Szittyakürt, 2007 (46. évfolyam, 1-6. szám)
2007-11-01 / 6. szám
2007. december 2. oldal «lîîVAKÔfcî ► a nemzet testétől és leikétől idegen, marxista „világforradalmárok”, akik - néhány kivételt leszámítva — vakondok módjára a föld alá bújtak, szabotáltak és a honvédeket dezertálásra, a munkást szabotálásra biztatták. Amikor a „felszabadítás” szélesre tárta a kapukat az egész banda számára, akkor 1945-ben azzal kezdte, hogy a szegedi katolikus káplánnak, Nagy Józsefnek sürgettek kötelet, mert az cikkeket írt a — nyilas — Magyarságban. Az 1948-ban napidíjjal tüntető pesti külvárosi csőcselék már feliratos táblákat hordozott, amelyek kötelet követeltek Mindszentynek, mert ő szintén írt: Innitzer érseknek Bécsbe és Spellman kardinálisnak Netu York-ba... A földbirtokreformra vonatkozó rendelkezést 1945.600. szám alatt 1945. március 15-én bocsátotta ki az ideiglenes kormány. A gyűlölet, amellyel e reformot útjára bocsátották, abban leli magyarázatát, hogy az oroszok a nagybirtok felosztásával a fóldéhes mezőgazdasági munkásokat akarták becsalogatni a kommunista pártba. Ez a rendelet már első fogalmazásában is az egyházi birtok 90%-át érintette. Ezen felmérhetetlen anyagi veszteség ellenére a püspöki kar nem győzte eléggé hangsúlyozni az egészséges földbirtokreform szükségességét. A kommunista judeo-bolsevizmus minden eszközt felhasznált arra, hogy az egyházat térdre kényszerítse és a saját politikájának az eszközévé tegye. Először a keresztény egyházak vezetőit távolították el. Ravasz László püspököt a Református Egyház éléről fenyegetésekkel lemondásra bírták, de Ordas Lajost az Evangélikus Egyház vezető püspökét és Mindszenty Józsefet, a Katolikus Egyház hercegprímását a rendőrség vitte el. Magyarország hercegprímásának bemocskolására megrendezték a bolsevista párt leginkább vérfagyasztó bírósági mutatványát. 1947 tavaszán kerítettek sort a katolikus egyesületek kivégzésére, nem véletlenül akkor, amikor mindenütt összeesküvéseket „fedeztek fel”, és a szálak a politikai rendőrség szerint mindig a katolikus egyesületekhez vezettek. Erre hivatkozva rendelte el Rajk László belügyminiszter az ország összes katolikus egyesületének feloszlatását. A vörös hadsereg oltalma alatt a vallásellenes propaganda gyorsan lendületbe jött. Vallásellenes tanfolyamok indultak. Hitellenes újságok, folyóiratok, könyvek és röpiratok hatalmas példányszámban jelentek meg. Az iskolákban és nevelőintézetekben a tanítást az ateista marxizmus elvei szerint folytatták. Ezt a vallásellenes hadjáratot Mindszenty hercegprímás így jellemezte: „Ilyen erővel sohasem lépett még küzdelembe a pokol. A hivatalosan istentelen birodalom harcol egységesen, megállás nélkül, izzóan gyűlölő akarattal az Isten, vallás, egyház ellen — az iskola, rádió, sajtó, irodalom, színpad, művészet, dobogó, falragasz, képek, karikatúrák, rajzok, templomrablások és szentségtelenítések stb. eszközeivel. ” Napirenden voltak az egyházi kirakatperek, a papi letartóztatások és deportálások. A politikai rendőrség zaklatásai a legkisebb magyar falvak lelkészeit is elérték. Mindszenty József hercegprímás nemcsak meghirdette, de a szovjet megszállókkal és csatlósaikkal folytatott bátor és semmilyen áldozattól vissza nem riadó harcában napról napra meg is valósította a legszebb és legnagyobb magyar programot: „Állok Istenért, Egyházért, Hazáért, mert ezt a kötelességet rója rám a nagyvilágon legárvább népem történelmi szolgálata. Nemzetem szenvedése mellett a magam sorsa nem fontos” Ezért a hitvallásért vállalta az éjjelt is nappallá tévő munkát... A rágalomhadjáratot, a kommunista börtönök pokoli kínzásait, az életfogytiglani fegyházra szóló ítéletét, az amerikai követség félfogságát, a száműzetést, sőt az érseki széktől való megfosztást is. Füzér Julián OEM szavaival élve: „Előtte az egyház történetében se kardinális, se püspök nem tette meg azt, amit Ő. Betegen, öregen, szegényen, papucsban járva, mert a lábára nem lehetett cipőt húzni, bejárta a szabad világot, hogy találkozzék magyarjaival és megerősítse őket hitükben és magyarságukban. Ezekből a látogatásokból tapasztalták meg az emigráns magyarok, hogy Mindszenty bíboros nemcsak nagy magyar, nemcsak eszményi lelkipásztor, hanem szent is. ” Hatvan esztendővel ezelőtt, 1947. augusztus 15-én indult el a Boldogasszony Évének országos ima- és engeszteléssorozata, amelynek az ország különböző városaiban, Mária-kegyhelyein adtak otthont. Ez a XX. századi Magyarország egyik leginkább kiemelkedő katolikus mozgalma, egy ország katolikus híveinek másfél éves lelkigyakorlata volt. Mindebbe természetesen beletartozott a hit védelme is a materialista-ateista támadások ellenében. Az 1948-as év lett a döntő agresszió éve, amikor is a baloldali politikai erők hatalmas támadása zúdult az egyházra. Először azt a Katolikus Karitászt semmisítették meg, amely közvetlenül a háború után 126 népkonyhával milliókat mentett meg az éhhaláltól. Ezután következett a judeobolsevizmus rohama a szerzetesrendek ellen. Több mint 2000 szerzetest téptek ki kolostorukból és internáltak, és 7000 apáca is az üldözés áldozata lett. 1948. december 26-án letartóztatták Mindszenty József hercegprímást, az egyetemes magyarság nagy alakját, aki — amint azt Dr. Mészáros István mondotta — az alapvető emberi szabadságjogok kiemelkedő jelentőségű, hőslelkű védelmezője volt. A gondosan előkészített kirakatper végén, 1949. február 8-án Mindszenty Józsefet, Magyarország hercegprímását, életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. Hosszú éveket töltött az ún. Gyűjtőfogház emberhez méltatlan cellájában, ahol még őreinek sem volt szabad beszélniük vele. Nem sokkal az 1956-os forradalom és szabadságharc előtt vidékre vitték. Felsőpetényi fogságából azután a honvédség egyik páncélos különítménye szabadította ki október 30-án. A győzelmes forradalom a magyar vallási közösségek vezetőit visszahelyezte egyházi méltóságukba: Mindszenty József hercegprímást, Ordas Lajos evangélikus és Ravasz László református püspököt. Amikor a szovjet tankok november 4-én eltaposták a magyar szabadságot, akkor a hercegprímás az amerikai követségen keresett menedéket. Hosszú 15 esztendőt töltött az ávós kopóktól körül vett épületben. Amikor azután személye kezdett kellemetlen lenni, akkor különböző ajánlatokkal próbálták a hercegprímást megkörnyékezni. Kegyelmi kérvény aláírására akarták rávenni, amnesztiát ígérgettek és szabad elvonulást Nyugatra. Mindszenty azonban mindent visszautasított. A későbbiekben ezt a sziklaszilárdságot még vatikáni körökben is csökönyösségnek minősítették, elítélve a hercegprímás állhatatosságát. 1971. szeptember 28-án — a Vatikán, Washington és a kommunista magyar állam képviselőinek előzetes tárgyalásai után — VI. Pál pápa határozott kívánságára Mindszenty elhagyta az amerikai nagykövetséget és Rómába, majd később Bécsbe utazott. „Ha az ellenem táplált szenvedélyek vagy az Egyház szempontjából súlyosan latba eső megfontolások ezt nem tennék lehetővé [vagyis azt, hogy Magyarországon maradjon], magamra vállalom életem talán legsúlyosabb keresztjét is: kész vagyok elhagyni hazámat is, hogy a száműzetésben folytassam vezeklésemet egyházamért és népemért. Alázatosan teszem le ezt az áldozatomat is Szentséged lábaihoz, azzal a meggyőződéssel, hogy a legnagyobb egyéni áldozat is kicsinnyé törpül, ha Isten és az Egyház ügyéről van szó. ” Mindszenty Józsefből zászló, a kereszténység zászlaja lett az egész világ számára. Nem keresett soha középutat zz ateista bolsevizmus felé, mert tudta, hogy a kommunista politika és stratégia csak az igent és nemet ismeri. A kirakatper idején, fogságban, internálása éveiben, majd pedig Nyugaton törhetetlen bizonyítékát adta Krisztus iránti hűségének. Ezért megdöbbentő, hogy a Montini bankárcsaládból származó VI. Pál pápa — ígérete ellenére - megfosztotta Mindszenty Józsefet az „esztergomi érsek és Magyarország hercegprímása” címétől. A pápai határozat óriási visszhangot keltett nemcsak a rabországban vagy a száműzetésben élő magyarokban, hanem világszerte is. Mindszenty neve már nemcsak magyar, hanem világviszonylatban is egyet jelent a kereszténység fogalmával és azzal a maradék erővel, amely még fel meri venni a harcot a kereszténység legnagyobb ellenségével: a bolsevizmussal szemben. Nyitás keletre! Ez Isten elárulása. Már nem is naivitás, hanem a hívek legveszélyesebb elárulása. Bogdán József Egy csúrogi házban Nem szóltam semmit, Magyarok voltak, Mondj Miatyánkot, csak némán álltam, szerettek, hittek, hallottam bentről, egy csúrogi házban. most látnak-e minket? egy korhadt keresztről. Egy kitört ablak, Nyakig az őszben, Mondj Üdvözlégyet, korhadó ajtó, akik itt állunk, minden időben, sok elfojtott jajszó. remeg az állunk. a dögtemetőben. Az itt lakóknak Minket nem lőnek Emlékezz ember, hatvannégy éve a tömegsírba, Csúrog és Mozsor, rút halál volt a bére. de elmegyünk sírva. sok elföldelt mosoly. Bűnösök voltak! Anyát keresni! Elföldelt álom, mondja a csürhe, Magyarországra, bezúzott remény szól harcias kürtje. ám nincs, aki várna. hol gyilkolni erény. Magyarok voltak, Nem szóltam semmit, Nyugodj békében ez volt a vétkük. csak némán álltam, mondtam a házban, Ma imádkozz értük. egy csúrogi házban. Csúrogon jártam. Törökkanizsa 2005 októbere Oskar Simmel professzornak a német Rheinischer Merkur c. hetilapban megjelent Nein, ’Herr Papst!’ c. tanulmánya szerint a keresztény ókor elején azokat tartották mártírnak, akik Krisztus megvallásáért börtönt vagy száműzetést szenvedtek. A mártírokat különös kötelék fűzte Krisztushoz és ezzel a kitüntető névvel illették őket: „Christophoroi” — Krisztus hordozói. „ Önmagában véve is megdöbbentő és rettenetes, hogy Mindszenty letételével az egyház legfőbb értékét áldozták fel az egyházpolitikai megfontolások oltárán. Mert nem a földi értelemben vett becsületről van szó, hanem a mártírium páratlan, egyedülálló jeléről, amire a Kr. u. III. század közepén a római presbiterek utaltak. Róma Mindszenty-ellenes döntése ezt az értéket kérdőjelezi meg. Azt mondják, hogy a letétel „lelkipásztori okokból” volt szükséges. A lelkipásztori céloknak sokkal többet használt volna, ha megtartják a hitvallás erejét, amit Mindszenty testesített meg, ha tehát megőrzik a hitvallást, amelynek a magyar bíboros Keleten és Nyugaton egyaránt milliók és milliók szemében élő szimbóluma volt és ma is az.” Magyarország hercegprímása nem tudta meggyőzni a pápát Az idealista pápa hitte, de a realista bíboros hercegprímás nem, hogy a „keleti politika” változtat a magyar egyház helyzetén. A „keleti politika” nemcsak közeledés volt a kommunista kormányok felé, hanem megértést, elismerést, hallgatag jóváhagyást is jelentett. A nagy üstököst, aki a börtön falain keresztül is bevilágította a magyar eget, Róma kioltotta. Az ellenállás szimbólumát, a meg nem alkuvás példaképét félreállították az új keleti politika útjából... „Mindszenty bíboros — olvasható Mészáros István: Mindszenty bíboros emléke 1975-1993közötte, tanulmányában — nem csupán evilági-földi értelemben kiemelkedő személyiség, hanem a bíboros szentéletű ember volt, aki hősi fokon gyakorolta az erényeket. Boldoggá avatására először azok a külföldi magyar papok gondoltak, akik 1976. augusztusában az USA-ban, Philadelphiában gyűltek össze az Eucharisztikus Világkongresszus alkalmából. A kezdeményezés lelke P. Füzér Julián ferences atya volt. ” 1986-ban P. Füzér atya megjelentette „Szentnek kiáltjuk”c. könyvét Mindszenty hercegprímás igazi mivoltának megismerésére. Rómában pedig a Szentté Avatások Kongregációjában 1986. április 12-én tette meg az első lépéseket. 1987. május 31- én a bécsi érsek Hans Hermann is megindította a boldoggá avatás folyamatát. Végre 1992. március 28-án Magyarországon is elhangzott a hivatalos bejelentés Mindszenty József bíboros boldoggá avatási eljárásáról... Az isteni gondviselés ajándéka lesz Mindszenty József hercegprímás oltárra emelése. Minden magyar legyen szentté avatásának lankadhatatlan munkásai
