Szittyakürt, 2007 (46. évfolyam, 1-6. szám)
2007-11-01 / 6. szám
10. oldal «lîTVAKÔfcî 2007. október Dr. William Pierce: DEMOKRÁCIA ÉS PROPAGANDA Kiértékelem a visszajelzéseket, amiket előadásaimra kapok, a hallgatók elmondják aggodalmaikat és gondolataikat, és olykor hasznos ötleteket is adnak új történetekkel kapcsolatban, amelyekről máskülönben nem tudhatnék. Egy dolog, amire mindig újból és újból emlékeztet a hallgatói visszajelzés: számos hallgatóm még mindig nem tett magáévá egy üzenetet, amit belefoglalok majdnem minden előadásomba, és ez a zsidó médiairányítás központi jelentősége minden problémánkra vonatkozóan. Sok hallgató, talán a többség, még mindig azt hiszi, hogy ha a fehér közvéleményt valahogyan felbosszantják, akkor kiszavazhatjuk magunkat a problémáinkból. Amikor azt mondtam, hogy a televízió korában a demokrácia egész eljárása csupán egy szégyenteljes illúzió, nem hittek nekem. Még mindig azon az elgondoláson csüngnek, hogy a demokrácia együtt jár a fehér faj életével, vagyis mindig velünk marad, és arra kell támaszkodnunk, hogy leküzdjük a problémáinkat. Úgy tűnik, ezt az elgondolást olyan mélyen belevésték a tudatukba, hogy a kigyomlálása valódi traumával jár. Nos, biztosak lehetnek abban, hogy a trauma már útban van, de néhányunknak eközben kötelessége a helyzet megértése. Máshol már néhány mondatot idéztem egy 1928-ban megjelent könyvből, amelynek címe: „Propaganda”, és szerzője a zsidó Edward Bernays. Most ismét idézek Bernays könyvéből, hogy kicsit többet adjak üzenetének lényegéből: „A tömegek szokásainak és nézeteinek tudatos, szervezett és intelligens manipulálása fontos elem a demokratikus társadalomban. Akik manipulálják a társadalomnak ezt a láthatatlan mechanizmusát, egy láthatatlan kormányt alkotnak, olyat, amely az országunk fölött az igazi hatalmat gyakorolja. Olyan emberek kormányoznak bennünket, olyanok formálják gondolatainkat, ízlésünket, szuggerálják nagyrészt az eszméinket, akikről sohasem hallottunk. Ez logikus következménye annak a módnak, ahogy a demokratikus társadalom szerveződött. Ezen a módon nagyon sok embernek kell együttműködni, ha úgy akarnak együtt élni, mint egy simán működő társadalom... Bármilyen magatartást választ is valaki ezzel a helyzettel szemben, tény marad, hogy a mindennapi életünk csaknem minden cselekedetében, mind a politikai, mind az üzleti élet területén, a szociális magatartásunkban vagy az erkölcsi gondolkodásunkban viszonylag kis létszámú embercsoport irányít minket..., olyanok, akik értik a tömegek lelki folyamatait és társadalmi mintáit. Ők azok, akik rángatják a drótokat, amelyek a közvéleményt irányítják, akik felhasználják a régi társadalmi erőket, és új utakat találnak ki a világ irányítására... Olykor hivatásos propagandista gyakorolja a hatást a közvéleményre, máskor az erre a feladatra kijelölt amatőr. A fontos az, hogy a propaganda egyetemes és folytonos legyen; és összességében éppen úgy irányítsa a közvélemény minden szeletét, mint egy hadsereg a katonái testét... A tömegpszichológia tanulmányozása feltárta a tanulmányozók számára a társadalom láthatatlan kormányzásának lehetőségeit azon motívumok manipulálásával, amelyek ténylegesen elhelyezik az embert a csoportban... így természetszerűen felmerül a kérdés: ha megértjük a csoport lelkületének mechanizmusát és motívumait, nem lehetséges-e a tömegeket akaratunknak megfelelően irányítani, anélkül, hogy ők tudnák ezt? A propaganda friss gyakorlata bebizonyította, hogy ez lehetséges, legalábbis bizonyos pontig és bizonyos határok között... Egy komoly szociológus sem hiszi, hogy a nép szava valamilyen isteni vagy különösképpen bölcs és emelkedett eszmét fejez ki. A nép szava a nép gondolatát fejezi ki, és ez utóbbit a nép számára azok a csoportvezetők alakítják ki, akikben a nép hisz, és azok, akik értik a közvélemény manipulálását... Akár valamely hivatali tisztségre való választás problémájában, akár az új problémák értelmezésében és népszerűsítésében, akár pedig a közügyek mindennapos kezelésében, a közösségi életnek igen fontos része a propaganda alkalmazása, amely gondosan a tömegek lelkületéhez van formálva. Ez lényeges kelléke a politikai életnek.” Meg kell említenem, hogy Bernays könyve önmagában véve nem mély, és különösképpen nem is értékes. Csupán néhány önmagában nyilvánvaló tényt mutat be azzal a módszerrel kapcsolatosan, ahogy egy modern társadalom működik. A propagandában érdekelt személyek számára sokkal hasznosabb könyvek állnak rendelkezésre. Az a tény, hogy Bernays zsidó, kizárólag azért fontos, mivel ő hangsúlyozza a propaganda, a tömegmédia, a pszichológia és mások manipulálásának fontosságát, és mindezek mindig is a zsidók különleges érdeklődésének tárgyai voltak. Az is jelentős, hogy ők napjainkban éppen olyan otthonosak ezen a területen, mint Bernays és Freud idejében voltak. Azért választom Bernays könyvét az idézésre, mert tömörebb és világosabb összegzést ad a propaganda szerepéről a modern életben, mint erről a témáról szóló egyéb más könyv. Könyvének álláspontja világos: a demokrácia egész koncepciója jelentőség nélküli egy olyan korban, amikor kevés ember tartja a kezében a választók többsége magatartásának és véleményének irányítási mechanizmusát. És Bernays arra a hamis álláspontra helyezkedik, hogy ez az irányítás nemcsak ténye életünknek, hanem egyenesen jó dolog: szükséges irányítani és befolyásolni a közgondolkodását, hogy elkerüljük a káoszt, és ez csak nagyobb haladást és jólétet eredményez számunkra. Ő csupán azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy kiknek kell gyakorolniuk ezt az irányítást, és milyen motívumoknak kell lenniük. Ha valóban tanulmányozni óhajtják a propaganda témáját, akkor ezt a francia Jacques Ellul 1962-ben megjelent szintén „Propaganda” című könyvével kell kezdeniük. Ellul professzor sokkal nagyobb mélységgel és tisztességgel foglalkozik a témával, mint Bernays, de egyetért vele a legtöbb nyilvánvaló és alapvető következtetésben, például a demokrácia eszméjének jelentéktelenségében. Idézek Ellul professzor könyvéből: „Ha a demokrácia pártján állok, csak sajnálkozhatok amiatt, hogy annak gyakorlását a propaganda szinte lehetetlenné teszi. De úgy gondolom, hogy még rosszabb lenne elfogadni bizonyos illúziókat az igazi demokrácia és a propaganda koegzisztenciájáról.” Számomra csalódást okoz, hogy egy ilyen nyilvánvaló következtetésnek ellenáll oly sok egyébként intelligens ember. Majdnem megszentelt fogalommá vált számukra a demokrácia, vagyis azaz eszme, hogy a nemzetünket irányító politikai irányvonalakat mindazon kétlábú tollatlan lény szavazatának kell megszabnia, aki elérte a 18. életévét. Hasonló ez az anyasághoz: majdnem félnek rákérdezni. Ez társadalmunkban éppúgy igaznak tűnik az értelmiségiekre, mint a Sörös Joe-ra. Tény, hogy nem valószínű, hogy az értelmiségiek függetlenebb gondolkodásúak, mint azok, akik kétkezi munkát végeznek. A legtöbb értelmiségi, éppen úgy, mint a legtöbb Sörös Joe, a propaganda fogyasztói. Ahogy Ellul rámutat, pontosan az értelmiségiek azok, akiket a legerősebben irányít a propaganda, mivel ők nyitottabbak mindenfajta propagandaeszköz irányában. És be kell vallanom, hogy hosszú időmbe tellett leküzdenem azt az iskolás koromban belém sulykolt elgondolást, miszerint a demokráciában az emberek szabadabbak, mint bármely más politikai rendszerben. A demokráciában valamennyien szabadabban gondolkodunk, kimondhatunk bármit, amit akarunk, nagyobb felelősségünk van demokrata polgárokként és függetlenül alakíthatjuk ki a gondolatainkat stb. Valójában még mindig azért van bizonyos fokú egyéni szabadságunk ma az Egyesült Alantokban, mert több, mint 200 évvel ezelőtt egyes emberek, akiknek a vérmérséklete sokkal arisztokratikusabb volt, mint a szó mai értelmében vett demokratáknak, hajlandóak voltak háborúba menni legitim kormányuk ellen, annak érdekében, hogy biztosítsák ezt a szabadságot számunkra, és az igazi demokratikus vérmérsékletű embereknek, akiket azóta gyötör a lelkiismeret a szabadság miatt, még nem sikerült azt teljesen elnyomni. Nos, nem csodálkozhatunk, hogy bár jóllehet Ellul professzor „Propaganda” című könyve és sok más hasonló témájú könyv is könnyen hozzáférhető, szinte senki sem hallott róluk. A közvéleményt megtartani a demokrácia mítoszába vetett hitben — ez fontos eleme az irányítás megtartásának a közösség gondolkodása és magatartása fölött. Egyszerűen erkölcstelen és botrányos dolognak számít megkérdőjelezni a demokrácia realitását. Hasonló dolog kétségbe vonni a „holocaust” történet igazságát. Ezen oknál fogva nem valószínű, hogy az iskolában a társadalomtudománynyal kapcsolatban tanítják, vagy a New York Times-bzn, avagy a Wall Street Journalban leírják Bernays vagy Ellul legvilágosabb, nyilvánvaló következtetéseit. Mi még azt tanultuk, hogy a demokrácia a szabadságunk biztosítója, még akkor is, ha azok, akik irányítják a propaganda mechanizmusát a mi demokratikus társadalmunkban, éjjel-nappal azért fáradoznak, hogy ezt a szabadságot kiküszöböljék. A „szabadság” Rúzsos Mancinak azt jelenti, hogy vásárolhat kék műanyag hajcsavarót vagy sárga műanyag hajcsavarót, vagy azt is megteheti, hogy egyáltalán semmilyen hajcsavarót nem vásárol a boltban. És a férjének azt a jogot, hogy megnézheti bármelyik meccset és odamehet a hűtőszekrényhez egy újabb doboz sörért a félidőben. És mindkettőt, Rúzsos Mancit is és Sörös Joe-t is a demokraták már megtanították arra a nézetre, hogy az Akotmány valójában senkinek nem adja meg a jogot, hogy „gyűlöletes” dolgokat mondjon: olyan dolgokat, amelyek megbántanának más embereket. A többség már azt hiszi, hogy a rasszizmus illegális — vagy annak kell lennie. Szerencsétlen dolog, hogy mi nem használhatjuk a propagandának azt a módját, amit ellenünk alkalmaznak. Én magam biztosan nem vagyok propaganda szakértő, de azzal kapcsolatban eleget értek ahhoz, hogy tudjam: a propaganda alkalmazása olyan széles skálán, ami elegendő ahhoz, hogy megváltoztassa a társadalom viselkedését és magatartását, sokkal nagyobb mechanizmust igényel annál, amit a zsidókon kívül bárki is birtokol. Itt az úgynevezett „vertikális propagandáról” beszélek, amely egyidejűleg befolyásol rengeteg embert, a televízió, a szórakoztató magazinok és más tömegmédia eszközök által. A zsidók keményen dolgoztak az egész elmúlt évszázad folyamán, hogy megkaparintsák ennek a mechanizmusnak az irányítását és teljesen felépítsék azt. Létezik természetesen az is, amit „horizontális propagandának” neveznek, amelyben az egyének viselkedése és magatartása kis csoportokban van megváltoztatva a csoport vezetőinek szuggesztiója és az irányított csoport-viták által. Ez az a fajta dolog, amit a kommunista fogolytáborokban, bizonyos vallási kultuszokban, valamint Amerikában a „fogékonysági tréning” keretében a közigazgatási alkalmazottak befolyásolására és magánügyekben alkalmaznak jelenleg. Használják még félelmetesen nagy mértékben az amerikai iskolákban a gyermekek propagandisztikus befolyásolására. Ez nem kíván olyan sokat a mechanizmus módján, mint a „vertikális propaganda”, de nagyszámú, egyidejűleg működő befolyásoló csoportot feltételez, hogy hatékony legyen a népesség jelentős részében, és ennek megfelelően nagy szervezési infrastruktúrát tesz szükségessé, hogy az embereket bevonja a csoportokba, és azután koordinálja a befolyásukat. Mindezt nagyon érdekesnek, de kissé lehangolónak találom. Csak egyetérteni tudok Bernays és Ellul megállapításával, hogy a propaganda irányító szerepe elkerülhetetlen egy modern, központosított, technológiai társadalomban. Propaganda nélkül a propagandát fogyasztók koordinátoraként káosz lenne osztályrészünk. Egyetlen módja a propaganda kikerülésének a tömegmédia nélküli, decentralizált társadalomhoz való visszatérés lenne, ami a földművelésen és a falun alapult, és a középkorban meg az ókorban létezett. Ide nem térhetünk vissza, amíg olyan világban élünk, amelyben veszélyes ellenségek vesznek körül minket, ami azt jelenti, hogy nem engedhetjük meg magunknak a decentralizációt, és nem adhatjuk fel a tömegkommunikációs lehetőségeinket, amíg a zsidók arra várnak, hogy csökkentsük éberségünket. A fontos az, hogy ne kikerülni próbáljuk a propagandát — valójában nem is tehetjük ezt —, hanem törekedjünk biztosítani, hogy azok az emberek, akik ellenőrzésük alatt tartják a propaganda tartalmát és irányítását, a mi embereink legyenek, és helyes legyen a motivációjuk. Ez a lényeges dolog. Ezen kívül minden más jelentéktelen.
