Szittyakürt, 2006 (45. évfolyam, 1-6. szám)
2006-09-01 / 5. szám
2. oldal 5ZIÎÎVAKÔ&Î 2006. szeptember-október ► ben, ki pedig nagyban, ki-ki tehetsége és lehetőségei szerint. Ahogy ez a demokráciában már lenni szokott. Most napok óta köztörvényes bűncselekmények elkövetőiként keresi a rendőrség azokat a fiatalokat, akik legalább megmutatták az elnyomó hatalomnak, hogy van még magyar virtus, miközben az országot egy köztörvényes bűnöző banda irányítja az egész politikai alvilág asszisztálásával. És a liberálbolsevista sajtó jól ismert útonállói hazudnak tovább, mint a vízfolyás. Reggel, délben és este. És természetesen megszólalnak a mérvadó demokrata személyiségek. Konrád György, aki maga a megtestesült demokrácia - anyai és apai ágon - szokásához híven a német sajtónak nyilatkozik és azon kesereg, hogy Magyarországon antiszemita csőcselék randalírozik. Ezzel a kijelentésével Konrád György akaratlanul is kimondja az igazságot, amit még a tüntetők nagy része sem sejt, mégpedig, hogy ami ellen most utcára mennek, az nem más, mint a zsidó gyökerű, zsidó szellemiségű és zsidó érdekeket képviselő országhódító siserehad gátlástalan tobzódása. A Kossuth-téren naponta több ezres, sőt néha több tízezres tömeg gyűlik össze, követelve a kormány és főleg Gyurcsány lemondását. És nincs senki, aki valódi irányt adna ennek a megmozdulásnak. Ehelyett hétpróbás szélhámosok bújnak elő rejtekhelyeikből és semmitmondó szónoklataikkal próbálják elaltatni a jogosan felháborodott embereket. Naponta olyan jól ismert „nemzetmentők” tartanak beszédeket, mint Kerényi Imre, aki a kilencvenes években még a hírhedt Demokratikus Charta nevű szélsőséges zsidó bűnszövetkezet kötelékében hadakozott a gyűlölet ellen. De előjöttek az újdonsült „népvezérek” is, néhány nap alatt több tucatra való új pártot, mozgalmat, szervezetet alakítva, hogy az ember már azt sem tudja, hogy fiú-e vagy lány. Természetesen mindez a demokratikus játékszabályok szigorú betartásával. Különben semmi említésre méltó nem történik. Mert ez a néhány nap még valami fontosat megmutatott. Azon túl, hogy parlamenti ellenzék a gyakorlatban nem létezik, nem létezik komolynak nevezhető parlamenten kívüli ellenzék sem. Jelenleg Magyarországon nincs valódi jobboldal, csak ezernyi apró akarnok próbálja sütögetni a saját pecsenyéjét, akik annyira korlátoltak, hogy talán még maguk is elhiszik, hogy van valami hatásuk az események alakulására. A valóságban csak egy napok óta tartó komédia nevetséges figurái, akik azt próbálják elhitetni, hogy itt valami forradalom van kitörőben. Ugyan, ugyan barátaim, ébredjünk már végre ebből a csipkerózsika álomból. Egy ilyen horderejű botrány kapcsán minimum százezreknek kellene kimenni az utcákra. Ekkora tömeg, mint ami most összeverődik, hogy kierőszakolja a változásokat, még egy jól sikerült buzifesztiválra is összejön. Hol vannak a nagy önjelölt honmentők ilyenkor? Hol van most a különben minden lében kanálnak látszani akaró Jobbik? És főleg hol van a M1ÉP? Ja, hogy ők sem képesek még ilyen helyzetben sem néhány száz embernél többet maguk mögé állítani és mozgósítani? És ezért vajon ki a felelős? A MIÉP13 év pártépítés után még annyi embert sem tud felvonultatni, mint az ezerszer elátkozott Adolf Hitler az első nagygyűlése után. Talán nem járunk messze az igazságtól - és ezt a nép ösztönösen meg is érzi -, ha megállapítjuk, hogy ezért a helyzetért kimondottan a látszat-jobboldal beképzelt, önimádó, de a valóságban tudatlan, hozzá nem értő politikai impotens vezetőit terheli a felelősség, akik mindent megtettek belső marakodásokkal azért, hogy tagságukat elüldözzék, szavazó tömegeiket pedig átpasszolják egy olyan másik szélhámos demokratának és zsidó vezérkarának, akik nemzeti színekbe burkolóznak, de közben egy tömeggyilkos izraeli párt testvérpártjaként határozzák meg magukat. A mindig bombasztikus leleplezésekkel és tanácsokkal előálló Csurka István most saját eddigi teljesítményét is felülmúlva Gyurcsányt nemes egyszerűséggel Szálasi Ferenchez hasonlítja a Magyar Fórum hasábjain. Nem Kun Bélához, nem Rákosi Mátyáshoz, nem Bush-hoz, nem Tony Blair-hez, nem Kacav-hoz és nem Olmert-hoz, hanem Szálasi Ferenchez. Mi ez, ha nem az elmebetegség megcáfolhatatlan tünete? Talán jó lenne ennek a levitézlett társaságnak végre magára nézve is megfogadni Gyurcsány tanácsát és hazamenni, nagyon sok (itt ő szintén másképpen fogalmazott) bort inni, utána néhány napot aludni és felébredve elgondolkodni a dolgokon. De a legjobb lenne nekik végleg eltűnni a porondról, mivel idejük lejárt. Az egyetlen pozitív, valóban hősi jelenség ebben az egész kavalkádban, hogy akadt legalább néhány száz bátor fiatal, akik megostromolták a hazugság egyik legfőbb gócpontjának számító magyarnak hazudott TV székházát és végre megtisztították Budapestet - ha csak átmeneti időre is - a tömeggyilkos szovjet rendszer dicsőségét hirdető emlékmű szégyenétől. Tőlük persze most szintén minden magára valamit is adó demokrata elhatárolódik a demokrácia újabb dicsőségére. Történik mindez az 1956-os valódi forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának előestéjén. Ha október 23-án még mindig ez a bűnszövetkezet lesz hatalmon, örök szégyenfolt marad a magyarság homlokán. Mert ez azt jelenti, hogy a vezetésre hivatott magyar értelmiség el van rothadva. Ebből a helyzetből csak egy kiüt létezik. Meg kell végre teremteni a lehetőségét annak, hogy az új magyar érzelmű generációból felnőhessen egy egészséges, erkölcsös, gerinces és tudással rendelkező hungarista elkötelezettségű értelmiség, amely a nemzet vezetésére méltó lesz. Amíg ez meg nem történik, addig csak akkor lesz újra forradalom Magyarországon, ha Budapest 1944-45-ös hős védői és az ötvenhatos hősök, a pesti srácok, sírjaikból kikelnek és világgá zavarják végre a nemzet testén élősködő parazitákat. Gyurcsánytól kezdve Kunce-ig, Orbántól Dávid Ibolyáig. Különben marad minden a régiben. 2006. szeptember 30. Marschalkó Lajos: ÚJ BIBLIÁT! Szentírás lett itt Nyugaton a csekkönyv, Szakállas Marxok írtak Bibliát, De Sináj hegyén csipkebokor gyűlt ki S szólította az embernek fiát: Össze kell törni mind e kőtáblákat, Át kell írni az öreg Bibliát, Különbet írt, mint Máté az apostol Vérével annyi sok magyar diák. Az Új Heródes hiába parancsolt, Hiába küldött gyilkos sereget, Bégő bárányként nem akartak halni E csillag-lelkű magyar gyerekek. Itt Nyugaton csak tehetetlen álltak, a katonák s a sápadt férfiak... Harcolni, halni senki sem akart itt E vérző, árva gyerekek miatt! Bábel mocsarán lángolt a neon-fény, Kamasz-lányt ölelt a kölyök kamasz, S túl hőshalált halt egy kis iskolás lány, hogy fénybe gyűljön a magyar tavasz. Itt elvet árult néptribun, s a kalmár A templom előtt mérte aranyát... S ott, szabadságért szent halálba küldték Fiaikat az édesanyák! És meghaltak a tíz éves kis hősök, Niobe még se siratta fiát, Itt szét kell zúzni mind a kőtáblákat, Át kell írni az öreg Bibliát. Hősi temető van-e a világon, Hol együtt nyugszik kétszáz kisgyerek? S a hant alól is azt sikoltja vérük: Segítsetek, ti népek emberek! Fáklyát gyújtott a kislány öntestéből Jézus! Az égből Te láttad magad, Száz kis Szent György és ezer kicsi Janne d’Arc Halt ott érted a romfalak alatt. Nyugat-Pilátus hókezeit mosta, A farizeus rádión beszélt, S kétszáz gyerekhős szállt a temetőbe, Szabadság ura... mert csak érted élt. Szabadságot! - így üvöltött a börze, Míg kavargott a véres vad tusa, De szabadságért egyedül veszett el, Magyarország, - a népek Krisztusa. Ám föld alól és temető árkából Felsírnak halott magyar gyerekek, Kis csontkezűk a dúlt égre dörömböl: Áruló Nyugat - százszor jaj neked! Kialszik fényed szabadság Júdása, Összedőlsz gyáva nyomorult világ, S szét fogjuk zúzni minden kőtábládat, Át fogjuk írni minden Bibliád. így jártak 1956-ban, akik a népre lőttek! 1956 november 4.
