Szittyakürt, 2007 (46. évfolyam, 1-6. szám)
2007-07-01 / 4. szám
2007. május «lîîVAKÔfcî 9. oldal Tudós-Takács János A FELTÉTEL NÉLKÜLI MEGADÁS (Gondolatok május 9-én) A feltétel nélküli megadás szerencsétlen gondolata, amely nagymértékben hozzájárult a második világháború meghosszabbításához, 1943. január 1-jén, Casablancában született. Churchill és Roosevelt a szilveszteri mámor hatása alatt, Újév hajnalán, külön fürdőszobáikból fürdés közben egymásnak kiabálva találgatták (félig-meddig viccesen), hogy milyen feltételeket szabjanak majd a háború végén a legyőzőiteknek. S eközben Rooseveltnek eszébe jutott az amerikai Észak-Dél háború végén alkalmazott formula, s immár a maga részéről komolyan így kiáltott fel: „Feltétel nélküli megadás!” S ezt Churchill tréfának tekintve lelkesen fogadta: „Nagyon jó formula! Kitűnő!” S ugyanazon a napon, a délutáni órákban rendezett sajtókonferencián - Churchill legnagyobb meglepetésére - Roosevelt megismételte a sajtó képviselői előtt a hajnali alkohol-mámorban fogant formulát: kijelentette, hogy a szövetségesek a tengelyhatalmak részéről csak feltétel nélküli megadást fogadnak el. S Churchill, hogy ne keltse azt a látszatot, hogy ellentétek merültek fel a szövetségesek között, egy szó ellenvetés nélkül helyeslőleg elfogadta a Roosevelt által deklarált nyilatkozatot. Két felelőtlen politikus át nem gondolt szeszélye milliók szenvedését hosszabbította meg, hiszen ezek után eleve biztosra lehetett venni, hogy a 80 milliós Németország nem fogja magát önként kiszolgáltatni egy olyan ellenség kényekedvének, amely az immár 1 éve tartó éjjel-nappal ismétlődő terrorbombázásokkal nemcsak sivár temetővé, romhalmazzá változtatta azt, amit az európai kultúra évszázadokon át alkotott, hanem az erkölcs törvényeinek hadat üzenve a polgári lakosok - főleg nők és gyermekek - százezreit pusztította el! Ilyen körülmények között egy nép, amely egyébként sem hajlamos a demoralizálódásra, bármilyen reménytelennek látszó körülmények között is folytatja a harcot, hisz tudja, hogy fegyverletétel esetén semmi jót nem remélhet... A háború utáni propaganda természetesen úgy állította be, hogy a tengelyhatalmak vezető politikusai voltak a felelősök a háború meghosszabbításáért, és számos magyar politikust is ilyen váddal végeztek ki. Pedig annak az oka, hogy még két és fél évig tartott az európai háború, elsősorban a casablancai hírhedt nyilatkozat volt, amelyet a Szovjetunió csak egy félév elteltével, a kurszki csata után írt alá... Amikor 1945. május elején - Hitler halála után - az újdonsült német államfő, Dönitz a fegyverletételi javaslatával elküldte megbízottait a szövetségesekhez, az a szándék vezette, hogy néhány nap haladékot nyerjen, s ezalatt a német hadsereg nagy részét nyugati irányba tudja mozgatni, hogy minél több német katona megmeneküljön a szovjet hadifogság földi poklától, s ugyanakkor a szovjet csapatok elől menekülő nagyszámú német polgári lakos is nyugatra tudjon érni. Ezért adott engedélyt Jodl tábornoknak, hogy 1945. május 7-én aláírja Németország fegyverletételét a nyugati szövetségesek képviselői előtt. Sztálin azonban ezzel nem elégedett meg. Azt követelte, hogy a fegyverletétel diplomáciai aktusát az általa elfoglalt Berlinben megismételjék. így került sor 1945. május 8-án kevéssel éjfél előtt a romhalmazzá változtatott Berlinben a fegyverszünet aláírásának megismétlésére. A német aláíró ezúttal Keitel tábornagy volt, aki meglepve tapasztalta, hogy a győztesek részéről nemcsak az angol, amerikai és szovjet megbízottak vannak jelen, hanem a már 1940- ben a Németország által legyőzött Franciaország képviselői is! Csodálkozásának hangot is adott. A győztes hatalmak megbízottai közül senki se válaszolt erre. Nem is válaszolhatott, hiszen Franciaországnak semmi joga nem volt a győztesek között helyet foglalni (majd később Németország megszállásában és a nürnbergi perben részt venni), hiszen az 1940-ben legyőzött Franciaország ezt követően sohasem üzent hadat ismét Németországnak, csak De Gaulle csapatai - korlátozott erőkkel - vettek részt a második világháború befejező szakaszában. De ilyen körülmények között - hadüzenet nélkül - a francia harcosok jogi szempontból a partizánokkal egyenértékűek voltak, s a korábbi szokásjog szerint az ilyenek sohasem lényegülhettek volna át reguláris harcosokká, pláne diplomatákká... De nem válaszoltak a győztes hatalmak képviselői Keitel további szavaira sem, amelyet a fegyverszüneti okmány aláírása után mondott. Keitel akkor arról beszélt, hogy a nagylelkű győztesek meg szokták becsülni a hősiesen küzdő ellenséget, és a győzelem után nem alázzák meg. így tette Németország - mondta Keitel - 1940 júniusában Franciaországgal, s ezt várja el most a saját népe számára a mostani győztesektől. De ezek a győztesek nem a béke, a megbékélés szándékával ültek le a győzelem asztalához. Egyedüli cél a legyőzöttek megalázása, szellemi-erkölcsi megtörése volt. Az Atlanti Charta egykori aláírói, akik azt ígérték, hogy a háború befejezése után nem lesznek területi változások, most a versailles-i békénél is súlyosabb területi változásokat hajtottak végre erőszakkal Európában. Azt ígérték, hogy minden nép számára biztosítják az önrendelkezési jogokat - és Kelet-Európát kiszolgáltatták a Szovjetnek, és Németországtól még az állami lét jogát is megtagadták 4 éven keresztül... 1945. május 9-ét azóta minden évben a „Győzelem Napja” címén megünneplik a tengelyhatalmak legyőzői, s az ilyen ünnepségeken hosszú éveken át Franciaország is képviseltette magát. Csak három és fél évtized elteltével jelentette ki Mitterand elnök azt a felismerését, hogy Franciaországnak ezen a napon nincs mit ünnepelnie, hisz valójában nem győztes, mert nem érte el a háborús célját... 1945. május 9-én nem a béke köszöntött Európára, hanem elszabadult a bosszúállás pusztító démona. Azóta sincs igazi béke a világban. A koreai, vietnámi, afganisztáni és iraki háborúk csak a jéghegy csúcsát jelentik: valójában 1945. május 9- óta egyetlen napig sem volt béke a világban. Mert nem akkor fejeződik be a háború, amikor az egyik fél kiüti a fegyvert a másik kezéből, hanem akkor, amikor megoldják azokat a problémákat, amelyek miatt a háború kitört. Mert csak akkor lesz béke a lelkekben, amikor mindenki megkapja azt, ami neki a természettől fogva - pusztán emberi mivolta miatt - jár... A második világháború - okaiban, csírájában - valójában akkor kezdődött el, amikor Versailles-ben és Trianonban aláírták 1919-ben, illetve 1920-ban az első világháborút lezárni kívánó hírhedt egyezményeket, amelyek mérhetetlenül igazságtalanok és politikailag is irreálisak voltak. S mivel a második világháború után újra elkövették a korábbi hibák nagy részét a győztesek, ezért voltaképpen a mai napig nem ért véget a második világháború... A keresztény, nemzeti gondolkodású ember józanésszel nem akarhat mást, mint az igazi békét, de azt a békét, amely nem puszta fegyvemyugvást, nem a temetők halotti csendjét jelenti, hanem azt az állapotot, amely minden népnek biztosítja az élethez és a fejlődéséhez, jellegéhez méltó, élethez való jogot. És a betlehemi éjszakában 2000 évvel ezelőtt az angyalok éneke meghirdette az igazi béke feltételét: „Dicsőség a magasságban Istennek, és béke a földön a jóakarattá embereknek.” Igazi béke csak akkor lesz a földön, amikor az emberiség a felvilágosodás által hirdetett autonómia hamis eszményétől elfordulva megtalálja Isten felé az utat, alárendeli magát a Tízparancsolatnak és a természetjognak, ami nem más, mint az isteni örök törvényben való részesedés, és akkor megtalálja az egyik nép is a másik felé, s az egyik ember a másik felé az utat, az igazságosság és a szeretet útját. Csak akkor szűnik meg az ember az ember farkasa lenni, ha meglátja egymásban az isteni képmást. Csak ez hozhatja el azt a békét, amelynek nincsenek győztesei és vesztesei, hanem csak nyertese van: az egész emberiség! AZ AL KAIDA NEM LÉTEZIK ÉS SOSEM LÉTEZETT Az alapvető igazság az, hogy az Al Kaida nem létezik és sosem létezett. Az Al Kaida mesterségesen gyártott ellenség, amelyet a Bush-adminisztráció azért hozott létre, hogy ürügye legyen a világ olajforrásai feletti ellenőrzésért folytatott háború megvívására. Hallotta-e egy amerikai is az „Al Kaida” szavakat szeptember 11-e előtt? Vagy megemlítették-e nekünk, hogy állítólagos vezérének, Oszama bin Ladennek olyan családja van, amelynek magának is személyes üzleti kapcsolata van George W. Bush családjával, és mindkét családnak jelentős pénzügyi haszna származott a „terror elleni háborúból”? Ha az „Al Kaida” olyan szervezett terrorista csoport volt, ahogy mondták nekünk, akkor miért nem tájékoztatták az embereket erről a fenyegető gonoszról, amikor az US Cole-t érte bombatámadás néhány hónappal szeptember 11-e előtt? Az „Al Kaida” semmi több, mint egy széles, eufémisztikus osztályozási ernyő, amelyet a Nap alatti összes közel-keleti harcosnak, mint ellenségnek csoportosítására használnak. Ennek a PR-akrobatikának legördögibb vonatkozása az, hogy képessé teszi a jelenlegi adminisztrációt arra, hogy megcímkézzen minden olyan csoportot, amelyet szükségesnek érez megtámadni, hogy úgy tűnjék: az kapcsolatban áll egy bebizonyíthatatlan szervezett ellenséggel, miközben az adminisztráció ugyanakkor ténylegesen növeli a maga támogatottságának mértékét, kihasználva az amerikai társadalom alapvető ősi félelmeit. Ezenkívül, amikor valaki tudatára ébred, hogy ezt a kérdéses motivációt ez az adminisztráció arra használta fel előzetesen, hogy megtámadjon egy ellenséget, ahogy ezt, ami most felszínre kerül az iraki háborúval kapcsolatban, akkor kezd olyan különös érzése támadni, hogy ez az Orwell-i kettős beszéd semmi több, mint füst és tükrös illúzió, amelynek valódi szándékai magát Göbbelst is féltékennyé tennék. Ezzel kapcsolatban gondoljuk el: hogyan lehetne valaha is valamilyen valódi központosított szervezeti struktúrája a harmadik világ technikailag elmaradt népeiből álló olyan csoportnak, mint az Al Kaida? Ha nekik valamilyen valódi szervezetük lenne, szeptember 11-e után újra támadtak volna. Hol vannak az összes terrorista sejtek ebben az országban? Ellentétben azzal, ami burkoltan megjelenik a médiában, sohasem fogtak el egyetlen hazai terrorista sejtet sem, mióta Bush hivatalban van! A gyanúsítottak többségét, akiket szeptember 11-e közvetlen következményeként letartóztattak, egy maroknyi kivételtől eltekintve, nem vádolták olyan bűnökkel, amelyek bármilyen összefüggésben lettek volna a terrorizmussal. Minden bűncselekményük kisebb jelentőségű és legnagyobb részt a bevándorlási törvény bizonyos fajta megsértésével áll kapcsolatban. Mindamellett bizonyos kétértelműség van mindebben, mivel az Ashcroft Igazságügyi Minisztérium mind a mai napig nem jött elő ezen letartóztatások pontos jogi meghatározásával. Miért van ez így, ha ezen letartóztatások indoka valóban legitim? A média mindenféle aljassággal bombázott minket a hangszalagokon lévő kacsa-történetektől kezdve a termények porral való behintésével kapcsolatos fenyegetésig. Elképzelhetik, hogy kormányunknak mindezen látszólagos érzékenysége miatt, az összlakosság informálása iránt a lehetséges terror-fenyegetésekkel kapcsolatban, különösen, amikor a forrásuk némelyike „névtelen és bizalmas másodlagos forrásokból” származik, az Ashcroft Igazságügyi Minisztérium minden lehetőt megtett és megadott volna, hogy megemlítsen a nép számára minden terrorista kapcsolatot, amivel a szeptember 11-e után letartóztatott emberek rendelkeztek, és megesküdött volna akár egy Biblia-kötegre ezzel kapcsolatban. Mindezidáig a szeptember 11-e után letartóztatott emberek egyetlen, valóban gyanús tevékenysége csupán az izraeliek egy csoportjához köthető, akiket Jersey Cityben (New Jersey) fogtak el, amikor filmezték magukat az égő Kereskedelmi ►
