Szittyakürt, 2006 (45. évfolyam, 1-6. szám)

2006-01-01 / 1. szám

6. oldal 5ÏIÎÎVAKÔRÎ 2006. január-február Az Egyesült Államokban 2005. október 19-én letartóztatták a világ első számú „gondolat-bűnözőjét” EGY NÉMET TUDÓS ÜLDÖZTETÉSE Képzeljenek el egy DNS-szakértőt. Öt kérték fel egy vádlott apaságának igazolására, ő pedig - a felkérésnek eleget téve - megerősítette a gyanút. Tanúvallomásával azonban a szakértő számos más tanút cáfolt meg, akik az ellenkezőjét állították. Képzeljék most el az elnöklő bírót, aki a szakértő vallomásának figyelmen kívül hagyása mellett dönt, mivel az azt a gyanút kelthetné a hallgatóságban, hogy a többi tanú gonosz indítékból kifolyólag hazudott. A bíró még be is idézi a szakértőt, és arra hivatkozva, hogy gyűlöletet kelt a tanúkban, 14 hónap börtönre ítéli. Azt hiszik, ez nem történhet meg? Pedig megtörtént. A német tudós, Germar Rudolf, számos akadémiai cikk, kiadvány, könyv és folyóirat szerzője és szerkesztője, német és angol nyelven egyaránt. Tulajdonosa egy egyetemi sajtó­stílusú kiadónak, amely jól meghatározott történelmi témájú tudományos és levéltári tanulmányok megjelentetését céloz­za. Magas szintű akadémiai munkásságát világszerte nagyra tartják. A német hatóságok mégis börtönbe akarják zárni, mégpedig épp tudományos sikerei, áttörést hozó akadémiai írásai miatt. Legalább öt, ha nem tíz évre akarják börtönbe zárni, és elrendelték teljes vagyonának elkobzását. Rudolf bűne az, hogy nem engedelmeskedett, és jelenleg sem engedelmeskedik a német büntetőjognak, mely min­denkit a német történelem egy bizonyos részlete hivatalos verziójának szajkózására kényszerít. Talán kíváncsiak arra, melyik részletről lehet szó, bár egyetlen dolgot is elég szem előtt tartanunk: nem számít, melyik részletről van szó, mivel a kormány, amely büntetőjoggal szabályozza a történetírást, előírja polgárainak, mit gondoljanak, ez pedig kimeríti a dik­tatúra pontos meghatározását. Germar tetteinek összefoglalása: Egy akadémikus „gondolat-bűnöző” Germar Rudolfot számos ügyvéd-csoport kérte fel, hogy a kémia szakértőjeként németországi perekben tanúskodjon. A bírák mégis elutasították meghallgatását, a német jog nyílt sárbatiprásaként, ami nem teszi lehetővé a bírósági tárgya­láson már megjelent szakértő tanúk vallomásának figyelmen kívül hagyását. Rudolf elutasitott szakértői jelentését egy vádlott hozta nyilvánosságra, aki őt kérte fel védelmének alátámasztására. Ez a vádlott életbevágónak tartotta, hogy a bizonyítás ezen illegális akadályoztatására irányítsa a figyelmet, amit azzal próbált elérni, hogy Rudof jelentését teljesen legális, ámbár vita-jellegű bevezetővel és zárszóval egészítette ki. Rudolfot e publikáció miatt ítélték 14 hónap börtönre. A bíróság azzal érvelt, hogy Rudolf megállapításai - a vád­lott kommentárjával kiegészítve - gyűlöletet kelthetnek azon tanúk ellen, akiknek a vallomása ellentétes Rudolf megállapításaival. Egy évvel később Rudolf nagyszabású tudományos munkát jelentetett meg hasonló témáról, amelyért úgyszin­tén megvádolták. Bár a per során történészek igazolták, hogy Rudolf munkája tudományos mű, s mint ilyen, a német alkotmány védelme alatt áll, a könyvet ennek ellenére elko­bozták, és a bíróság rendelkezésének értelmében elégették. Végül Rudolf Angliába menekült, ahol egy hasonló, tan­­könyv-jellegü kis kiadó vállalatot hozott létre, mint amiért Németországban elítélték. Ennek eredményeként Németor­szág a kiadatását kérte. Rudolf így Amerikába menekült tovább, és politikai menedékjogért folyamodott. A „szabadság földjén” a világ tudósainak nagyrabe­csülése, viszont a német hatóságok dühödt gyűlölete mellett folytatta tudományos kiadói munkásságát. Rudolf szembeszállt a német cenzúrával, és annak alá­­ásására törekedet, s harcát világszerte a legkíméletle­nebbnek tartják. INTERJÚ A VILÁG ELSŐ SZÁMÚ GONDOLAT-BŰNÖZŐJÉVEL Ezt az interjú egy héttel azelőtt készült, hogy Germar Rudolfot gondolat-bűncselekmények miatt USA-ban letar­tóztatták. Készítette: Bloed Bódém, Eer Trodw. Riporter: Bemutatkozna olvasóinknak dióhéjban? Rudolf: 1964 október 29-én születtem Limburg/ Latin­ban (Hessen, Németország), átlagos gyermekkorom volt egy félkonzervatív középosztálybeli családban. 1983 és 1993 között a bonni illetve stuttgarti egyetemen vegyészetet tanul­tam. Most az Egyesült Államokban élek, magam vezetem kis kiadómat, feleségem USA-állampolgár, három gyerme­kem van. Mint szinte mindenki, fiatal koromban én is hittem a holocaust „hivatalos” változatának igazságában. Azonban ez megváltozott 1989-ben, vegyészeti egyetemi tanulmá­nyaim (mester fokozat) vége felé, amikor véletlenül ke­zembe akadt a mára már híressé vált Leuchter-Jelentés, melynek bizonyítékai kétségbe vonják az 1941 és 1945 között a német táborokban a zsidók megölésére szolgáló emberölő gázkamrák létezését. Ennek alapján saját kutatá­sokba kezdtem. Vegyészeti hátterem miatt végül azt kérték tőlem, hogy készítsek szakértői jelentést egy „holocaust-tagadási” per vádlottjának jogi védelmére. Mivel költségeimet állották, beleegyeztem, hogy szakértői jelentésemet közzétegyék. 1993-ban a szóban forgó vádlott szakértői jelentésemet forrófejű politikai előszóval adta ki. A következő években ennek következtében háromszor vesztettem el állásomat, nem tehettem le PhD-záróvizsgámat, kétszer dobtak ki a lakásomból, és engem is perbe fogtak „holocaust-tagadás” miatt, melyben még azt sem engedték meg, hogy védel­memre saját munkámat - a ‘bűncselekmény’ eszközét - fel­használhassam. Mivel szakértői jelentésem miatt 14 havi börtönbüntetésre ítéltek, valamint tudományos/ történelmi írásaim miatt több más pert akasztottak a nyakamba, 1996- ban elhagytam Németországot, és egy kiadót alapítottam Angliában. 1999-ben a német hatóságok kiadatási eljárást kezde­ményeztek ellenem Angliában. Bár cselekedeteim egyike sem minősül bűncselekménynek Angliában, az európai jog nem biztosítja számomra a fair eljárást Angliában, mivel Németországban már elítéltek. Az angol média engem ha­misan „új, veszélyes neonácinak” állított be, és arra hívta fel a helyi lakosságot, hogy az „embervadászatof ’ folytasson ellenem. Mivel könnyű préda voltam, az Egyesült Álla­mokba menekültem, ahol politikai menedékjogot kértem. Ez az ügy még mindig nem zárult le. Időközben, az USA alkotmányának első kiegészítését kihasználva, jelentős mértékben bővítettem kiadói tevé­kenységemet, így a holocaust-revizionizmusról számos angol nyelvű könyvet, valamint egy negyedévenként meg­jelenő folyóiratot is kiadtam. További részletek a germanrudolf.com weboldalon ta­lálhatók. Riporter: Ön a revizionista mozgalom egyik legter­mékenyebb szerzője, saját neve alatt is rengeteg kiadványt jelentetett meg. Melyek a legkiemelkedőbbek? Rudolf: Hadd pontosítsák. A revizionista könyvek kia­dói között valóban első számúnak tekinthetnek, azonban nem szerzőként. A legtermékenyebb revizionista szerző Carlo Mattogno olasz történész. Én csak a második vagyok. Az általam kiadott legfontosabb revizionista könyvek a következők: 1. Előadások a holocaustrór, amely a revizionista ér­vek legnaprakészebb és legátfogóbb gyűjteménye a holo­caustról. Bár én írtam a könyvet - amely néhány napja jelent meg -, a könyv nem készülhetett volna el Carlo Mattogno úttörő munkássága nélkül. 2. A „A holocaust felboncolása” a holocaust számos témájáról szóló részletekbe menő tanulmányok gyűjtemé­nye. Ebben számos szerző, köztük Carlo Mattogno és saját tanulmányaim is megtalálhatók. 3. „A huszadik század megtévesztése” Prof. Dr. Butz klasszikus műve; abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy javított kiadását 2003-ban újra kiadhattam. 4. ,y\z első holocaust” Don Heddesheimer amerikai szerző könyve, mely nyomon követi a zsidó holocaust­propaganda terjedését az első világháború alatt és után. Igen, az első, nem pedig a második világháború alatt és után! Ez igazi leleplező mű, amely bemutatja, hogy a holocaust pro­paganda egyáltalán nem újdonság és már a jóval a második világháború előtt is élt és virult. 5. Úgy gondolom, érdemes figyelembe venni a holo­caust kézikönyvek” című teljes sorozatomat is, melynek részét képezik a fentebb említett müvek. Ebbe a sorozatba jelenleg 23 kiadvány tartozik, melyek közül a mai napig húszat jelentettünk meg. Számuk tovább emelkedik. Riporter: Ön természetesen egy kitelepült német, aki politikai menedékjogot kér az Egyesült Államokban. Követi még az otthoni eseményeket? Rudolf: Egy kissé. Sosem érdekeltek nagyon a napi hí­rek, melyek hajlamosak arra, hogy elvonják a kutató - vagy a kutatás kiadójának - figyelmét a lényegről. Véleményem szerint amíg a nyugati társadalmak legnagyobb tabuját nem rombolják le, semmi sem változhat meg a napi politikában. Tehát miért is foglalkoznék vele? Riporter: Végül is bölcs döntés volt az USA-ban lete­lepedni, tekintettel arra a tényre, hogy a szólásszabadság hagyományos ellenségeinek és az új világrend híveinek a legnagyobb a befolyása az USA-ban. Mért nem egy hajlít­­hatatlan arab országban telepedett le? Rudolf: Hogy bölcs döntés volt-e, meglátjuk egy-két éven belül. Az USA jogrendszere a legalkalmasabb arra, hogy védelmet biztosítson. Az iszlám országok megtagadták tőlem és más revizionistáktól a menedéket. Legtöbbjük a nyugati országok korrupt kollaboránsai, és mindegyiküket lehet pénzügyi eszközökkel zsarolni. Riporter: Mi vagy ki az Ön fő inspirálója, hogy ne adja meg magát ellenségeinek, míg a legtöbb ember már az első lépésben, amikor Ön elvesztette a családját, feladta volna? Rudolf: Azt hiszem a génjeim. Ha az embernek nincs erős akarata és ellenálló képessége, mely által képes egyenes maradni még nyomás alatt is, valamint erős igazságérzete, amely egyszerűen nem tűri tovább a dolgokat, és szellemi és fizikai egészsége ahhoz, hogy szembeszálljon a nehézsé­gekkel, akkor nem képes erre. Erős motiváló erő az a belátás is, hogy a hatalmak azokat üldözik leginkább, akik a leg­veszélyesebbek rájuk nézve. Ezért reakciójukból tudom, hogy a helyes úton járok. Ha a politikusok megúszhatják a legnagyobb hazugságaikat is, akkor mindent megúszhatnak. És úgy látjuk, hogy mindent meg is úsznak. Mivel a tömegek hiszékenyek és naivak. Ebből a tanulság a következő: ne higgyél SEMELYIK politikusnak. És kurváiknak, az udvari történészeknek se higgyél. Riporter: Hogyan tátja Ön afejlődő revizionizmusjövő­jét? (Itt utalunk Prof. Dr. Robert Faurisson híres szavaira: „ a jövő a revizionizmusé, sajnos nem a revizionistáké “, ami azt jelenti, hogy a kiadványainkkal győzhetünk, azonban az állam és a zsinagóga összefog az eltérő nézetek ellen.) Rudolf: A jövő hosszú távon a revizionistáké. Akár 300 évbe is telhet, míg rehabilitálnak minket, amint ez ►

Next

/
Oldalképek
Tartalom