Szittyakürt, 2006 (45. évfolyam, 1-6. szám)
2006-01-01 / 1. szám
8. oldal ► Amikor a különböző táborok foglyai 1945 elején a német fegyveres erőkkel nyugatra mentek - egyesek kényszerből, mások önkéntesen -, közülük sokan meghaltak az úgynevezett „halálmenetekben”. Ma azonban elfelejtjük, hogy a német polgári lakosság milliói szintén „halálmenetekben” vettek részt ezekben a hónapokban. A behatoló Vörös Hadsereg szörnyű pusztítást végzett Kelet-Európábán. Könyörtelenül deportálták és/vagy tömegesen gyilkolták le az összes tényleges és feltételezett kollaboránst, köztük számos német koncentrációs tábor foglyát, akiknek legtöbbje végül is Németország háborús erőfeszítéseit támogatta. Németország keleti részébe érve a Vörös Hadsereg majdnem mindegyik katonája részt vett tömeges nemi erőszakban, fosztogatásban és öldöklésben. Több, mint kétmillió német vesztette életét ezekben az eseményekben illetve az emiatti menekülésben. Tehát, a „halálmenetek” legtöbb áldozata nem az SS áldozata volt, hanem az összeomló Németország káoszának áldozata, melyet a keletről behatoló Vörös Hadsereg és az amerikai és brit szőnyegbombázás okozott. Nos, Auschwitzot felszabadította a Vörös Hadsereg? Ez a hadsereg bárkit is felszabadíthatott? A válasz természetesen NEM. Auschwitztot, csakúgy, mint az összes többi tábort, a Vörös Hadsereg foglalta el. Ugyanez történt Ukrajnában, Lengyelországban, Csehszlovákiában, Magyarországon, Romániában, Észtországban, Litvániában, Lettországban és Bulgáriában. A német megszálló erők és az SS-táborok szigorú rendszerét a Vörös Hadsereg terrorja váltotta fel. Ez pedig rosszabb volt, mint bármi, amit a németek valaha is elkövettek. Mindenki tudta, mi vár rá, ezért ukránok milliói, csakúgy, mint a balti államok polgári lakossága már 1943 óta nyugat felé próbált menekülni a visszavonuló németekkel. «lîîVAKÔfcî Auschwitz foglyai sem viselkedtek másként. Ök is tudták, mi vár rájuk, ezért akik választhattak, hogy a németekkel mennek vagy maradnak, többnyire a németekkel menést választották. Ezt bizonyitja az a tény is, hogy a németekkel nyugatra ment auschwitzi foglyok számolatlan ezrei túlélték a háborút és olykor teljesen zavaros meséiket ma is mesélhetik. Egyes állítások szerint 2000-ben legalább egymillió ilyen holocaust-túlélő élt. Ezt a számot 1945-re vetítve, akkor körülbelül ötmillió túlélőnek kellett lennie. Számoljunk csak utána! A brit kormány is tudta, mi vár azokra, akiket a Vörös Hadsereg „szabadít fel”. 1944 február 29-én a Brit Hírközlési Minisztérium a következő feljegyzést küldte a brit felső papságnak és a BBC-nek: „ Uram! A Minisztérium arra utasított, hogy a következő körlevelet küldjem Önnek. A jó állampolgárok és kegyes keresztények gyakori kötelessége, hogy szemet hunyjanak szövetségeseik furcsaságai felett. Azonban eljön az idő, amikor az ilyen furcsaságokat, melyeket még mindig eltitkolnak a nyilvánosság elől, számba kel! venni, ha tőlünk várják a segítséget. Ismerjük Oroszország bolsevik diktátorának uralkodó módszereit, például magának a miniszterelnöknek az írásaiból és beszédeiből is az utóbbi húsz évben. Tudjuk, mit követett el a Vörös Hadsereg 1920-ban Lengyelországban, valamint nemrég Finnországban, Esztoszágban, Lettországban, Galíciában és Besszarábiában. Ezért tekintetbe kell vennünk azt, hogyan fog viselkedni a Vörös Hadsereg, amikor lerohanja Közép-Európát. Ha nem teszünk óvintézkedéseket, az ebből származó, nyilván2006. január-február valóan elkerülhetetlen rémségek a mi országunk közvéleményét szükségtelenül megterheli. Nem tudjuk megváltoztatni a bolsevikeket, de arra kell törekednünk, hogy megmentsük őket - és magunkat is - az ő cselekedeteik következményeitől. Az utóbbi negyedszázad történéseinek felfedése miatt a puszta tagadás nem meggyőző. A tagadás egyetlen alternatívája az, hogy a nyilvánosságfigyelmét az egész témáról elvonjuk. A gyakorlat bebizonyította, hogy a legjobb elterelés az ellenség ellen alkalmazott atrocitás-propaganda. Sajnos a nyilvánosság már nem annyira hiszékeny mint a „hullagyár”, a „megcsonkított belga csecsemők” és a „keresztre feszített kanadaiak” idején. Ezért kérjük az Ön részvételét abban, hogy eltereljük a nyilvánosság figyelmét a Vörös Hadsereg gaztetteiről; kérjük, támogassa a németek és japánok elleni különböző vádakat, melyeket a Minisztérium közzétett és közzétesz. Az Ön meggyőződésének kifejeződése segíthet másokat meggyőzni. Az Ön engedelmes szolgája H. Hewet helyettes titkár A Minisztérium nem folytathat levelezést e közléssel kapcsolatban, melyet csak felelős személyek előtt szabad feltárni. Az elkövetkező években pontosan ez történt: az atrocitás-propaganda elfedte a Vörös Hadsereg és a nyugati szövetségesek által az emberiség ellen elkövetett szörnyűséges bűncselekményeket. Auschwitz igazi felszabadítása - a torzítások, túlzások, hazugságok és cenzúra-törvények alóli felszabadítása - még várat magára. (Ford. Lesetár Péter) AKIK KÉSZEK MEGHALNI AZ IGAZSÁGÉRT REVIZIONIZMUS IRÁNBAN, FRANCIAORSZÁGBAN ÉS A VILÁGON „A holocaust mítoszával" kapcsolatos legújabb kijelentéseivel az iráni elnök ú j lendületet adott a történelmi revizionizmus fejlődésének, amint ez nyilvánvalóvá válik a következő levélváltásból a teheráni Neda Politikai Tudományos Intézet ügyvezető igazgatója és a francia Robert Faurisson között. Dr. Jawad Sharbaf ügyvezető igazgató Neda Politikai Tudományos Intézet, Teherán Robert Faurisson professzornak 2005. december 19. Kedves Faurisson professzor! Megragadom ezt az alkalmat, hogy közöljem Önnel és minden revizionistával, hogy a Neda Politikai Tudományos Intézet mélységesen sajnálkozik a „holocaust napjával” kapcsolatos ENSZ-határozat [2005. november L] miatt. Mahmud Ahmadinedzsád Elnöknek a „holocaustot” kétségbe vonó, legújabb megjegyzései kedvező helyzetet teremtettek a revizionizmus számára. Úgy gondoljuk most, hogy az Elnök minden tőle telhetőt meg fog tenni, ha Ön felveszi vele a kapcsolatot és kéri a segítségét egy nemzetközi konferencia megszervezésére a revizionizmussal kapcsolatban. Ha Önnek bármi segítségre van szüksége e tekintetben, kérem, ne habozzon felvenni az érintkezést velem. A legjobbakat kívánva: Dr. Jawad Sharbaf, ügyvezető igazgató, Neda Intézet. Robert Faurisson professzor 2005. december 26. Kedves Dr. Sharbaf! Szívből köszönöm üzenetét és javaslatát egy nemzetközi revizionista konferencia szervezésére. 2000 novemberében abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy egy hétig vendégeskedhettem Teheránban egy iráni állami szerv meghívására. Ez alkalommal megismertem az Önök Intézetét, ahol szívélyesen fogadott Dr. Soroush-Nedzsád és a professzorok egy csoportja. Később egyikük perzsa nyelvre fordította a „Mémoire en défense contra eux qui m’ accusent de falsifier 1’ histoire” (1980) („Emlékirataim: védekezés azok ellen, akik azzal vádolnak, hogy meghamisítom a történelmet”) című visszaemlékezésemet. Ez utóbbi öt évben, amely alatt fenntartottuk az érintkezést, megfigyeltem, hogy országuk politikai vezetői vonakodtak elítélni az állítólagos zsidó holocaust hazugságát, a hazugságot, amelynek több, mint fél évszázada kigondolt, és különösen a palesztin népnek különös károkat okozó pusztításai évről évre egyre nagyobb sorscsapást jelentenek. Közben reménykedtem, hogy egy nap a magas kormányzati hivatal veszi a bátorságot, és nyíltan a világ elé tárja, hogy a holocaust nem egyéb, mint legenda vagy mítosz. 2005. december 8-án - ez a dátum emlékezetes lesz - országuk elnöke, Mr. Mahmoud Ahmadinedzsád — akinek a nevét megőrzi majd a történelem - hangot mert adni kételyeinek az állítólagos „holocaust” történelmi realitásával kapcsolatban. December 12-én úgy beszélt róla, mint „mítoszról”. A továbbiakban a revizionisták szabad véleménynyilvánítási jogát is védte. December 22-én Egyiptomban a Mohamedán Testvérek általános főnöke, Mohamed Mehdi Akef is használta a ’mítosz’ szót, de két nappal később részben visszavonta, bármennyire hatalmas és félelmetes ez a mítosz. December 23-án egy iráni tisztségviselő, Mohamed-Ali Ramin, a Nyugaton élő mohamedán kisebbségek jogait védelmező társaság feje kijelentette: az Önök elnöke azt szeretné, hogy az európai kormányok engedélyezzék a maguk országában az akadémikusoknak publikálni a „holocausttal” kapcsolatos kutatásaik eredményeit. November 1-én az ENSZ 191 tagállamának küldöttei szavazás nélkül, egyhangúlag elfogadták az Izrael által fogalmazott határozati javaslatot, amely január 27-ét „a holocaust áldozatai Nemzetközi Emléknapjává” nyilvánította. Továbbá, ez a szöveg „elveti a holocaustnak mint történelmi eseménynek részleges vagy teljes tagadását”. így célponttá váltak mindazok, akik - a revizionistákhoz hasonlóan - követelik azoknak a bizonyítékoknak újra vizsgálását, amelyeken a zsidók állítólagos „holocaustjának” bizonyítása alapul. A holocaust melletti érvelés védelmezői általában azt állítják, hogy a második világháború alatt 1) a németeknek politikai célkitűzése volt a zsidók fizikai kiirtása: 2) emberek kiirtására gázkamráknak nevezett nagy mészárszékeket terveztek, építettek és használtak (amelyek nem tévesztendők össze a krematórium-kemencékkel, amelyeknek semmilyen bűnös tetthez nem volt közük a zsidókkal kapcsolatban): 3) ezekkel és más eszközökkel 6 millió zsidó halálát okozták. A javaslatot „bűvészmutatvánnyal” fogadták el, ahogy azt „Az ENSZ a revizionizmus egyetemes tilalma mellett döntött” című írásomban jellemeztem, amint Önök is tudják. A zsidók által a német nép ellen emelt vád rágalom. Ennek a Káin jelével megjelölt népnek idáig nem volt más menedéke, mint elmerülni a bánatban egy bűnért, amelyet sohasem követett el. A háború után 60 évvel Németország még mindig leigázott állapotban van, és még mindig nincs joga egy békeszerződéshez. A német (és osztrák) vezetők szünet nélkül kérik a zsidók bocsánatát és hatalmas pénzügyi jóvátételeket fizetnek ki a zsidó, illetve cionista szervezeteknek és Izrael Államnak. Németország és Ausztria vezetői 60 éven át rettegtek attól, hogy felkeltik a zsidók haragját, ezért a történelmi revizionizmus bármely megnyilvánulásával zsarolhatók. Németországban, Ausztriában, de sok más európai országban is a zsidóknak sikerült speciális törvényeket elfogadtatniuk, amelyek azt a célt szolgálják, hogy a második világháború történetéről adott saját változatukat megvédjék bármiféle kétségbevonástól. ►
