Szittyakürt, 2006 (45. évfolyam, 1-6. szám)
2006-01-01 / 1. szám
2006. január-február ► A „holocaust”-csalás kard és pajzs a zsidó állam számára, első számú fegyvere. Lehetővé teszi, hogy a zsidók és a cionisták megvádolják az egész világot: először Németországot, amely szerintük borzalmas, precedens nélküli bűnt követett el, majd a világtöbbi részét, amely engedte ezt a bűnt elkövetni. A szélsőséges zsidók és a cionisták odáig mentek, hogy vádolják Churchillt, Rooseveltet, Trumant, Sztálint, De Gaulle-t, XII. Piusz pápát, a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságát, mindazokat az országokat, amelyek részt vettek a második világháborúban, és még a semleges országokat is, Svájctól kezdve. Mindezeket azzal vádolják, hogy közömbösek voltak a tragédia iránt, és hagyták a zsidó népet kiirtani, ahogy ezt ők állítják! így a „holocaust” hazugsága elleni állásfoglalásával napjainkban Irán nemcsak Palesztinát és a mohamedán-arab világot védi, hanem az egész emberi fajt egy hatalmas rágalommal, zsarolással és kényszerítéssel szemben. Ön úgy tájékoztat engem, hogy a helyzet valószínűleg véglegesen úgy alakult, hogy - Ahmadinedzsád elnöknek köszönhetően - célul lehet kitűzni a revizionizmusról egy nemzetközi konferencia tartását. Bizonyára tudják, hogy a revizionisták 2001-ben készültek egy ilyen konferenciát tartani Bejrútban azon év március 31. és április 2. között, de az izraeli és amerikai nyomás oly fenyegető volt, hogy Rafik Hariri libanoni elnöknek meg kellett tiltania az összejövetelt. Ezért boldogoknak kell lennünk, hogy Ahmadinedzsád elnökhöz fordulhatunk és kérhetjük segítségét egy konferencia tartására az Önök országában. Mindazonáltal - szomorúan kell mondanom - a körülményekre való tekintettel egy ilyen terv pillanatnyilag megvalósíthatatlannak tűnik. Legyen szabad kifejtenem, miért. Jelenleg a fő revizionisták, akik 2001-ben részt vettek volna a bejrúti konferencián, börtönben, száműzetésben, vagy olyan bizonytalan helyzetben vannak, ami lehetetlenné teszi számukra, hogy átlépjék országuk határát és repülőgépre szánjanak egy nemzetközi repülőtéren. Nézzük talán Ernst Zündel elrettentő esetét. Feleségül vett egy amerikai hölgyet és békésen élt Tennessee Államban. Hazug ürüggyel őrizetbe vették 2003. február 5-én, és bebörtönözték. Azután Kanadába szállították, ahol két éven keresztül megalázó körülmények között magánzárkában sorvadt egy nagy biztonsággal őrzött börtönben. Végül átadták Németországnak, ahol (Mannheimben) jelenleg börtönben van és várja a revizionizmussal kapcsolatos perét. Kanadában (Németországhoz hasonlóan) a revizionisták meg vannak fosztva attól a jogtól, hogy védekezzenek. Ezekben az országokban amikor egy ember a revizionizmus vádjával áll egy bíró előtt, az utóbbi rutin módon azzal kezdi, hogy megesketi a vádlottat, hogy az igazat mondja. De ha a következő percben a vádlott például ezt mondja: „Azt állítom, hogy az állítólagos náci gázkamrák nem léteztek, mivel az az igazság, amelyet be tudok bizonyítani, hogy nem létezhettek”, a biró azonnal közbe fog vágni. A kanadai bíró ezt fogja neki mondani: „Ezen speciális bíróság [ami „Emberi Jogok Bíróságának” van elkeresztelve] előtt az igazság nem védekezés.” A német bíró pedig ezt fogja mondani: „Önnek nincs joga kétségbe vonni mindenki által ismert, nyilvánvaló tényeket.” így sem a revizionista, sem az ügyvédjei nem védekezhetnek érdemlegesen a perben. Kanadában Pierre Blais bíró esküdtszék nélküli, egyedüli elnökletével a speciális bíróság az Emst Zündel elleni, fellebbezést meg nem engedő eljárás során oly messzire ment, hogy zárt tárgyaláson anonim tanúkat hallgatott meg. Majd Mannheimben a bíróság feje egymás után négy ügyvédet nem fogadott el, akiket Emst Zündel választott, mert azt gyanította róluk, hogy revizionisták. Még az USA-ban is (Chicagóhoz közel) a német állampolgárságú Germar Rudolfot nemrég hasonló módon hurcolták és szakították el amerikai feleségétől és gyermekeitől, és szállították Németországba. Ő Stuttgartban van börtönben. A belga Siegfried Verbeke-1 a múlt nyáron vették őrizetbe az amszterdami repülőtéren, és adták át Hollandián keresztül Németországnak: ő a heidelbergi börtönben ül. A brit David Irving történészt novemberben vették őrizetbe Ausztriában, amikor ott átutazóban volt: most a bécsi börtön lakója. Fennál annak a veszélye, hogy ezt a négy személyt több évi börtönre ítélik. Más revizionisták is börtönben vannak Németországban vagy Ausztriában, nevezetesen Manfred Roeder ügyvéd, Ernst G. Kögel iskolaigazgató és Wolfgang Frölich kémikus. Németország Izrael „Guantanamo”-jává vált egy bizonyos bírói és rendőri maffia közvetítésével, amely az USA-ban és Kanadában revizionistákra (és bizonyos arabokra, mohamedánokra) vadászik a „terrorizmus elleni harc” tisztességesnek tűnő keretei között. Svájcban a 84 éves Gaston-Armand Amaudruz-1 és René-Louis Berclaz-t engedték ki nemrég a börtönből, de könnyen visszatérhetnek oda. Néhány jelentős revizionista száműzetésben él nehéz körülmények között. Itt nem említem sem az ő nevüket, sem azokét az országokét, amelyek menedéket adtak nekik. Hátravan azon revizionisták ügye, akik nincsenek sem börtönben, sem száműzetésben. Az ő sorsuk még kevésbé irigylésre méltó. A rendőrség zaklatja, a bíróság elítéli őket. Hogy csak Franciaországról beszéljek, Jean Plantin ellen Lyonban, Vincent Reynouard ellen Limoges-ban és Georges Theil ellen Grenoble-ban, Limoges-ban és Lyonban emeltek vádat. Ezeket már vagy elítélték, vagy a közeljövőben vár rájuk ítélet (többek között feltételes szabadon bocsátást kizáró börtön). Bruno Gollnisch-t, az Európai Parlament tagját Lyonban bíróság elé állították, csak azért, mert azt mondta: azt szeretné, ha a történészek szabadon nyilváníthatnák véleményüket a náci gázkamrák létezésének problémájáról! Nekem 2006. június 20-án kell megjelennem a párizsi XVII. kerületi büntetőbíróság előtt, mert telefonon interjút adtam az iráni televízió „Sahar” csatornájának revizionista témáról: a vádat Dominique Baudis úr emelte, az audiovizuális felsőbb tanács elnöke. 9. oldal Fredrick Tőben, német származású ausztrál állampolgár a revizionista tevékenységét Ausztráliában és az interneten fejtette ki. Miközben Németországban utazgatott és ebben az országban a revizionizmus bírósági elnyomásának a forrásait akarta kutatni, azonnal börtönben találta magát. Most újra otthon, Ausztráliában „szájtörvénnyel” sújtották, azaz általános hallgatásra kötelezték összbüntetésül a bíróság megvetése miatt. Lengyelországban Dariusz Ratajczak-ot, a Cseh Köztársaságban és más európai államokban különböző revizionistákat helyeztek vád alá és ítéltek el. Svédországban Ahmed Rami az Iszlámért és a revizionizmusért vívott rendíthetetlen harcáért kapott börtönbüntetést. Németországban a revizionizmus miatt a rendőrség által elégetett kiadványok száma hivatalosan nem ismeretes, de számottevő mennyiség lehet, hasonlóképpen Kanadában is. Itt nem beszélek hosszabban arról, hogy a revizionistákat kizárják sokféle foglalkozási ágakból különböző országokban, sem a családi tragédiákról és öngyilkosságokról, amelyeket az elnyomás idézett elő. Münchenben 1995. április 25-én a revizionista Reinhold Elstner felgyújtotta magát tiltakozásul - amint írta - a népére áramló „hazugságok Niagarája” ellen. Az élvonalbeli német sajtó a hősies tettét elhallgatta, és a rendőrség - úgy cselekedvén, ahogy elrendelték - elkobozta azokat a virágcsokrokat, amelyeket áldozatának helyszínére elhelyeztek, és azokat kezdte kihallgatni, akik az együttérzés ezen gesztusával mutatták ki fájdalmukat. Franciaországban felfegyverzett zsidó csoportok büntetlenül alkalmaznak erőszakot még a párizsi központi bírósági épület termeiben is. Jómagam 1978 és 1993 között tíz alkalommal szenvedtem fizikai bántalmazást zsidók részéről, akik ennek ellenére sohasem kerültek a vádlottak padjára. Ha a zsidók és a cionisták ily módon fizikai erőszakot és bírósági elnyomást alkalmaznak, ez azért van, mert természettudományos és történelmi érvelés szintjén a revizionisták fölényesen legyőzték őket. A zsidók és a cionisták számára ennek drámája abban áll, hogy ők hazudtak, és ez a tény egyre ismertebbé válik. Úgy tűnik, hogy bizonyos zsidók, sőt bizonyos izraeliek ennek tudatában vannak. Néhány zsidó vette azt a bátorságot, hogy hangot adjon szkepticizmusának a „holocaust” realitását illetően, míg mások megelégedtek azzal, hogy szót emeljenek a „holocaust vallása”, a „holocaust-ipar”, vagy a „Soa-üzlef ’ ellen. Végezetül úgy gondolom, hogy amíg a dolgok meg nem változnak, egy nemzetközi konferencia szerencsétlen, lehetetlen. De azzal az elgondolással összhangban, amelyet Arthur Robert Butz professzor terjesztett elő, azt mondom: reméljük, látni fogjuk, hogy Ahmadinedzsád elnök Iránban létrehoz egy nemzetközi központot revizionista tanulmányok számára, amelynek első feladata ismertetni a történelmi revizionizmus eredményeit az arab-mohamedán világban az Internet vagy más eszköz segítségével. Kérjük, hogy közben Irán ismételten forduljon a nyugati világhoz a lelkiismereti okokból bebörtönzöttek szabadon bocsátása érdekében. Mindenesetre a magunk részéről azt gondoljuk, hogy amíg az USA-ban, Kanadában, közel mindegyik európai államban, egészen a távoli Ausztráliáig a revizionisták speciális törvények és bíróságok alávetettjei, amíg ki vannak szolgáltatva rendőrségi zaklatásoknak, vagy a zsidó és cionista csoportok szolgálatában álló média módszeres gyalázásának, addig a nyugati világnak egyre kevesebb joga lesz ahhoz, hogy törvényességből, erkölcsiségből és demokráciából leckéztessen másokat. Őszinte híve: Robert Faurisson Horst Mahler 2005. december 30. Kedves Robert Faurisson! Nem értek egyet Önnel. A konferenciát minden körülmények között meg kell tartani. Emst Zündel, Germar Rudolf, David Irving, Siegfried Verboke és mások bebörtönzése nem a revizionizmusra mért csapás, hanem a holocaust-vallásra. E letartóztatások előtt a revizionizmus mély válságban volt. A Nagy Hazugságot leleplező minden tényt már a cikkek és könyvek százaiban közölték. Ezen a téren nincs már több teendő. Most itt az ideje börtönbe menni az igazságért. Robert, emlékszik-e a szavaira, amiket kiáltott, amikor Vichy-ben elbúcsúztunk egymástól? „Menjünk a börtönbe!” Az igazság a fegyver a zsidó hatalom lerombolására. Ez megváltoztatja a világot és megmenti az emberiséget. De az igazság sohasem győz olyan emberek nélkül, akik készek meghalni az igazságért. A kérdés az emberiség számára most az, hogy vannak-e elegen olyanok, akik megszabadíthatják az embereket Jehovától. A mohamedánok ezrei készek meghalni Allahért. Ez nem lehet alternatíva számunkra, európaiak számára. Európa a szabadság földrésze. A szabadság az igazságért való életet jelenti. Semmi mást. Képzeljük el! Az iráni államfő a közismert vezető revizionistákat meghívja egy tudományos történészi konferenciára a holocaust megvitatására. A meghívott személyek kiadnak egy előzetes nyilatkozatot, miszerint számolnak azzal a kockázattal, hogy elrabolhatják őket az odautazásuk során, de mindenképpen el fognak menni Teheránba. Ha azután ezeket a személyeket elfogják útközben Izrael vagy a csatlósai utasításai alapján, a kiszabadításukért folytatott küzdelem az egész világ ügyévé válik. Ez - miután az írásaiban már elmondta, ami elmondható - a legtöbb, amit még tehet az emberiségért. Talán megölnek minket a zsidók. Hát azután? Robert - előre! Őszinte híve: Horst Mahler (Ford. Tudós-Takács János) ÍZ ITT VA KÖRT
