Szittyakürt, 2007 (46. évfolyam, 1-6. szám)

2007-05-01 / 3. szám

RUDOLF-PER 12. TÁRGYALÁSI NAP -UTOLSÓ AKTUS 2007. március 15. (Günter Deckert tudósítása, W G. Müller megjegyzéseivel és kommentárjaival) 6. oldal _________________________«lîîVAKOfcî_______________________ ___________2007. április A revizionizmus újabb győzelme. Az ellen­ség felfedte arcát, és az arc nem szép, hanem tudatlan, arrogáns és brutális. A ténybizonyí­­tékok minden bemutatását elvetették és az összes szakértő meghallgatását megtagadták. Könyvei közül legalább egyet, az Előadások a holocaustról” címűt el fogják égetni a legde­mokratikusabb Németországban, amely vala­ha is létezett. A belőle származó bevételt el fog­ja tőle lopni az állam — azért, hogy elküldje Izraelnek? Emberi méltóságát megsértették azáltal, hogy megbilincselve vitték a bíróságra. Egy kicsit több rendőr (van jelen), mint általában (elvégzik) a mindvégig nagyvonalúan folytatott, szokásos ellenőrzéseket. - A média és a hallgató­ság érdeklődése korlátozott. — A nagy teremmel szemközt két csapat, kamerával, közülük az egyik az Al Dzsazira arab TV Berlini Tudósítóstábja. A ter­men belül nincs fényképezés. A sajtó nem készít felvételeket, sem a termen belül, sem azon kívül. Az újságírók testületéből heten vannak jelen, kö­zöttük a „Mannheim Morgen” újságírója (MM). A kezdést 16 óra 15 percre tervezték, a tényleges kezdés azonban 16 óra 19 perckor volt. A hallgató­ság soraiból csak kevesen keltek fel amikor G. Ru­dolf megjelent a teremben, kevéssel azelőtt, hogy a Bíróság előjött a „katakombából”. Grossmann ügyészen, Bock ügyvéden és a Bossi- Bureau emberén kívül hét rendőr és egy bírósági hivatalnok volt jelen - valamennyien felfegyver­kezve. Továbbá egy személy az Állambiztonsági Rendőrség tagjai közül. Az egyéb jelenlévők mintegy ötvenen voltak, kö­zülük három nő az antifasiszta (zsidó?) sarokból, egyikük a közismert Hunchback. - Néhány ember hosszú utat tett meg. Amikor a Bíróság, ismert összetételében, belé­pett a terembe, mindenkinek fel kellett állnia, ele­get téve a „jó modornak”, mivel az ülve maradást a Bíróság megvetésének értelmeznék, hiszen a Bíró­ság (a feltevés szerint) a „ nép nevében” szolgáltat igazságot. Általában (az engedetlenséget) normális körülmények között megfelelő büntetéssel sújtják. [Úgy tűnik, hogy az az eszme, miszerint enge­detlenség, ha nem állnak fel, ellentmond an­nak az eszmének, mely szerint az ítélkezés a „nép nevében” történik. Milyen nép nevé­ben? - W G. Müller] A Bíróság elnöke, Schwab, kihirdeti az ítéletet, amelyet a hallgatóság állva hallgat végig: 1. 30 hónapi börtön - ugyanannyi, amennyit az ügyész indítványozott: 2. 21 600 euro pénzbüntetés (az „Előadások a holocaustról” című könyv 720 példányának eladá­si áráért): 3. az „Előadások a holocaustról” elkobzása..., ami a példányok megsemmisítését jelenti: ez meg­nehezíti, hogy bárki hozzájusson e könyv példá­nyaihoz. [Micsoda? Könyvégetések a legdemok­ratikusabb államban, amely valaha is létezett német földön? — W G. Müller] Ezután elrendelték, hogy a hallgatóság üljön le. Schwab ítéletindokolása a következő:- G. Rudolf visszaeső bűnös (a Stuttgarti Megyei Bíróság 1995-ben 14 havi börtönre ítélte a „Rudolf­­szakértői jelentésért”).- A 130. § minden kritériumának eleget tesz az eset: az igazság ellen irányul, mivel ő tagadja a holo­caustot..., ezáltal sérti a halottak emlékét. Folytató­lagosan a holocausttagadás előmozdítóinak ismert stílusában ír.- A szólásszabadság ide nem vonatkozik, mivel az Alaptörvény szerint az korlátozhatja a harmadik személy védelmét, és a Német Szövetségi Köztár­saság ezen az úton jár, mert ez az út nem vitatható. [Micsoda? A halottak még mindig élő szemé­lyek? Meddig? - W G. Müller]- Az Alaptörvénynek, a tudományok szabadsá­gával kapcsolatos 5. szakasza sem alkalmazható, mivel ő nem tudományos módon dolgozik és dol­gozott. [Minden kérelmet, amely annak megha­tározására irányult, hogy G. Rudolf tudomá­nyosan tevékenykedett-e vagy sem, elutasított a bíró. Hogyan lenne a bíró képesítve ennek megállapítására minden tudományos képzett­ség nélkül? - W G. Müller] Ő csak kiértékelte má­sok (munkáját) [Leplezetlen HAZUGSÁG!!! Hol van ennek az állításnak a bizonyítéka? - W G. Müller] és azzal kérkedett, hogy ő egyedül „magá­ba szedett minden bölcsességet egy kanállal”. [Ugye, okos ez a fickó? Ezért járt jogi iskolába? Rudolf sohasem állította magáról, hogy „bölcs”. Ezt a „bölcsességet” egy további mocskolódás­­ként tulajdonították neki. Egyáltalán nem a „bölcsesség” volt a vitatéma: a tények voltak azok. De sokkal nehezebb vitatkozni a té­nyekről. De ez a tipikusan zsidó módszer: ami­kor nem képes elutasítani a tényeket, az isme­retlenség homályában hagyja vagy bemocs­kolja a hírvivőt. Vagy a legjobb módszer: haj­szát indít ellene és börtönbe csukatja. - W G. Müller] „Ne tartsa magát fontosnak!”. Az ügyész már megmondta neki ezt, és ez a helyes álláspont. [Hogyan és mikor állította magáról G. Rudolf azt, hogy fontos? Soha, sehol. O eléggé tudós ahhoz, hogy tudja: csakis az ő tudományos ké­pesítéssel rendelkező társai hozhatnak róla ilyen ítéletet. És közülük sokan éppen ezt tet­ték. Ha viszont ő nem fontos, miért büntették meg? - W G. Müller]- Schwab a „ tudomány” szónak ezt az értelme­zését a Karlsruhe-i Alkotmánybírósággal védi, ame­lyet G. Rudolf erőteljesen támadott. [Németország­nak nincs Alkotmánya. A német népet mind a mai napig nem kérdezték meg sohasem (pél­dául népszavazás keretében), hogy jóváhagy­­e valamilyen Alkotmányt. - WG. Mülle A Az Al­kotmánybíróság fogalmazása nagyon jól sikerült. [Fel van-e hatalmazva a bíró, hogy megítélje felet­tesei munkájának értékét? - W G. MülleA Általános értelemben ezt mondta: „.. .Tudományos az, ami az igazság felfedezését szolgálja formában és tartalmá­ban.” [Milyen értelemben nem szolgálja G. Ru­dolf munkássága az igazság felfedezését? Hol és mikor hazudott, torzított, hagyott el, vagy tett hozzá a tényékhez, hol és mikor nem vett figyelembe, hamisított, koholt stb. valamit a bizonyítékai közül? -W.G. MülleA Egyedül a Bí­róságok vannak abban a helyzetben, hogy kiérté­keljék a megfelelő tudományos szigorúság kérdé­sét. [Minden kérelmet, amely arra irányult, hogy tudományos végzettséggel rendelkező szakértőknek tegyék fel ezt a kérdést, ismétel­ten elutasított ez a bíró. A bíróknak nincs tu­dományos, illetve történelmi képzettségük, il­letve ismeretük, amely alkalmassá tenné őket erre az értékelésre. Mit szólna ahhoz a bíró, ha tudósok vagy történészek hoznának jogi ítéleteket? Ez a kijelentés egyedül ennek a bí­rónak arroganciáját, tudatlanságát és a hata­lom által kiváltott őrületét bizonyítja. - W G. MülleA-További alátámasztásként Schwab idéz az „ Előadások a holocaustról”különféle helyeiről, kü­lönválasztja és támadja azokat, anélkül, hogy érde­kelné, hogy fogadja azt G. Rudolf. - Irgalomból szá­mításba vették, hogy G. Rudolf elkerülte, hogy va­laki másnak a szekere elé legyen fogva, és a (Bossi) ügyvéden keresztül kinyilvánította azt a szándékát, hogy vissza akar vonulni és normális családi életet óhajt élni. Ezt megteheti, ameddig megtartja a Né­met Büntető Törvénykönyv normáit.- A büntetésre vonatkozó döntést illetően számí­tásba lett véve, hogy ő megvallotta a tetteit, azokat objektíve és szubjektíve szemlélve. [Érdekes meg­állapítás. Tudja-e bárki is, hogyan szemlélnek egy vallomást objektíve vagy szubjektíve? Ha az emberek nem értik a bírót, ez még mindig érvényes ítélet? — W G. MülleA A büntetés csök­kentése érdekében fontolóra lett véve, hogy ő ér­zékeny a bebörtönzésre, és hiányzik a családja (az USÁ-ban van).- Ezt a büntetést növeli a korábbi jelentős bün­tetés (Stuttgarti Megyei Bíróság), az, hogy a revizi­onizmus volt a megélhetési forrása, [Mi a baj ez­zel? Számtalan zsidó ír könyveket, készít fil­meket, tart előadói utakat, működik mint ügyvéd, újságíró stb. a „holocausttal” kapcso­latban annyira, hogy az egy teljes iparággá virágzott ki, ahogy ezt például Norman Filkenstein dokumentálta. De egy német nem teheti ezt? Más törvények vonatkoznak a né­metekre? - W G. MülleA és még felhasználta az internet lehetőségeit is. [Közvetlen támadás az interneten való szólásszabadság ellen. A néme­teket előtérbe helyezve. A zsidók nagyon igénylik őket. - W G. MülleA- Az internetes cselekményért járó 20 hónapot „engedték el” az „Előadások a holocaustról”című könyvért járó 22 hónap helyett. Ebből adódóan 36 hónap összbüntetés volt tervezve, amely a bű­nért járó megfelelő büntetés volt. Befejezésül a bíró a következő határozatokat hir­dette ki: 1. Az elkobzási határozatot érvénytelenítették (az „ Előadások a holocaustról” eladott példányai mi­att) 21 600 eurora változtatták. 2. A 2007. január 29-i letartóztatási határozat ér­vényben marad. Ez szigorított börtönt jelent, ami magában foglal bizonyos korlátozásokat a börtön­­büntetés letöltése folyamán (ez azt jelentheti, hogy korábbi szabadon bocsátás nem lesz engedélyez­hető, és/vagy kiegészítő elzárást is le kell töltenie). Röviddel ezután a Bossi Bureau-ból való ügyvéd szót kért és G. Rudolf-val röviden összepillantva kijelentette, hogy ebben az ügyben tartózkodni akarnak a további jogi eszközök igénybevételétől. Schwab Grossmannhoz fordul. Majd /ovid gondol­kodás” után (?) kihirdeti, hogy az ügyész egyetért. Ezért a Bíróság elnöke most kihirdetheti, hogy ez az ítélet jogerős. A következő jogok ezáltal érintet­lenül maradnak: a) a felülvizsgálathoz való jog, b) fellebbezési jog az Alkotmánybírósághoz, c) felleb­bezési jog az elzászi Strasbourgban lévő Európai Emberjogi Bírósághoz. (Ford.: Tudós-Takács János)

Next

/
Oldalképek
Tartalom