztése következtében - napok alatt tört darabokra, mert a patkányok szétrágták az arcvonal mögötti országrészeket. A rothadt szagú liberalizmus hívei, ma is prófétának kiáltják kijászi Oszkárt. Ezt a balkezes körúti doktrinert bízta meg Károlyi Mihály, hogy mikora románok már kardcsapás nélkül Aradot is elérték, siessen oda a pesti forradalmi” kormány nevében különvonaton és ajánlja fel nekik a Magyar Svájc gyönyörű tervét. Ez a kormány az ellenállásnak még a csíráit is leszerelte, a váradi kadétiskolát visszaparancsolta a Király-hágón épített állásaikból, Kassa fölött Margitfalváról is hazakergette a cseh légionárusokkal küzdeni akaró honvédeket. A Nagy Francia Forradalom a legnagyobb belső káosz közben is győzni tudott kifelé seregeivel. A mi negyvennyolcas szabadságharcunk sem lett volna képes olyan hőstettekre, mint a következő év diadalmas tavaszi hadjárata, Windischgratz legyőzése, Buda visszafoglalása, Erdély felszabadítása, ha nem áll mögötte az egész Nemzetet a legmélyéig átható forradalmi láz. Károlyi Mihály körül összecsődült, nem hozzánk tartozó Jászi Oszkárok, Kunfiak, Diener Dénesek, Hatvaniak, majd a nyomukba betódult Kun Béla, Landler, Roth, Szamuelly, Pogány Korvin elvtársak „forradalma” már csak azért sem lehetett a Nemzet igazi forradalma - bárhogy ünnepük a liberálisok és a kommunisták úgy, mint az igazi szocialista forradalom előfutárát - mert rendes kardcsapásra sem volt képes. Pedig mennyivel több joga lett volna hozzá, mint a párszáz éves települési múltra hivatkozó palesztinai araboknak, a majdnem ezerkilencszáz évvel ezelőtt megszűnt, és azóta is csak a szent könyveknek élő Izraelnek. Vagy a három millió írnek, kik a 19. század eleje óta tűzzel-vassal, bombarobbanással védekeznek a szigetre benyomuló angolok befolyása ellen. Kevés népnek lett volna annyi igazi történelmi, erkölcsi, etnikai joga a végsőkig való ellenállásra, mint Attila örökségében, a Kárpátok medencéjében elhelyezkedő magyarságnak. Az első világháború végéig a Kárpátoktól körülvett medencét egészen a magyar állam töltötte ki. Ezért a trianoni békeszerződés, melyet a világháború győztes hatalmai Magyarországgal kötöttek, ennek az egész térségnek a mai napig tartó tragikus sorsát határozta meg. Formailag, a trianoni békeszerződés ugyan szerződés, mert ilyen formába öntötték, de lényegében egyoldalú rendelkezés, békediktátum, melyet a győztes hatalmak a legyőzött ellenfélnek ►
