Szittyakürt, 2007 (46. évfolyam, 1-6. szám)
2007-05-01 / 3. szám
2007. április JÏIÎÎVAKÔfcî 5. oldal zenáljának részévé teszi. Ám, csak az Egyesült Államok és Oroszország visel felelősséget azért, hogy ne hozzon létre ilyen fegyverzet-rendszereket. Nyilvánvaló, hogy ilyen feltételek mellett gondolnunk kell saját biztonságunk biztosítására. Ugyanakkor lehetetlen jóváhagynunk új, magas technológiás destabilizáló fegyverek megjelenését. Szükségtelen mondani, hogy ez azokra az intézkedésekre utal, amelyekkel elejét vehetjük, hogy az összeütközéseknek újabb teret engedjünk, különösen a világűrben. A csillagok háborúja már nem fantázia - hanem valóság. Az 1980-as évek közepe táján amerikai partnereink már be tudták fogni saját műholdjaikat. Oroszország véleménye szerint a világűr militarizációjának beláthatatlan következményei lehetnek a nemzetközi közösségre, és egy nukleáris korszak eljövetelét idézik elő. Nem egyszer tettünk kezdeményezéseket azzal a célzattal, hogy megakadályozzuk a fegyverek használatát a világűrben. Szeretném ma elmondani, hogy készítettünk egy egyezménytervezetet a fegyverek világűrben való alkalmazásának megakadályozására. A közeljövőben ezt hivatalos javaslatként szétküldjük partnereinknek. Dolgozzunk ezen együtt! Azok a tervek, hogy a rakétaelhárító védelmi rendszer egyes elemeit kiterjeszszék Európára, nem segíthetnek, csak zavaróak lehetnek. Kinek van szüksége arra, ami ezesetben elkerülhetetlenül egy fegyverkezési verseny következő lépése lenne? Az úgynevezett problémás országoknak nincsenek öt-nyolcezer kilométer hatótávolságú rakétalövedékeik, amelyek Európának tényleg fenyegetést jelentenének. És a közeljövőben és a jelen kilátások szerint beláthatóan nem is lesznek. És az a feltételezés, hogy például Nyugat- Európán át amerikai területre Észak-Koreából rakétát lőnének ki, nyilvánvalóan ellentmond a ballisztikai törvényeknek. Ahogy Oroszországban mondjuk, ez olyan mintha a jobb kezünkkel akarnánk a bal fülünket megfogni. És itt, Németországban, muszáj megemlítenem, hogy az Európai Hagyományos Fegyveres Erőkről Szóló Egyezmény helyzete milyen siralmas. Az Európai Hagyományos Fegyveres Erőkről Szóló Alkalmazott Egyezményt 1999-ben írták alá. Egy új geopolitikai valóság, vagyis a varsói blokk kiiktatásával számoltak. Hét év telt el, és csak négy állam ratifikálta a dokumentumot, beleértve az Orosz Köztársaságot is. A NATO országai nyíltan kijelentették, hogy ezt az egyezményt nem fogják ratifikálni, beleértve a szárny-korlátozásokra vonatkozó intézkedéseket is (bizonyos számú fegyveres erő telepítését a szárnyzónákba), amíg Oroszország meg nem szünteti katonai támaszpontjait Grúziában és Moldovában. Hadseregünk gyorsított eljárással távozik Grúziából. Amint mindnyájan tudják, megoldottuk grúz kollegáinkkal fennálló problémáinkat. 1500 katonánk van Moldovában, akik békefenntartó tevékenységet folytatnak, valamint védik a szovjet időkből fennmaradt lőszerraktárakat. E kérdésben folyamatosan tartjuk a kapcsolatot Solana úrral, aki ismeri helyzetünket. Készen állunk az ezirányú további lépésekre. És mi történik ezalatt? Ugyanekkor az úgynevezett mozgósítható arcvonal amerikai támaszpontjai egyenként ötezer emberrel állnak fel. Az derül ki, hogy a NATO arcvonal-erőit határainkra telepítette, mi pedig továbbra is szigorúan betartjuk az Egyezményben vállalt kötelezettségeinket, és egyáltalán nem reagálunk ezekre a lépésekre. Szerintem nyilvánvaló, hogy a NATO terjeszkedésének semmi köze a Szövetség modernizációjához vagy Európa biztonságának biztosításához. Ellenkezőleg, komoly provokációt jelent, ami csökkenti a kölcsönös bizalom mértékét. Jogunk van megkérdezni: Ki ellen irányul ez a terjeszkedés? És mi lett nyugati partnereink biztosítékaival, amiket a Varsói Egyezmény felszámolása után adtak? Hol vannak ma azok a nyilatkozatok? Senki sem emlékszik azokra. Veszem magamnak a bátorságot, és emlékeztetem a hallgatóságot, hogy mi hangzott el. A NATO főtitkárának, Wörnerúrnak 1990. május 17-i brüszszeli beszédét idézném. Ezt mondta: „készek vagyunk arra, hogy német területen kívülre ne telepítsünk NATO hadsereget, és ez a tény a Szovjetuniónak stabil biztonsági garanciát ad”. Hol vannak ezek a garanciák? A Berlini Fal köveit és betontömbjeit ajándékként már rég szétosztogatták. Ám nem feledhetjük, hogy a Berlini Fal leomlása csak egy történelmi választásnak köszönhetően vált lehetővé - és ez is a mi népünk választása volt, az orosz népé - a demokráciáért, a szabadságért, a nyitottságért és a nagy európai család minden tagjával való őszinte partnerkapcsolatért született választás. És most újabb elválasztó vonalakat és falakat akarnak építeni - ezek a falak talán virtuálisak, de mindazonáltal elválasztanak, kettévágják kontinensünket. Lehetséges, hogy megint hosszú évekre, évtizedekre és több politikus generációra lesz szükség, hogy megszüntessék és lebontsák ezeket az újabb falakat? Kedves hölgyeim és uraim! Egyértelműen az atomsorompó uralmának erősítése mellett vagyunk. A jelenlegi nemzetközi jogi alapelvek lehetővé teszik, hogy békés célokra nukleáris fűtőanyag előállításához szükséges technológiákat fejlesszünk. És sok ország jó okkal akar saját nukleáris energiát létrehozni energia-függetlensége alapjául. Ám azt is tudjuk, hogy ezekből a technológiákból rövidúton nukleáris fegyverek lehetnek. Ez komoly nemzetközi feszültséget teremt. Az Irán nukleáris programja körüli helyzet világos példával szolgál erre. És ha a nemzetközi közösség nem talál észszerű megoldást ennek az érdekeltségproblémának a megoldására, a világ hasonló, destabilizáló kríziseket fog elszenvedni, mivel több küszöbország van, nemcsak Irán. Mindnyájan tudjuk ezt. Állandó harcot fogunk folytatni a tömegpusztító fegyverek terjedésének fenyegetése ellen. Múlt évben Oroszország kezdeményezte, hogy urándúsításra nemzetközi központokat hozzanak létre. Nyitottak vagyunk arra, hogy ne csak Oroszországban legyenek ilyen központok, hanem olyan más országokban is, ahol jogszerű alapja van a nukleáris energia polgári felhasználásának. Azok az országok, amelyek nukleáris energiát akarnak fejleszteni, garantálhatnák, hogy ezekben a központokban való közvetlen részvételükön keresztül kapják az üzemanyagot. A központok pedig természetesen, szigorú IAEA felügyelet alatt működnének. A George W Bush, amerikai elnök által előterjesztett legutóbbi kezdeményezések egybevágnak az orosz kezdeményezésekkel. Úgy gondolom, Oroszország és az Egyesült Államok tárgyilagosan és egyenlően érdekeltek abban, hogy a tömegpusztító fegyverek telepítése és uralma egyre erőteljesebb atomsorompó alá essék. Pontosan a mi országaink, a vezető nukleáris és rakétahatalmak, azok. amelyeknek vezetőkként kell fellépniük újabb, szigorúbb atomsorompó-intézkedések kidolgozásában. Oroszország készen áll erre a munkára. Jelenleg is tárgyalásokat folytatunk amerikai barátainkkal. Általánosságban arról kellene beszélnünk, hogy létrehozunk egy teljes, politikailag ösztönző és gazdaságilag serkentő rendszert, minélfogva az államoknak nem lenne érdeke, hogy a nukleáris üzemanyag-körben saját hatalmat építsenek ki, de ettől még meg lenne a lehetőségük, hogy nukleáris energiát fejlesszenek, és energia-lehetőségeiket megerősítsék. Ezzel kapcsolatban részletesebben a nemzetközi energia-együttműködésről fogok beszélni. A Szövetségi Kancellár asszony is szólt erről röviden - említette, érintette a témát. Oroszország az energiaszektorban egységes piaci alapelveket és mindenkinek átlátható feltételeket kíván teremteni. Nyilvánvaló, hogy az energiaárakat a piacnak kell meghatároznia, ahelyett hogy az politikai spekuláció, gazdasági nyomás vagy zsarolás tárgya lenne. Nyitottak vagyunk az együttműködésre. Minden fontos energia-projektünkben részt vesznek külföldi vállalatok. Különféle becslések szerint az oroszországi olajkitermelés 26%-át - kérjük, gondolkodjanak el ezen a számon -, tehát az oroszországi olajkitermelés 26%-át külföldi tőke végzi. Próbáljanak csak hasonló példát találni, ahol kiterjedt orosz üzlet nyugati országokban kulcsfontosságú gazdasági szektorokban vesz részt. Ilyen példa nem létezik! Erre nincs példa. Felidézném az Oroszországon belüli külföldi beruházások és Oroszország külföldi beruházásainak paritását. A paritás körülbelül 15 az 1-hez. És ez nyilvánvaló példája az orosz gazdaság nyitottságának és stabilitásának. A gazdasági biztonság az a szektor, amelyben mindenkinek egyenalapelvekhez kell tartania magát. Készek állunk a tiszta versenyre. Ezen okból az orosz gazdaságban egyre több és több lehetőség jelenik meg. Szakértők és nyugati partnereink tárgyilagos értékelést adnak ezekről a változásokról. Oroszország teljes OECD hitelképessége javult, és Oroszország a negyedik csoportból a harmadikba lépett át. Münchenben ma szeretném megragadni az alkalmat, hogy német kollegáimnak megköszönjem a fenti döntésben nyújtott segítségét. Továbbá, mint tudják, Oroszország WTO-hoz való csatlakozásának folyamata végső fázisába lépett. Rámutatnék, hogy hosszú, nehéz megbeszélések során nem egyszer hallottunk a szólásszabadságról, a szabadkereskedelemről és az egyenlő esélyekről, de valami okból kizárólag az orosz piac vonatkozásában. Van még egy fontos kérdés, amely közvetlen hatással van a globális biztonságra. Ma sokan beszélnek a szegénység elleni küzdelemről. Mi is történik valójában ezen a területen? Egyrészt pénzügyi forrásokat különítenek el a világ legszegényebb országait segítő programokhoz - néha jelentős pénzügyi forrásokat. Ám, hogy őszinték legyünk - és ezt itt sokan tudják - az adományozó országok vállalatainak fejlődéséhez kacsolódóan. Másrészt pedig, a fejlett országok egyidejűleg megtartják mezőgazdasági szubvencióikat és korlátozzák egyes országok hozzájutását a magas technológiás termékekhez. Mondjuk ki a dolgokat, ahogy vannak - az egyik kéz jótékony segítséget oszt, a másik pedig nemcsak megőrzi a gazdasági hátrányt, de le is fölözi az ebből származó hasznot. A növekvő társadalmi feszültség a sújtott régiókban kétségtelenül a radikalizmus, szélsőségesség növekedését eredményezi, valamint táplálja a terrorizmust és a helyi konfliktusokat. És ha ez egy olyan régióban történik, mint - mondjuk - a Közel-Kelet, ahol a feszültség, hogy a világ tisztességtelen, egyre nő, akkor megvan a veszélye a globális destabilizációnak. Nyilvánvaló, hogy a világ vezető országainak látniuk kell ezt a fenyegetést. És ezért a globális gazdasági kapcsolatoknak demokratikusabb, tisztességesebb rendszerét kell kiépíteniük, egy olyan rendszert, amely mindenkinek megadja a fejlődés lehetőségét. Kedves hölgyeim és uraim, a Biztonsági Politikáról Szóló Konferencián lehetetlen nem említeni az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (OSCE) tevékenységét. Amint ismeretes, ezt a szervezetet azért hozták létre, hogy a biztonság minden aspektusát vizsgálja: hadi, politikai, gazdasági és emberi aspektusát, különösen pedig az e területek közötti kapcsolatokat. Mit látunk, mi történik ma? Azt látjuk, hogy ez az egyensúly nyilvánvalóan rombadőlt. Az emberek az OSCE-t olyan alantas eszközzé próbálják alakítani, melynek célja egy ország vagy országcsoport külpolitikai érdekeinek elősegítése. És ezt a feladatot szintén az OSCE bürokratikus apparátusa végzi, amelynek egyáltalán semmi köze az alapító atyákhoz. A döntéshozatali folyamatokat és az úgynevezett nem-kormányzati szervezetek bevonását ehhez a feladathoz igazították. Ezek a szervezetek formálisan függetlenek, de céltudatosan finanszírozottak, és ezért irányítás alatt állnak. Az alapítóiratok szerint a humanitárius szférában az OSCE célja segíteni a tagországokat, hogy kérésükre a nemzetközi emberjogi normákat elismerjék. Ez fontos feladat. Mi támogatjuk. Ám ez nem jelenti az országok belügyeibe való beavatkozást, különösen pedig azt nem, hogy egy olyan rezsimet ültetünk a nyakukra, amely meghatározza, ezeknek az országoknak hogyan kell élniük és fejlődniük. Nyilvánvaló, hogy egy efféle beavatkozás egyáltalán nem segíti elő demokratikus államok kibontakozását. Ellenkezőleg, függővé teszi őket, és következésképpen politikailag és gazdaságilag instabillá. Reméljük, hogy az OSCÉ-t elsődleges feladatai fogják irányítani, és az uralkodó államokkal tiszteleten, bizalmon és átláthatóságon alapuló kapcsolatokat fog kiépíteni! Kedves hölgyeim és uraim! Összegzésképp a következő megjegyzést tenném. Nagyon gyakran folyamodnak hozzánk - és hozzám személyesen - partnereink, beleértve európai partnereinket is, azzal, hogy Oroszország vállaljon egyre aktívabb szerepet a világügyekben. Ezzel kapcsolatban egy apró megjegyzést tennék. Aligha szükséges bennünket erre ösztökélni. Oroszország több, mint ezeréves történelmű ország, és gyakorlatilag mindig élt azzal az előjoggal, hogy független külpolitikát folytasson. Nem fogjuk ma megváltoztatni ezt a hagyományt. Ugyanakkor mindannyian tudatában vagyunk, hogy miképpen változott meg a világ, és reális elképzelésünk van lehetőségeinkről. És természetesen, olyan felelős és független partnerekkel kívánunk együttműködni, akikkel együttdolgozhatunk egy tisztességes és demokratikus világrend megalkotásán, ami biztonságot és jómódot biztosít nem csak kiválasztott keveseknek, hanem mindenkinek. Köszönöm figyelmüket. (2007. 02. 10. A beszéd oroszul hangzott el Ford.: Parragh Mónika)
